A mama nem tudja, hogy milyen kurva nehéz | Háy János: Nehéz (színház)

Posted on 2012. február 21. kedd Szerző:

1


(A cikk eredetileg 2011. június 11-én jelent meg az olvassbele.hu-n.)
Írta: Jeges-Varga Ferenc

Nehéz - Mucsi ZoltánA férfi egyetemi tanár, a kertészetin tanít, borászatot. Legalább húsz éve. Szereti az italt. És mi van akkor? Ez bárkivel megeshet. Csakhogy már a tanórákat is a szomszéd presszóban tartja meg. Hol máshol? Elvégre borászati óráról van szó. Van gyereke. Kettő. És felesége. Egy. Haza csak akkor ér, amikor a gyerekek már alszanak. Hiába nyomja ki az egész tubus fogkrémet a fogkefére, a felesége akkor is tudja, hogy ivott. Akkor is érzi rajta, hogy büdös, eltolja magától. Kellemetlen az egész kipárolgása.

Odalesz azonban még ez is. Minden. Ugyanazon a napon. Hajdani egyetemi társa, későbbi tanszékvezetője létszámleépítésre hivatkozva kirúgja. Mikor hazaér, a felesége bejelenti, eddig tartott a türelmi időszak. Válni akar. A gyerekek sem akarják az apjukat.

Most meg ott ül a konyhában. A faluban. Ahol minden elindult. A tékozló fiú. Mert nem volt máshova mennie. Itt mégiscsak csend van. Nem az a nagy zaj, mint a városban. Abba bele kell őrülni. Itt jobban lehet gondolkodni. Meg van olyan, aki legalább még megérti. A haverok a kocsmában. Mert másnak ő már nem kell.

Az anya. Ő azért meghallgatja. A férfi pedig beszél. Magáról mesél. Hangosan és tagoltan. Mert a mama semmit sem tud. Mindig csak azt mondta neki, hogy el kell innen mennie. Tanulnia kell. Hogy legyen belőle valaki. De azt nem mondta, hogy ott egyedül lesz. A mama azt nem tudta, hogy milyen kurva nehéz ez az egész.

Ki készít fel minket erre? Először kezünkbe adják a homokozó lapátot meg a vödröt. Hadd maszatoljuk össze magunkat. Aztán jön a játékbaba vagy a kisautó. Milyen édesen eljátszik vele a gyerek. Később a bicikli, a könyvek. Tanul abból is. Aztán egyszer csak kilöknek a világba. Majd csak megleszel valahogy. De ez nem olyan, hogy egyik pillanatról a másikra megszokod. Minden segítség nélkül.

Nehéz - Mucsi Zoltán és Lázár Kati

Mucsi Zoltán és Lázár Kati

Aki falun születik, törvényszerűen a városba vándorol. Aki vidéki városban, az meg Pestre. Tanulni, dolgozni, élni. Magyarország ma. Társadalmi mobilitás. Kalandvágyból, de legtöbbször inkább a kényszer hajtja az embert.

A szülő azt akarja, hogy a gyerek többre vigye. Ne túrja a földet ugyanúgy, mint ő. Jobb lesz neki ott a városban, gondolja. Csak éppen a szeretetet, a támogató jelenlétet nem tudják a vándorcsomagba belerakni. Van, aki jobban bírja. Van, aki kevésbé.

Gábor története egy a sok közül. El lehetne beszélni még több ehhez hasonlót. A férfi sorsa persze csak az övé. Ő félt mindentől, sosem bízott magában. És ivott, bármi is történt vele. De azért valljuk meg, belénk is rengeteg kétség szorult. És olykor kutya nehéz tovább csinálni. Ha nincs valaki, aki olykor megsimogat, átölel, könnyen megeshet, hogy mi is egy presszó eldugott sarkában találjuk magunkat egy pohárral a remegő kezünkben.

A szerző, Háy János is falun született, Vámosmikola, így hívják. Ez a kistelepülés kész aranybánya. Aki Háyt olvas, szinte már ismeri a község minden zegzugát. Az íróból pedig rendre hasonló sorstörténetek szakadnak ki. Mindegyik innen jött. Egzisztencialista kudarcélmény-utazások. Kezdetben még mindent lehet, aztán szépen lassan beszűkülnek a lehetőségek. A boldog gyermekkort törvényszerűen követi a bukás.

Háynál a novella a „fegyelmezett forma”, amely meg tudja ragadni a dolgok lényegét. A dráma ebből bomlik ki, a szereplők szavaiba ültetve sorsuk minden mozzanatát. A Nehéz esetében is ez történt. A rövid formából a szerző-rendező-szereplő együttgondolkodása formálta színpadra a matériát.

A Nehézben van egy elsődleges történet. A férfié. De a színdarab a drámai csúcsponton túlnő önmagán. Rólunk szól, emberi gyengeségeinkről, gyarlóságainkról, apró-cseprő vétkeinkről, félelmeinkről. Hiszen azért bukunk el, mert képtelenek vagyunk megragadni esélyeinket. Ha hibáztunk, nem ismerjük be. Ha be is látjuk, nincs bennünk kellő bátorság, hogy változtassunk.

Nehéz - Mucsi Zoltán és Lázár Kati

Inkább hibáztatod a másikat. Az anyát, hogy mindig, minden körülmények között féltett téged. Az apát, hogy sosem mutatta, hogy elismeri, amit csinálsz. A feleséget, hogy sosem mondta: büszke vagyok rád. A gyereket, mert sosem volt képes megérteni téged. Hibás itt mindenki, csak te csináltad jól. Közben meg tudod, hogy éppen te vagy az oka mindennek. Na ez az, amit kurva nehéz elviselni. Ez rendesen beteszi nálad a kaput.

Bérczes László rendezésében a Nehéz két, élesen elkülönülő dramaturgiai egységre bontható, függetlenül attól, hogy szünet nélkül, egy felvonásban játsszák a darabot. A férfit megformáló Mucsi Zoltán monumentális monológja vezeti fel az előadást. Szenvedélyesen meséli el életének történetét a gyerekkortól a felnőtt éveken át egészen a bukás pillanatáig. Mindazt, amit a játék második felében a szereplők eljátszanak előttünk.

Az előadás legerősebb része ez a monológ. Mucsi és az anya szerepét alakító (de itt még csak hallgató) Lázár Kati kettőse betölti az egész teret. Mucsi az egész előadást elviszi a hátán. Bizonyítja, hogy a humoros helyzetgyakorlatok (Kapa) mellett a mély csöndet fakasztó drámai alakításokban is hiteles tud lenni. Lázár Kati jelenléte pedig égbekiáltó. Holott a fiú beszéde alatt egy szót sem szól. Már akkor a színpadon ül, amikor a nézők még csak befele szállingóznak a nézőtérre. Mint aki mindenhol jelen van. Tekintete, testtartása, mimikája beszél a szavak helyett.

Nehéz (Bárka Színház)A másfél órás monológ egy sötét, szűk térben játszódik le. Majd változik a nézőpont. A mozgatható nézőtér eltávolodik. A konyhát megjelenítő doboz előtt folytatódik a játék. A kocsma, a tanszék és az otthon háromszögében lezajló jelenetekbe belépő mellékszereplők (Gados Béla, Ilyés Róbert, Varga Anikó és Pásztor Tibor) vázlatszerű figurák. Nincs valódi arcuk. A férfi által megélt modellek ők, puszta illusztrációk a két főszereplő mellett.

A mellékalakok megjelenése törést okoz, meglehet, jobb lett volna elhagyni őket, és végig csak a férfit beszéltetni. De ezt leszámítva is rendesen földhöz vágja az embert az előadás. Utána még ülnél a székedben egy darabig. Csak egy kicsit. Végiggondolni, veled hogyan is van ez. De aztán csak ki kell menni a zajba, neked is.

Olvass bele: Háy János: Nehéz (novella)

Háy János: Nehéz | Bárka Színház
(Fotók: Garamvári Gábor)

Posted in: NÉZŐ, Színház