Írta: Gulya István
A rövidfilm nehéz műfaj, amiképpen röviden írni is az. Pár másodperben, néhány percben elmondani egy történetet, jól visszaadni egy hangulatot – nagyobb fegyelmezettséget kíván, mint normál (játék)filmidőben – másfél-két órában – mesélni. Aki hiányolta a magyar mozik kínálatából a mini remekeket, alaposan megtöltekezhetett velük a fővárosi Toldi moziban november 18. és 23. között, az EuShorts fesztiválon.
A rövidfilm nemcsak nehéz, de mostohán kezelt műfaj, amely ma – elsőre úgy tűnik – idejét múlta. Mert minek is a filmhíradó (az én generációm, a kezdő negyveneseké még találkozott vele), ha ott a televízió és az internet? Minek is a kis kísérőfilm, ha a vetítés előtt negyedórában sorakoznak a reklámok és az előzetesek – ráadásul utóbbiak tetemes része jobb, mint maga a film, amit propagálnak?
Pedig a „nagyfilmesek” közül nagyon sokan a kurtább szkeccsekkel kezdték pályájukat, a hossz okán testvérműfajnak tekinthető reklám- és videoklip-kisfilmpiacról számosan vettek startot (például David Fincher), vagy befutottan vissza-visszatértek, nem pusztán a megélhetési kényszer okán (mondjuk: Martin Scorsese), hanem mert eszükbe idézték: aki ezen a téren képes helyt állni, máshol is képes rá.
Helyét veszteni látszik a rövidfilm, a tévék sem igazán kedvelik, a kereskedelmiek, ha olykor programjukba emelnek egyet-egyet, a nézhetetlenül késői műsorsávjukba illesztik (hazánkban a TV2 próbálkozott vele, de inkább leszokott róla, ma azt nyilatkozzák, a válság, ugye), a közszolgálatiak pedig valamilyen szerepzavarból fakadóan inkább konkurálni akarnak az előbbiekkel, és ebbe a „hadjáratba” nem igazán fér bele a rövidfilm.
Hozzá kell tennem, hogy azért akadtak/akadnak felbuzdulások a hazai forgalmazók részéről. Az újabbak kapcsán említhetném a Cirko Film – Másképp Alapítvány „árukapcsolását”, amikor is a Happy, Happy című, 85 perces norvég vígjáték kísérőfilmjeként indították (hódító) útjára Till Attila húszperces kisfilmjét, a Csicskát. Vagy történt, hogy a Fórum Hungary a remekbeszabott WALL-E című (95 perces) animációs filmje előtt a gyártó Pixar-stúdió ötperces remekét, a Presto, a bűvészt vetítette, illetve a magyar InterCom a Warner Bros. Bolondos dallamok-sorozata két köz-kedvenc figurája, a Kengyelfutó gyalogkakukk és a Prérifarkas három, háromperces 3D-s kalandját tette a nagystúdió három (térhatású) filmje elé (Kutyák és macskák – A rusnya macska bosszúja, Az Őrzők legendája és Maci Laci). Mindez azonban ritka és üdítő kivétel. A mozi eltaszította magától a rövidfilm mint kísérő-mozi lehetőségét – leginkább az érdeklődés hiánya miatt.
Na Wewe – előzetes: [ a cikk a videó után folytatódik]
A rövidfilm így aztán utat keresett magának a közönséghez. Többnyire a fesztiválokon, a Magyar Filmszemle kisjátékfilm-blokkjaiban és 1991-től a győri (majd 2010-től szombathelyi) Mediawave-fesztiválokon. Ez utóbbi rendezvény rövidfilmkínálata egészen a közelmúltig a legerősebbnek számított Magyarországon, a hangsúlyok azonban eltolódtak (a zenei és az összművészeti jelleg irányába), és a hiánypótló szemle tagadhatatlanul egyre belterjesebbé vált.
Pedig akkor működik a dolog, ha minél többen találkoznak ezekkel a filmekkel, ha az alkotók eljutnak a befogadóhoz. Mi sem bizonyítja jobban az »EuShorts – Európai Rövidfilmek Fesztiválja« létjogosultságát és sikerét, hogy a november 18–23-a között a budapesti Toldi moziban zajló vetítésekre mintegy kétezren váltottak jegyet. Igen baráti áron. Ne tessék azt képzelni, hogy kilencszáz pénzért csupán egyetlen kurta filmecske volt a juss, az ötven bemutatott alkotást a szervezők 80-94 perces tematikus blokkokba sorolták, vagyis a belépőért egy filmnyi idejű produkciót nézhetett meg a nagyérdemű, a blokkbeli opusok játékidejétől függően négyet-nyolcat. A karszalagos bérlet pedig mind a nyolc blokkba beengedett – így aztán különösen megérte.
A 2007-ben alapított rövidfilmfesztiválról a Dívány című internetes magazinnak Péli Sári szervező elárulta, hogy amikor „Tarkovács András (a későbbi ötletgazda – G. I.) 2006-ban egy évet dolgozott az Európai Önkéntes Szolgálat keretében az Aya Aye fesztiválon Nancyban, megismerkedett az európai rövidfilmekkel, és itt jött rá, hogy ezekkel Magyarországon szinte egyáltalán nem találkozhat a közönség. Miután visszajött Budapestre, lehetősége nyílt pályázni egy olyan projekt megvalósítására, mely felhasználja az elmúlt év tapasztalatait”.
Tarkovácsban tulajdonképpen ekkor fogalmazódott meg az EuShorts ideája, amelyre első alkalommal 2007 novemberében a Szindbád (ma: Kino) moziban került sor – meglepően nagy érdeklődéstől kísérve. A szervezők – Péli és Tarkovács mellett ma: Alföldi Nóra, Katona Szilvi, Klág Dávid, Lévay Bogi és Lukács Péter Benjámin (meg a sok önkéntes segítő) – ráéreztek arra, hogy komoly kereslet mutatkozik a műfajra, „csupán” a megfelelő csatornát (a fesztiválkeretet és a helyet, ami 2009-től a Toldi) kell megtalálni, hogy összehozzák a rövidfilmeket a közönségükkel.
Egy fiú szerelme (The Crush) – a film: [a cikk a videó után folytatódik]
A Dívány-riportból azt is megtudhattuk, hogy idén tavasszal a csapatuk már EuShorts Likes néven tető alá hozott egy mini fesztivált a Kinóban, amit a bőség zavara szült. Mint mondta: „Azokat a filmeket is be tudtuk így mutatni, amik nem fértek be az éves válogatásba novemberben.” Hozzátette: „A második EuShorts Likes (egyébként) szeptemberben volt ugyancsak a Kinóban. Eddig főleg műfaji filmeket mutattunk be (EuShorts Likes: Pornó és Horror, EuShorts Likes: Sci-fi és Musical). A következő „Likes-kiadás” pedig márciusra várható, és témája ezúttal a divat lesz (EuShorts Likes: Fashion).”
Hangulati kezelés – tesztelt dózisokban: a szervezők szerint az EuShorts ebben az évben is folytatta a mozi egészségügyi reformját, a két évvel ezelőtti testhőmérséklet-beállítás, majd a tavalyi gyógyszeres kezelés után újszerű stimuláns anyagokkal próbálkozott felserkenteni a skorbutos, vitaminhiányos mozgóképipart és téli hónapokat. Mint ahogyan honlapjukon írják: „Ehhez szüksége van pár zacskó infúzióra, melyeket gyorsan oldódó, kiváló minőségű, mellékhatások nélküli, legális pörgetőszerekkel hígít. Az EuShorts patikusai csak garantált, külföldi fesztiválokon, már tesztelt anyagokkal serkentik a jókedvet és a vérkeringést, egy-egy tasak infúzió jótékony hatása már a legrangosabb külföldi fesztiválokon, így Clermont-Ferrand-ban, Cannes-ban, a Berlinalén és a Sundance mustrákon is bizonyította hatását, sőt már kísérleti fázisban is osztatlan sikert aratott Velencében. A recept kiegészül négyegységnyi, klinikailag és akadémiailag tesztelt Oscar-jelölttel – Na Wewe (Na Wewe), Egy fiú szerelme (The Crush), 143-as kívánság (Wish 143), A gyónás (The Confession) –, ráadásul a nemzetközi rövidfilm gyors reakcióideje és aktív lefolyása miatt a bánatos válságtémákon túllendülve tágítja a pupillákat, szaporítja a légzésszámot.”
A rövidfilmfesztiválon tizenkilenc európai ország képviseltette magát alkotóival. Az idei koncepció szerint minden blokk egy-egy hangulatot hivatott megjeleníteni, Európa ezen országainak aktuális lelkiállapotát. Ami ugyan néha melankolikus, ám a tavalyi erős borúlátást idén felváltotta a humor és a megoldások kreatív keresése, így találkozhattunk szórakoztatóan gömbölyded (imádnivaló) szinkronúszókkal, egy félresikerült bankrablással, egy trollkölyökre cserélt gyermekkel, egy graffiti-tigrissel, szerelmes kamaszokkal és tragikomikus családokkal.
A gyónás (The Confession) – a film: [a cikk a videó után folytatódik]
A hat nap alatt Magyarországon kizárólag az EuShortson vetítették az Oscar-díjra jelölt négy kisfilmet (lásd: fentebb), illetőleg a programban szerepeltek az A-kategóriás fesztiválok olyan favoritjai, mint például a Berlinale fődíjasa, az Arany Medvével jutalmazott Incidens a banknál (Incident By A Bank) című svéd alkotás és a Clermont-Ferrand-i Filmfesztivál nagydíjasa, a Tremblay-En-France című francia darab. Illetve a magyar nézők itt ismerhették meg a további fontos fesztiválok – Cannes, Velence, Karlovy Vary és a Sundance – legjobb verseny-kisfilmjeit is. A közönségkedvencek közül pedig végre Budapesten láthattuk a túlsúlyos szinkronúszó csapat történetét bemutató Bimbózó vízililiomok (Vannliljere I Blomst) című produkciót, illetőleg a Viszlát Szuper 8! (Bye Bye Super 8), a 46-os úszódressz (Badpakje 46), vagy az életvidám szerelmes kismusical, a norvég Kopasz krapek (Skallamann) című alkotásokat.
Az EuShorts az elmúlt öt évhez hasonlóan idén is igyekezett bemutatni a legújabb trendeket és a filmkészítők új generációját. Magyarországot 2011-ben két rendező képviselte. Egyikük Simonyi Balázs, aki talán a legszórakoztatóbb magyar rövidfilmeket rendezi (Egy szavazat, Tour), és a Finálé már a harmadik filmje, amit a magyar rövidfilmfesztivál bemutat. Ez a nyolcperces alkotása az idei Varsói Filmfesztiválon is versenyzett. A másik fiatal magyar rendező, Hermán Árpád pedig a Sajnálom című animációs filmjével mutatkozik be. A bocsánatkérés viszontagságait feldolgozó rövidfilmje volt a diplomamunkája a MOME vizuáliskommunikáció- és animáció-szakán, ahol ebben az évben végzett.
Ahogyan korábban, így a mostani Eushortson szintén részt vettek a rendezők és a filmes szakemberek, akiket a bemutatókat követően a közönség kérdezhetett. Péli Sári a Díványnak örömmel újságolta: idén az emberek a vártnál sokkal aktívabbnak mutatkoztak, valóban beszélgettek a filmesekkel. Például a norvég Maria Bockkal – aki a Kopasz Krapekot készítette –, vagy a francia Vincent Vizioz-zal (a Tremblay-En-France rendezője).
Péli a terveikről úgy nyilatkozott, hogy a rövidfilmfesztivál keretén belül szeretnének eljutni mindenkihez, aki nem riad vissza attól, hogy belekóstoljon a filmművészet különlegességeibe, és távlati céljuk, hogy az Európán túli rövidfilmeket szintén bemutassák hazánkban.
Viszlát, Szuper 8! (Bye Bye Super8) – előzetes:
További videók:
143-as kívánság (Wish 143) – részlet
46-os úszódressz (Badpakje 46) – előzetes
Kopasz krapek (Skallamann) – ízelítő
Kapcsolódó cikkek:
Olvass bele 
Posted on 2011. december 2. péntek Szerző: olvassbele.com
0