»Veled könnyebb« | Még mindig EuShorts

Írta: Mózes Kitty

Az elmaradhatatlan párkapcsolati téma köré csoportosuló Veled könnyebb blokk kisfilmjei szinte minden esetben rácáfoltak a címre, mintegy mindenki megnyugtatásául: nincsen ingyér’ semmi. Akkor sem, ha már megtaláltuk az alkalmasnak hitt partnert, és akkor sem, ha még csak keresgéljük.

A kapcsolatteremtés, a kommunikációs szakadékokká mélyülő árkok áthidalása néha lehetetlen, és életfogytiglani egymás mellett élésre ítéli a szereplőket, akik nem értik egymás beszédét (Az ebéddoboz – Pieter Dirx – BE). Vagy épp csak olyan messze távolodnak az egykori tökéletesen közös nevezőtől, hogy a válás elkerülhetetlen (Brandt Rapszódia – Francois Avril – FR).

A blokkot a 17 perces izlandi Van vized? indította. Haraldur Sigurjónsson rendkívül érzékletes, finomra hangolt vizuális és verbális koncepciójában az első kockától az utolsóig meghatározó a helyzetből adódó szorongás. A kitűnő képbeállításoknak és kamerakezelésnek köszönhetően nekünk is végig izzad a tenyerünk, a gyomrunk meg kicsire húzza össze magát. Talán még a talpunk is összerándult, miközben drukkolunk a reménytelenül félénk üzletembernek és az óraműszerésznek. Ők cseppet sem azok a kiváló stílusérzékkel megáldott, ápolt és jó kondícióban lévő meleg fiatalemberek, akikre úgy kapásból gondolnánk, csupán hallva a történetet.

A hatodik – és egyben záró – Armadingen gondoskodott arról, hogy ugyanolyan elégedetten hagyjuk el a mozitermet, mint ahogy az izlandi srácok kalandjának zavarba ejtő végén vártuk a széria többi darabját. A német Philipp Kässbohrer idilli tanyán játszódó filmjében az öreg Walter és Helga automatizálódott kapcsolata ébreszti bennünk a kérdéseket. Az unásig ismert hatásvadász elemeket kikerülve teremtett egyedit a témában a rendező, aki a középpontba a ’90-es évek nagysikerű, amerikai Armageddon című film témáját helyezte, a világ másik és másmilyen szögletéből nézve. »Hogyan javíthatnánk kapcsolatunkon, ha a világvégét már bejelentették?« – kérdezi a filmben Walter. Tényleg, mit tennék én, ha csak egy napom lenne hátra? És akkor mit, ha a végén kiderülne, hogy mégsem?

A két átütő darab között olyan – szintén kedvelt helyzeteket elénk táró – rövideket láthattunk, mint a naturális ágyjelenettel induló Jelenetek egy párkapcsolatból (Glenn Erland Tosterud, NO), mely az újdonsült párok csapdát rejtő játszmáiba ad betekintést, vagy a felejthető, se füle, se farka spanyol játékot, a Mi, időgépeket (Raúl Navarro, ES)

Összességében viszont: Szép volt, jó volt, köszönjünk, kérünk még!

Kapcsolódó cikk: Összefoglaló az EuShorts Fesztiválról

Egy másik EuShorts-blokkról: »A gyerekszobán túl«