Nem vagyok teljesen őrült | Robert Bloch: Pszicho

Posted on 2012. január 13. péntek Szerző:

0


Írta: Takács Máté

Pszicho - címlap„Ül a moziban két moly. Felsóhajt az egyik moly: – Áh, a könyv jobb volt!”– mesélte Hofi Géza annak idején. No, igen, a filmes adaptációk a legritkább esetben tudják túlszárnyalni az eredeti regényt. Más műfaj, talán nem is érdemes összehasonlítani a kettőt. Ám a Pszicho esetében azt hiszem bátran egyenlőségjelet tehetünk Alfred Hitchcock és Robert Bloch alkotása közé, mert mindkettő kiemelkedő, maradandó mű. De vajon hányan ismerik Magyarországon a regényt? Most újra egyre többen lesznek, mert a Pszichothriller sorozat indító kötete lett, Tandori Dezső és Tandori Ágnes kiváló fordításában.

Ki nem ismeri a Pszichót? Talán a legfiatalabb generáció. A legtöbbünk viszont, ha nem is kockáról kockára, de ismeri a filmet. Az ominózus zuhanyjelenet ott él mindnyájunkban. Ki tudná feledni, ha már egyszer látta, Anthony Perkins eszelős mosolyát? A zenéről nem is beszélve. Így, hogy előre lehet sejteni/tudni a dolgokat, jelentősen veszít az izgalmi értékéből a könyv, de milyet szólhatott ez 1959-ben! Nem csoda, hogy egy év múlva már megszületett a film is, egy mai napig virágzó műfajt teremtve. Ennek ellenére így is ez izgalmas thriller, pontosan azon különbségek miatt, amiket egy film nem adhat vissza. Amit az olvasás közben él át az ember, egészen más típusú és ritmusú izgalom, mint egy átborzongott másfél óra a sötét moziban.

Mary Crane, a molylepke veszélyességű titkárnő egy szép napon gondol egyet, és megpattan az irodából negyvenezer dollárral. Úti célja az adósságokat öröklő szerelme, valamint a közös jövő, amit gondtalanságban fognak együtt leélni Sammel – meg a lopott pénzzel. De hát Amerika nagy, az út bizony hosszú, meg kell állni pihenni, az eső is szakad, Mary el is téved. Még szerencse, hogy a Bates Motel épp útba esik. Mary megáll éjszakára, kivesz egy szobát. Azt persze nem sejti, hogy a félszegen mosolygó, néha zavartan viselkedő fogadós, Norman Bates nemsokára lemészárolja a zuhanyzóban, levágja a csinos fejét, majd a mocsárba süllyeszti tetemét az autójával együtt. Hú! Az durva lesz. Még szerencse, hogy nem tömi ki, mint a kismókust – és az anyukáját.

Anya csak egy van. Az, hogy Norman Bates-nek olyan anya jutott, amilyen – sajnálatos. Norman idegbeteg, tudja is magáról. Hangosan gondolkodik, monologizál, s így remekül belelátunk a fejébe (Bloch jóvoltából). Gondolatmenetét sajátosan szövi, mondatait megismétli, néha cserélt szórenddel, így győzködve magát még nyomatékosabban. Robert Bloch zseniálisan adja vissza egy sérült elme képzelgéseit, eszmefuttatásait. Norman sok tudományos könyvet olvas, széles körű az érdeklődése. Az inkákról is mesél, hogyan feszítik ki megnyúzott halottjaik hasát, hogy azon „élő” hangszert képezve, hasfalát ütögetve száján érdekes dob-dob-dob hangok keletkezzenek. Hallja is ezeket a hangokat, bent a fejében. Kész őrület. Pszichológiai olvasmányaiból lassacskán kiderül, ő maga is őrült lehet. Vagy inkább az anyja! Ő a legőrültebb. Dob-dob-dob, Norman boldogan tapicskol elméje fertőjében, miközben se vége, se hossza párbeszédeket folytat anyjával, aki talán csak a saját fejében létezik. Játszmák, adok-kapok, vádak és védekezések mezeje. Anya támad, Norman próbálja megvédeni magát. Felettes énje is tisztában van a tényekkel: ő bizony elmeháborodott. De hát ki nem őrült egy kicsit, nem igaz? Nem igaz.

Robert Bloch

Robert Bloch

Ha valami jó kis thrillert néz vagy olvas az ember, sokszor előfordul, hogy megérzi a bajt előre, átlátja a csapdát. Ilyenkor minden idegszálunkkal azon vagyunk, hogy figyelmeztessük a hőst/hősnőt, hogy megállj! Ne tovább! De persze minduntalan belesétál a kelepcébe, mi pedig retteghetünk tovább. Mert rettegni jó. (Illetve ez vita témája lehet egy unalmas estén. – A szerk.) Robert Bloch pedig szeret borzolni, rettenetesen ért hozzá, hogyan ingerelje hipotalamuszunkat. A Pszichóval műfajt teremtett, feladva a leckét az utókornak: írjanak jobbat. Mert ebben minden benne van, ami a félelemmel, a félelemkeltéssel, az eltorzult psziché produktumaival elkövethető. Mestermunka.

Adatok: A könyv fülszövege

Robert Bloch: Pszicho

Partvonal kiadó / Pszichokrimi sorozat, 2011