Árulók, merénylők, sok vér | Tarjányi–Dosek: A Balkán angyalai II.

Posted on 2011. december 12. hétfő Szerző:

0


Írta: Bedő J. István

A Balkán angyalai 2 - címlapAmióta a dokumentumregények divatja eljött, valamivel talán szívesebben olvassuk a fikciósakat – mert ugye az mégsem a nyers való élet (vagy halál). Igen ám, de mit kezdjünk a hardcore kommandós akcióregénnyel, amiről már az elején kiderül, hogy az akciófilm dramaturgiáját követi, azzal a nem csekély különbséggel, hogy a szerzők egyáltalán nem az ujjukból szopták a történetet.
Tarjányi Péter
és Dosek Rita szinte lélegzetvételnyi szünettel bocsátotta útjára a Balkán Angyalai második részét (kötetét) az első után. Talán nem is hibázunk, ha azt gondoljuk, az előzőt éppen csak ollóval elvágták ott, ahol dramaturgiailag lehetett, és miközben a könyvgyártás megindult, ők maguk már szorgalmasan dolgoztak a folytatáson.

Hát, íme itt az új kötet, és az előzőhöz hasonlóan nehéz olvasmány. Nem a szövege, ami gördülékeny, jól hangzó és sodor előre, nem. Nehézzé az teszi, ami az előzőt is, hogy a tőszomszédságunkban fekvő Szerbiában játszódik egy jelentős része, és ahogy olvassuk, szédülni kezdünk. Túl valószerű, túl sok a közéleti szereplő benne, akiknek az élete, jellem, jellemtelensége, hatalomvágya, főszereplővé lesz.

Más kalandregényszerző sétál, utazik, nézelődik, aztán elüldögél kávézókban, végül pedig nekilát, hogy jó alaposan és sokáig verje a billentyűket. Tarjányiék körében más a módi. Az ország körülbelül első számú terrorizmus-szakértője, elhárítók oktatója és kiképzője már túl van minden megélt akciófilmen. Maga az élete volt az akció. Amiről, ugye, nem beszélhet – viszont a kellő kitakarásokkal megírhatja. És mindent bele is pakol ebbe a kötetbe, csak győzzük a fejünket kapkodni.

Sugárzó anyagot lopnak egy ex-szovjet, isten háta mögötti raktárból. Oroszok és ex-jugoszlávok egyezkednek a felhasználásról. Angol titkosszolgák gyanúba keverednek. Valaki megöli a szerb elnököt. London fenyegetést kap, hogy merényletet követnek el a város ellen. Öreg, mindentudó és acélizmú ex-partizánok rettenetesen keverik a szart.

Be kell vallanom, itt szomorodtam el. Ezek az emberek, akiknek a glóriáját a jugó (ex-jugoszláv) múlt fényezte, akiknek a hazafiasságát az összeomló kommunista rendszerek sem tudták megkérdőjelezni, nos, ezek az emberek ebben a történetben olyanná válnak, mint a viccbeli Jevgenyij Szerafimovics, aki még 40 évvel a háború után is robbantgatja a vonatokat, robbantgatja… Szent meggyőződéssel ölnek a legváltozatosabb módokon, zsarolnak gyerekrablással, készek bárkit eltüntetni nyom nélkül, a haza szent nevében. És közben nem veszik észre, hogy már manipulálják őket is.

Ebben a történetben mindenki folyamatos életveszélyben van, legyen kommandós, titkos ügynök, megzsarolható (magyar) bankember vagy (magyar) államtitkár. Egy darabig számolgattam a megölt figurákat, de néhány száz oldal után feladtam. Ez volt a legszomorúbb: az élet értéktelensége. Meg az, hogy akkor is nagyon itteninek, nagyon jelenlévőnek éreztem a történetet, amely hat-hét évvel ezelőtt játszódik.

Nem keressük a regénybeli figurák valóságos megfelelőit, hiszen nincs ember, aki feltételezni merné, hogy létező államtitkár lett volna hazaáruló, hogy létező bankembert ért volna balesetnek látszó kivégzés (de nehéz ezt megfogalmazni). Viszont minden részlet annyira pontos, oly hiteles – legyen az megkenhető őrök által látogatható sugárzóanyag-raktár Murmanszkban, dúsgazdag politikus hivalkodó dácsája Moszkvától pár órányira, védett villa Svájcban, sziget az Adrián és kávézó Belgrádban –, hogy kezdünk félni: vajon kik élnek körülöttünk.

A szerzők elmondták: minden helyszínt végigjártak, ahol nem járhattak, arról finom részleteket is megörökítő videót láttak. Tarjányi és Dosek leírásaitól az olvasót kiveri a víz, és szeretne már túlesni a szörnyűségeken. (Talán ezt írtam az első kötet kapcsán is.) Profi írók. Nincsenek angyalok (a mieink) és nincsenek ördögök (az övéik). Mindennek van magyarázata, és az acélidegű kommandós csoport tagjai is emberek, sérülékenyek. Abból is látszik, hogy megzsarolhatók. Nem zsenik, csak nagyon sokat tanultak arról, hogyan vágják ki magukat az esélytelen helyzetből is.

Tarjányi Péter és Dosek Rita

Tarjányi Péter és Dosek Rita

Nem tudunk maradéktalanul örülni az akció végének (a történetének igen). Az utolsó partizánokat manipuláló, kihasználó és „beáldozó” kormánybiztos, aki előbb a háborún gazdagodott meg, majd az újjáépítésen, tulajdonképpen sűrítménye és modellje a hágai bíróság elé vitt – és az oda még nem vitt – valamennyi szerb háborús bűnösnek. És sajnos azt sugallja, hogy néhány nagykutya megvádolása, elítélése még sokáig nem oldja meg a Balkán milliónyi problémáját. A történet valószínűleg még folytatódik.

A Balkán angyalai: a háborúban meghalt gyermekek. Életüket senki nem adja már vissza, de a többi gyerek megmentéséért kell még tenni valamit. A szerzők ezért a könyv írói bevételét felajánlották a Madarász utcai Kórház Gyermekkor Alapítványa számára; Tarjányi Péter ezt tette korábbi kötete alkalmával is. A kiadáshoz többen hozzájárultak ingyenes háttérmunkával, hogy a publikálás költségeit csökkentsék.

Olvass bele: Részlet a könyvből

Adatok: A könyv fölszövege

Tarjányi-Dosek: A Balkán angyalai II. – Az ördögi kötelék

Lama Plus Kft, 2011