Ismert, veszélyes, fegyveres | Roslund – Hellström: Három másodperc

Posted on 2011. november 24. csütörtök Szerző:

0


Írta: Boros Ágota

3 mpTitkos ügynök. Milyen sejtelmesen hangzik. Van egy kis romantikus bukéja is a kifejezésnek. James Bondra asszociálunk, Mata Hari lebeg a szemünk előtt, „Nem kell mindig kaviár” halljuk lelki füleinkkel Thomas Lieven szuperszakács-szuperkém hangját. Beugrik még talán Stirlitz is, akinek a tavaszból volt tizenhét pillanata. Paulának azonban csak három másodperce van.

A svéd rendőrség nem használ titkos ügynököket. Hivatalosan nem. Persze nyílt titok, hogy vannak egy bizonyos nyomravezetői alapból rendszeresen fizetett emberek, de mivel a kifizetések nem követhetők, gond nélkül le lehet tagadni, és ha valami balul üt ki, simán „el lehet égetni” a nemlétező fantomokat.

Titkos ügynök? Az alvilágnak hatalmas szókészlete van rá. Tégla, besúgó, vamzer, spicli, beépített ember – stukatj. Aki lebukik, annak vége. A bűnözők megbocsáthatatlannak tartják az árulást, nagyobb bűn ez a szemükben, mint az asszonyverés vagy a pedofília. A rendőrségnek viszont haszontalan a leleplezett ügynök. Egyszerűbb sorsára hagyni, mint megvédeni. Megvédeni? Ugyan kit? Hiszen a svéd rendőrség nem is használ titkos ügynököt.

Vajon mi késztet mégis embereket arra, hogy gyilkosok, drogdílerek közé beépülve nap mint nap kockáztassák életüket? Hogy ne legyen egy nyugodt percük sem, hogy minden pillanatban a hátuk mögé kelljen nézniük, hogy ugrásra készen várják, mikor fordul meg a sorsuk, mikor buknak le. Adrenalinfüggőség? Kalandvágy? Elkötelezettség? Lehet, de leggyakrabban kényszerből. Elég egy apró botlás, egy kis bűn, visszaélés kábítószerrel, esetleg egy bolti lopás, és már meg is van az esélyed rá, hogy beszervezzenek. Választhatsz. Börtön vagy együttműködés.

A rendőrség álláspontja valahol érthető. A szervezett bűnözést csak belülről lehet megállítani. Nem dobhatnak a farkasok közé egy naiv, ártatlan, becsületes, frissen kiképzett nyomozócskát. Bűnözőt bűnöző alakíthat hitelesen. Felhasználható, lecserélhető, pótolható. Természetesen nem könnyű kialakítani egy profilt – a legendát –, amivel az ügynök beépülhet. Hiszen a túloldalon is ismerik a trükköket. Nem is olcsó mulatság valakit betanítani, minden vizsgálatnak megfelelő hátteret kreálni. Ezért vigyáznak is a befektetésükre. Egy bizonyos pontig.

Piet Hoffmann (kódnevén: Paula) egy biztonsági cég társtulajdonosa. Boldog férj, büszke apa. Továbbá a svédországi lengyel maffia megbecsült tagja. A nyilvántartás szerint pszichopata, kegyetlen rendőrgyilkos. Ismert, veszélyes, fegyveres. A jellemzés belépőjegy a maffiába, és útlevél a halálba. Paula a szürke zónában él, törvényen kívüli.

Egy balul sikerült akció után – ahol végig kell néznie, ahogy egy hozzá hasonló ügynök lebukik, és kivégzik – minden megváltozik. A lengyel maffia a svéd börtönökben akarja átvenni a drogpiacot, Piet Hoffmannak kulcsszerepet szánva, de közben a gyilkosság felderítésével megbízott öreg, mogorva Ewert Grens gyanút fog. A nyugdíj előtt álló nyomozó pedig nem arról híres, hogy felad egy esetet. Buldogként veti magát az igazság nyomába, és ezzel akaratlanul aláírja Paula halálos ítéletét. Az egyetlen ember, aki segíthetne, Erik Wilson, a tartótiszt, elérhetetlen. Tartótiszt és barát. Vagy a kettő kizárja egymást? A hatalmasok cinikus döntése: az ügynöknek mennie kell, ha lebukik, túl nagy fejek hullanának. És ezzel kezdetét veszi az ámokfutás, melynek végén Paulának három másodperce marad…

Anders Roslund újságíró és Börge Hellström, aki maga is megjárta már a börtönt, közös regényében lerántja a leplet a bűnüldözés néha képmutató igazságáról, bepillantást enged a drogdílerek világába, az elítéltek életébe, és mindezt rendkívül izgalmasan teszi. A szöveg tömör, feszes. A jellemábrázolás – még a mellékszereplőknél is – olyannyira valóságos, hiteles, hogy szinte kilépnek a karakterek a könyv lapjai közül.

Anders Roslund és Börge Hellström

Anders Roslund és Börge Hellström

A főhősökkel nagyon könnyű azonosulni, annak ellenére, hogy Piet Hoffmann és Ewert Grens (akit egyébként a szerencsés olvasók, akiknek a nyelvére lefordították már a szerzőpáros előző könyveit, nagyon jól ismerhetnek) ellenfelek. Ha egyikük győz, a másikuk veszít. De nem lehet nem együtt érezni Piet/Paulával, aki semmi másra nem vágyik, mint hogy családját biztonságban tudja, akinek feleségével kis rituáléi vannak, akinek első dolga, hogy az óvodába rohanjon, ha a gyerekekkel gond van. Az ügynökkel, aki belebolondul a hazugságokba. Vagy a nyomozóval, aki a kapitányság puszta padlóján alszik, akinek a dühkitörései elől mindenki menekül, és aki elveszített valakit, akit nagyon szeretett.

Az Animus Kiadó skandináv krimi-sorozatának legújabb tagja Moldova Júlia gördülékeny magyarításában olvasható, és csak remélhetem, hogy már nekikezdett az előzmények fordításának, mert Ewert Grensszel szívesen megismerkednék közelebbről.

Olvass bele: Részlet a könyvből

Adatok: A könyv fülszövege

Roslund – Hellström: Három másodperc

Animus Kiadó, 2011