Publicisztikák 1937-1939
Gyufaszálnyi világosságot gyújtani napról napra, tömegek eszméletének homályában, szemmel tartani ízlést és ízléstelenséget, kézmozdulattal utat mutatni, megfélemlíteni fondorkodó és lappangó kalandorokat, s közben néha felkiáltani, emberek vagyunk, ne feledjétek! Ez az újságírás. Az igazi. Amiért talán érdemes lemondani az írói kolostorok gőgjéről és magányáról is.
Márai Sándor 1937-ben megfogalmazott újságírói hitvallását hosszú pályája során, befutott szépíróként is szem előtt tartotta. Talán ezért hatnak mai is frissnek, elevennek több mint hetven évvel ezelőtt, 1937-ben, ’38-ban és ’39-ben írt cikkei. Nincs a mozgalmas világpolitikának egyetlen olyan epizódja, amelynek megítélésében tévedett volna. Ahogy feltűnése pillanatában átlátott Hitleren, nem tévesztik meg a szovjet kirakatperek sem. Az emberi értelem, az európai kultúra nevében utasítja vissza, teszi nevetségessé mind a náci, mind a bolsevik propagandát.
Persze nemcsak a politikai kalandorok foglalkoztatják, hanem a hétköznapok jelenségei, éttermek, könyvek, színházak, filmek, hamar kipukkadó szenzációk. És mindenekelőtt az ember, aki olykor megfeledkezik embervoltáról.
Bővebben a könyvről: Egy élethivatású zsurnaliszta
Helikon Kiadó, 2011
ISBN 978 963 227 3082
Olvass bele 
Posted on 2012. január 3. kedd Szerző: olvassbele.com
0