A szerelmi geometriáról tárgyilagosan | Pedig szeretjük egymást…

Posted on 2011. december 8. csütörtök Szerző:

0


Írta: Szeifert Natália

Pedig szeretjük..- címlapAlig van olyan szerencsés – vagy éppen szerencsétlen – ember, aki ne kerülne élete során legalább egyszer egy szerelmi háromszög valamely csúcsára. Az is vitathatatlan, hogy legtöbbekben a párkapcsolaton kívüli viszony létrejötte (bármelyik szerepben vegyen is benne részt), komoly érzelmi megpróbáltatást jelent. Akadnak ugyan, akik könnyedén kezelik a félrelépést, hűtlenkedést, nem él bennük a kizárólagosság igénye. Ők tekinthetik ezt a könyvet csupán érdekességnek – ahogy a szerzőpáros maga is javasolja a bevezetőben.

Ezzel a figyelemre méltó toleranciával vezetik végig az olvasót a félrelépés folyamatának hét szakaszán: a viszony kezdetén, a gyanakvás és tagadás szakaszán, a lelepleződés, érzelemkitörések és meggondolatlan reakciók időszakán, a döntések meghozatalán, a zsákutca jelenségén, a viszony végén, és a feldolgozáson.

Nem szorítkoznak a klasszikus heteroszexuális házasságra és házasságtörésre, így már a megnevezések is kihívást jelentenek. Hiszen nem mindig csaló az, aki félrelép; a külső kapcsolat nem feltétlenül szexről szól; nem biztos, hogy a harmadik fél megérdemli a szerető megnevezést és így tovább. Például a hosszú betegség miatt a párját ápoló ember közeli kapcsolatba kerülhet egy harmadik, segítő baráttal, akivel nem fekszik le, mégis sok időt töltenek együtt, s egymás mindennapjainak fontos részévé válnak. Egy párkapcsolat elhanyagolt, semmilyen téren meg nem becsült tagja önbizalmának növelése érdekében kezdhet egyéjszakás kalandot valakivel, akivel soha többé nem találkozik. A harmadik féllel létesített kapcsolatok végtelen skáláját sorolhatnánk fel itt, s mindegyik megérdemelne külön elemzést, okos, objektív tanácsokat.

Az ígéretes címek ellenére azonban – talán éppen a téma sokszínűsége miatt – az olvasó nem kap konkrét útmutatást. Pedig a könyv alcíme is (Hogyan éljük túl a félrelépést?) önsegítő könyvre utal. Gyanítom, hogy esetenként segítség helyett megkavarja, aki kritikus pillanatban veszi kézbe. Sok-sok történetet írnak le (néhány mondattal, külön keretben) a legkülönfélébb élethelyzetekben bekövetkező viszonyokról, melyhez a szerzők ritkán fűznek véleményt vagy tanácsot. Az egyes témák végén ugyan közölnek egy néhány mondatos beszélgetést, amiben saját gondolatainkat vetik fel. Ezek viszont többnyire csak újabb kérdéseket jelentenek.

Az, hogy toleránsan és nyitottan kezelik az eseteket, szükségképpen oda vezet, hogy nem adnak az olvasó kezébe gyakorlati megoldást. Ez lehet pozitív, ha az olvasó önvizsgálattal folytatja az olvasást. Ám negatív, ha receptet várt.

De receptből csak egyetlen egy akad, a tiltótáblaszerű felszólítás a gyermekes kapcsolatban élőkhöz: Soha ne vonják be a gyerekeket a kapcsolat krízisébe. Ez a meglátás viszont így önmagában: vitatható. A gyerekek biztonságérzetéhez elengedhetetlen, hogy – nyilván az életkoruknak megfelelő szinten – beavatottak legyenek a „felnőttek dolgába”. Hogy ne érezzék azt, hogy a fejük fölött zajlik az élet. A szerzők nyilván arra gondoltak, hogy a gyerekeket nem szabad állásfoglalásra kényszeríteni, illetve aktívan bevonni a problémák megoldásába. Nem szabad magát a krízist rájuk zúdítani. Ez a téma azonban olyan hatalmas, szerteágazó, hogy külön könyvet érdemel.

Úgy lavírozunk végig a Pedig szeretjük egymást…-ban a kapcsolati buktatókon, a félrelépések lehetséges okain és következményein, hogy nem megyünk bele a mélységekbe. Lehet, hogy nem is kell, és a szerzők csak önvizsgálat elvégzése felé taszigálják az olvasót, a „háromszögelőt”. Konkrét megoldás talán nem is adható. Legfeljebb a bemutatott példák alapján párhuzamosságokat keresünk, és azokat megismerve megnyugodhat háborgó lelkiismeretünk.

veszekedés - illusztrációs fotóSenki sem jó vagy rossz önmagában, senki sem cselekszik helytelenül, legfeljebb tárgyilagosan annyit jelenthetünk ki, hogy nem választotta a legjobb megoldást. Kényes kérdésekben nem is lehet megoldást kínálni. Számomra a legfontosabb tanulnivaló a könyvből Alfons Vansteenwegen és Maureen Luyens végtelenül türelmes, megérteni vágyó, toleráns alapállása.

Adatok: A könyv fülszövege

Maureen Luyens – Alfons Vansteenwegen: Pedig szeretjük egymást

Ursus Libris Kiadó, 2011