Székács László: Az ítélő Kiadó

Posted on 2012. február 4. szombat Szerző:

0


(André Kertész „The reader”, járdára kidobott könyvek fotójára)

Illusztráció

 

egy tip-top polgár becsüs szemébe, és
a pillanatok fényei közt kertészkedő lencséjébe
döbbent a járdát is dorbézoló enyészet, perselyéből
az ítélt feleslegek, miket képként jobb sorsukra
ide borított az így újdonsültté lett könyvkiadó

vedlett bőrökben díszelgő, vagy éppen volt
gondos karton, vagy puhává kopott massé,
netán vászon kötésű csomagok, szavakból,
sorokból, ékezetekkel, pontokkal, jelekkel kivert
gondolatok, itt vesszőitek alatt rogyva futkostok

eső, köd, vihar és tűző napsütés verésére ítélt
titeket, valaki, a flaszterra kiszerkesztett szándékkal,
talán ürömében, talán soha csitulva,
nem kellők, vagy kelletlenek billogát sütve rátok

oldalaitok többje mint kivert fogak oldalognak,
röpködnek, és máris újabbakért lapozgat a szél,
keresve köztetek, … talán saját helyét, vagy magát is

majd tipográfia ázadékaivá lesznek részeitek
a kiadó folt hátán folt aszfalt kirakatán,
azért néha-néha járnak erre, mire vélők,
… és forgatgatják jövőtök

koszos-mocskos fityingeket, fabatkákat,
filléreket, bárki penny-jeit kunyerálja egy
valamikor műanyag flakonból metszett edény,
dobjál bele, csak ne köpj,
múzsáknak gyűjt, immár szemfedelükre,
a könyvhalom felett fohászokat intonálók zsebéből

a könnyűnek találtatott lapokból repülőket hajtogat
a szél-korbács, a felfogó kerítés dróthálója,
és fél könyveket tépdes, terít a pocsolya flekkekre,
mondandójuk hiánya, mint súly szerint osztva helyüket,
közelbe a még érdemest, a sekélyest minél távolabb,
ne kínlódjon betűvetőjével, vagy vésnökével együtt
egy bámészból olvasóvá ide megtévedt jobbra érdemes

már zacskónak se kellenek, hisz itt nincs töpörtyű,
kenyérhaj, kutyáknak csont, mind elmenekültek

a költők, írók álmodta cellulóz fátylak nem szállnak,
nem hurcolják megszenvedett hírüket,
esetleg ők is a képbe ülhetnének, író és bóklász olvasó
egymásra csodálkoznának, mit is érnek a világnak

a Kiadó fellendülne, fel, mondjuk a Parnasszusra, és
mindenre fény derülne, … az utolsó szó jogán, a kereten

(2012.)

Posted in: OLVASÓ, Vers