Barackos joghurtbalett | Vass Virág: Krásznája Moszkvá

Posted on 2011. december 11. vasárnap Szerző:

0


Írta: Rostás Eni

A könyv épp olyan termék, mint például a joghurt – nyilatkozta egyszer Fejős Éva. Nálam a meggyes a favorit. Kicsit édes, kicsit fanyar, sosem tudhatom, milyen lesz a következő kanál. Mire belesüppednék a reklámszakemberek által krémes ízharmóniaként emlegetett misztériumba, máris a nyelvemnek ütközik egy szebb napokat látott meggyszem. Ha szerencsém van, kimagozva. Vass Virág legújabb könyve, a Krásznájá Moszkvá inkább barackos. Sokak örök kedvence, amit néha kicsit túlcukroznak, néha meg oda nem illő manduladarabokkal díszítenek.

Ha az író neve sokkal nagyobb betűvel, neadjisten más betűtípussal díszeleg a borítón, akkor biztosak lehetünk abban, hogy sikerszerzővel van dolgunk. De mi kell a sikerhez? Vajon elég, ha az ember lánya újságíróként kellő mennyiségű rajongót gyűjtött maga köré? Ha nem is elég, első lépésnek mindenesetre megteszi. Ezután kezdődhet a brandépítés, és indulhat a kacsalábon forgó futószalag. Másra nincs is szükség, csak némi írói vénára, könnyen megjegyezhető tipográfiára és az elmaradhatatlan, színes-szagos grafikus borítóra. A Krásznájá Moszkvá is beállt a sorba.

Nem voltak illúzióim. Pontosan úgy kezeltem ezt a könyvet, ahogy illik. Szórakoztató irodalomként. Rózsaszín ponyvaként, amiben azért néha megreped a cukormáz az élet habos tortáján. Valahonnan ismerős példájaként annak, hogy a szingliirodalom miért nem megy ki a divatból. Mivel érzékenyebb napjaimon belőlem is előjön a túl-lány, a kritikusi fröcsögést elkerülendő segítségül hívtam szenzitív énemet, és hagytam, hogy letörölgesse a billentyűzet szélére folyt vitriolt.

Adott három nő. Fiatalok is, szépek is, egyharmad részt szinglik is. A kétharmadnak meg férje és befolyásos szeretője is van. (És rendelkezik is vele!) Nagyon örülök, hogy nem négyen vannak, különben mehettem volna moziba ebben a hidegben, ahelyett, hogy a kanapéra vackolva olvassam kalandjaikat. Hősnőinknek ugyanolyan gondjai vannak, mint a világ összes többi lányának és asszonyának. Multikulti lányregénnyel van dolgunk, pasikkal, magánnyal, megkopott dicsfénnyel és a kelleténél kicsit erősebb pacsuliszaggal. Most épp Moszkvában csajoskodnak, úgyhogy a konstans PMS (premenstruációs szindróma – A szerk.) mellé betársul még a vodkásüveget szájhoz fagyasztó hideg, meg egy érzékeny lelkű oligarcha.

Örökké hálás leszek Vass Virágnak, amiért ebből a könyvből kihagyta a szirupos szerelmi szálat. Belelátunk ugyan a konok prímabalerina és az orosz nagykutya érdekrománcába, de nem kell hosszú, porcukros ömlengéseket átlapoznunk kétfejezetenként. Talán néha még szerepbe is kerülünk, és pillát rebegtetve sóhajtunk fel az idegenbe szakadt reklámos és az elnyomott újságírónő random mondatai után. Melyikünk ne várt volna izgatottan egy három/öt/tíz éve halogatott találkozót? Melyikünk ne hárította volna el egy befolyásos férfi udvarlását?

Az olvasó figyelme derekasan próbára van téve. Nem ám csak olvassa, és máris tudja, miről van szó! Pár pillanatig félrenéz, és a következő oldalon hirtelen Indiában találja magát, ráadásul harminc évvel korábban. A flashbackekben megvillan hősnőink emberi oldala. Az a fajta, ami miatt néhány bánatos tekintetű karrierista szingli magára ismer. Vagy ami miatt jóérzésű szülők azon gondolkodnak el, hogy talán valamit elrontottak lányuk nevelésében. Ismerős, na.

Vass Virág

Vass Virág

Ez a joghurt nincs túlcukrozva. Oda nem illő manduladarab sem túl sok úszkál a tetején. Nincs különösebb baj vele. Pont olyan, mint az összes többi a tejes pultban. Unásig ismételt, biztonsági játékos, hűséges társ a mindennapokban. A hepiend (bocsánat, elfelejtettem spoilerezni) egy hosszúra nyúlt videoklip, ami alá bármelyik bársonyos hangú énekesnő búghatná a végedalt. A hagymakupolán megcsillanna a napfény, a repülőgépablakban tornasorba rendeződnének a bárányfelhők, és miközben a kamera lassan távolodna hősnőink kipirult arcáról, a szétáradó boldogságon végigfutna a The End/Konyec felirat.

Ajánljuk túl-lányoknak, szerelmi drámákra fogékony asszonyoknak, a parfümös üveg alján muzeális értékű Krásznájá Moszkvá cseppeket őrizgető matrónáknak, nehéz napokat élő karrieristáknak, és persze Nők Lapja-rajongó férjeknek.

Akik viszont a szórakoztató irodalmat a klasszikusokkal emlegetik egy polcon, netán nem szeretik a barackost, ne is próbálkozzanak.

Adatok:  A könyv fülszövege

Vass Virág: Krásznája Moszkvá

Ulpius-ház Kiadó, 2011