Gróf és vér | Benedek Szabolcs: A vérgróf

Írta: Salamon Eszter

Azt hiszem, Benedek Szabolcsnak elege lehet a vámpírokból. Azért gondolom így, mert új, A vérgróf című regénye igazán üdítő olvasmány annak ellenére, hogy a cím és a borító vérszívós divatregényt ígér. Nekem pedig elegem van a vámpírokból.

Bár az egyik legidegesítőbb mondat, ami egy magyartanár szájából elhangozhat: „a költő azt gondolta, amikor ezt írta”, Benedek Szabolcs kötetét olvasva nem tudtam mást elképzelni, csak egy unatkozó embert, aki egy antikváriumban vagy egy ismerős házi könyvtárában böngészve, várakozás közben ütötte el az időt azzal, hogy kitalálja az új regény vázlatát. Így a sok régi könyvből jött gondolatokból állt össze egy vadonatúj történet, ami nem utánérzés, hanem fordulatos és olvasmányos regény, ám ugyanakkor tisztelgés is a nagy elődök előtt. (Ilyennel sokan megpróbálkoztak már, én is.)

A több szálon futó történet szereplői az 1900-as évek legelejének ifjú Budapestjén kóborolnak, közben pedig véletlenül összeismerkednek a korszak szinte összes irodalmi személyiségével, közismert bohémjával. Az természetes ebben e korban, hogy a Vígszínházban találkozik az ember Ditrói Mórral, de Bródy Sándorral, fiával, Hunyady „Sándorkával” és a háziszerző Molnár Ferenccel is. A Japán Kávéházban, a New Yorkban és más hasonló, akkoriban már nagyon divatos műintézményekben feltétlenül összefutnánk Adyval, Móricz-cal, Krúdyval, hiszen a 20. század első évtizedeiben a kávéház az írók, költők állandó tartózkodási helye. A Rottenbiller utcában természetesen Benedek Marcell és Lukács György állítja színpadra az előadást, de a „város peremén”, túl a Haller utcán is megjelenik egy akkor még ismeretlen, ötéves fiúcska, Attila, aki készséggel segít a bevásárlásban némi aprópénz fejében.

A múlt század eleji européer számára nem ismeretlen Hasfelmetsző Jack neve sem, sőt Bram Stokert is olvasott már. Arról is hallott valamit, hogy egy Stevenson nevű skót írt egy történetet Dr. Jekyllről és Mr. Hyde-ról. Dumas és Jókai ugyanúgy ott trónol a művelt polgárok könyvespolcain, mint Tormay Cécile vagy Herczeg Ferenc – természetesen nyomtatásban.

Benedek regényében mindezek, továbbá a felsorolt urak és hölgyek irodalmi munkássága nyomán született típusfigurák krémje vonul fel, hogy megismertessenek bennünket a századelő sokszínű Budapestjével. Azzal a várossal, ahol a szegénynegyedekben fáznak és éheznek, ahol a végső kétségbeesésükben önmagukat áruló lányokat nem ritkán megkéselik. Azzal a várossal, ahol ugyanakkor már van földalatti és villanyvilágítás, fényűző fogadások és lenyűgöző toalettek. Ahol a fix fizetésből már el lehet járni nemcsak kávéházba, hanem ócskább bordélyokba is, ám az igazi urakat a művelt luxus-kéjnők lakásukon fogadják, szigorúan munkaidő alatt, hogy az asszony meg ne tudja.

A város közvéleményét a legkevésbé sem zavarja meg az, hogy valaki brutális kegyetlenséggel végez több éjszakai pillangóval is. A bűncselekmények közötti összefüggésre csak egy ifjú és becsvágyó rendőr, no meg persze a titkosrendőrség figyel fel. Annál inkább felkavarja az állóvizet az a hír, hogy titokzatos, magát több száz évesnek mondó figura tűnik fel Budapesten, aki – nem fogok ezzel senkit meglepni a vámpíros bevezető mondat után – egy különös kastélyban lakik a Bulyovszky (ma Rippl-Rónai) utcában, csak éjjel jár el otthonról, és még senki nem látta őt enni. Amint az újságban cikk jelenik meg erről a titokzatos grófról, mindenki a legújabb hírességgel (ma: celebbel) akar találkozni – ugye, nincs új a nap alatt.

A történetről ennél többet nem érdemes elárulni, inkább csodálkozzon rá mindenki a sok ismerős szereplőre, helyszínre, történésre. A látszólag önmagáért beszélő cím miatt félő, hogy sokan bele sem fognak vágni az olvasásba. Őket megnyugtatnám, nem újabb tucattörténetről van szó. A vámpíros könyvek rajongói (tudom, létezik ez az olvasói réteg, amelyik ma csak ilyet olvas) talán csalódni fognak, ha épp a cím miatt veszik meg a könyvet, de talán őket is magával ragadja a mese, a klasszicizáló stílus – és nyitottabbá teszi őket más témák iránt.

A kiadó ígérete szerint a sztori hamarosan trilógiává bővül majd. Az elkövetkezendő kanyarokra nagyon kíváncsi vagyok. Vajon mi történik majd a gróffal a vadregényes Erdélyországban, ahonnan akkoriban már a székesfővárosba költözött az értelmiség nagy része (ahogy ezt az első kötetből megtudhatjuk), és kik tűnnek majd fel még körülötte?

A regényt még megjelenés előtt, kényelmesen, e-olvasón élvezhettem a kiadó jóvoltából, amiért külön köszönet illeti meg őket. (Itt szeretném megjegyezni, hogy a recenziós e-példányt kérésüknek megfelelően töröltem.) Azt viszont nem sikerült megfejtenem, miért kell a kötetnek nyomtatásban csaknem 500 oldalasnak lennie (az utóbbi időben egyre több kiadó él ezzel a nem túl környezetbarát módszerrel).

A méret ne ijesszen meg senkit, az e-olvasó nem csal. Ez bizony egy kellemes, egyhétvégés, 300 oldalas könyv.

Olvass bele: Részlet a regényből

Adatok: A könyv fülszövege

Benedek Szabolcs: A vérgróf

Libri Kiadó, 2012