Browsing All posts tagged under »vers«

Múltsoroló | Pion István: Atlasz bírja

április 2, 2014 Írta:

0

Jeges-Varga Ferenc | Érdemes-e ma kiadni verseskötetet, ha nem Ady, Kosz­tolányi, József Attila vagy a többi ismert magyar költő nevével ajánlják elolvasásra? A poroszos iskola­rendszer belénk nevelte, hogy a nagy klassziku­sokról mindig elismerő fejbólintással emlékezzünk meg, de igazán elő­ször a nyugatosokat értettük meg. A twitter és a közös­ségi portálok korában felnövő generációknak azonban már Babits, […]

Takács Zsuzsa: Tiltott nyelv (ízelítő)

július 12, 2013 Írta:

0

Skarlát betű Tisza Denise emlékére Nem folytatta velünk az általánost, nem is tanult tovább, sem Párizsban a Sacré Coeurben, sem Genfben a református lánykollégiumban. Ki tudta mondani végül a néma H-t. Nem lett a parasztasszonyok felcsere Szarvason, sem festő, mint Zichy gróf felesége, Bolza grófnő. A félénk kislány, Denise-Döniz nem táncolt négyest, palotást soha. Tejfehér […]

„Mintha éltünk volna…” | Takács Zsuzsa: Tiltott nyelv

július 12, 2013 Írta:

0

Tóth Zsuzsanna | Ha tudnám, hogy saját szándéka szerint az, azt írnám róla, rejtőzködő író. Mert különös, hogy miközben Kossuth-díjasainkat gazdagítja, semmiképp nem nevezhetjük népszerűnek, még az is méltatlanul keveset hall róla, aki irodalomközelben él. Költő, de verseit szinte soha nem hallani, versmondó versenyeken ritka alkalom, ha felbukkan. Méltatói szép számmal vannak, hívei – úgy […]

Sopotnik Zoltán: Saját perzsa (részletek)

február 20, 2013 Írta:

0

Fejfájós park Kamra Letisztogatja magában a rendet. Ameddig a szem ellát befelé, poros a kamra. Kiülteti kedvenc növényeit a ház elé. Megszokta, hogy gyorsan nőnek és lefelé. Majd gyönyörködik az üvegfalú pincéből, hogyan kapnak a vakondok után lusta szőrfogaikkal. Kicsit azért fél tőlük, bár külön tegezi a leveleket: álmoknak hívja mind. Bennük van a gyógyszer […]

Migrén és saját mítosz | Sopotnik Zoltán: Saját perzsa

február 20, 2013 Írta:

1

Írta: Gáspár-Singer Anna A könyvben olvasható rövid pályakép szerint Sopotnik Zoltánban nincs semmi vonzalom a tökéletes iránt. Igaz vagy sem, a szerző negyedik kötetének behatárolása, kategorizálása nehéz. Persze nem azért, mert a versciklusok által közrefogott próza, s így e két műnem együttes jelenléte olyannyira szokatlan volna, viszont a szerző előző köteteihez képest valóban rendhagyó szerkesztésről […]

Sopotnik Zoltán: Saját perzsa

február 20, 2013 Írta:

0

Sopotnik Zoltánnak démonai vannak. Meg angyalai, meg főleg egy perzsája, aki csak az övé. Vagy inkább azé, aki ebben a kötetben Sopotnik Zoltánként szólal meg, és a fentiek mellé még bonyolult családja is van, tele tragédiákkal, történelemmel, apró és kevésbé apró élethazugságokkal. Egyszóval tele a puttonya, és ebből a puttonyból néha vérfagyasztó, néha varázslatos figurák […]

Szeifert Natália: Kis doboz

január 13, 2013 Írta:

0

Gondoltam, becsomagolok. A ház előtt vár egy autó, láthatatlan. A könyveket itt hagyom, végighúzom az ujjaim a polcokon, van ez a fénypászma így kora délelőtt, amiben olyan szépen látszik a por, meg amit belerajzolok. A ruhák zsákban, szűk kosztümök, egy kopott orrú, barna cipő, lakkbőr táska, két pulóver, a rászorulóknak, vajon mihez kezdenek a negyvennégyes […]

Fenyvesi Orsolya: Kertek

május 27, 2012 Írta:

0

Azon a nyáron, mikor kiscicám elolvadt a napon, a fény lombjai árnyékolták kertem, de a házban sem maradhattam, ahol a hőségtől függönyökké ránduló falak elfelejtették testemet. Mozdulatlan kezem simogatta a szelet. Gomolyfelhővel a hasamban kívántam a zivatart, de csak az álmok záporoztak, mint a szirmok, míg el nem mondtam neked, hogy amíg virágoznak a fák, […]

Nyirán Ferenc: Ámulva néznek majd

május 27, 2012 Írta:

0

Jó-e meghúzódni a füstös sarokban, koszos, horpadozott olajkályha mellett, félresöpörve, mint aki már nem kellek, sörkupakos, kiköpött-csikkes mocsokban? Odakint tél csahol. Csikorog hóláncán a megkergült évszak. Rosszarcú sintérek járják a várost: szikrázó kínt mérnek a tájra, ahogy mennek sötéten, sántán. Fogsoruk kékülő nyomát: fájó fagyot harapnak a fákra, míg idebenn piros kályha búg. De olvadt […]

Székács László: Hiányjelek kálváriája

május 27, 2012 Írta:

2

… és én dobálok vissza, vissza, hiányjelekkel, kenyérrel, testeddel, bocsáss meg de csak dobálnak, és sorban T-k állnak … és kövekkel, és lesből, szilánkokkal, tövisekkel metszett üvöltést öntve mindenre, … és Te csak tűröd, pedig bizony tudják, mit tesznek, újból és újból, hogy most végre nem lesz feltámadás hanem kakukktojásból csakis kakukktojás

»Bársonyon futnak perceim«

április 12, 2012 Írta:

0

A Költészet napja alkalmából intim hangulatú kiállítás nyílt az Eötvös10 tereiben. József Attila és más költők verseihez kapcsolódó fotókat állított ki Csuvár Erzsébet és akvarelleket Csala Ildikó. Az ingyenesen látogatható kiállítás május 4-éig tekinthető meg. Helyszín: Eötvös10 Kulturális és Közösségi Színtér (10674 Budapest Eötvös utca 10.). Szabó Lőrinc Plain-air (Katónak – cserébe) Korai fűszálon csillogva […]

Máté Angi: fényképes. dünnyögős. mondatos

április 11, 2012 Írta:

0

fényképes kéne egy vers amivel kicserélhetném magam gondoltam kérek valahonnan benne lehetne az a sor hogy hull a sok megpuskált madár dünnyögõs már nem tudom meg milyen teled mert én csak nyárban éltelek várj rajzoljak magamba pelyheket mint pétervári szuvenírben kántálnak orrhangú szelek dünnyögök faltalan keret ajtó miben fagyott víz a nincs a van lékre […]

Vécsei Rita Andrea: Tacheles

április 11, 2012 Írta:

1

Ezerkilencszázkilencben megnyílt egy áruház. Selymek, tafoták, keménykalap, csontnyelű esernyő. Egy lány gyöngyös ridikült keres, bézs legyen vagy fekete, izzad a kézfeje, hátrasöpri a kontyából szabadult tincseket. A graffitik előtt sokáig ácsorog, teleobjektívvel is csinál néhány fotót. A húgyszagot észre sem veszi. Megkérdez egy-két squattert, hogy nem zavarja-e, ha fényképezi. Zavarja. A csavart korlát föntről egész […]

Szokolay Zoltán: Egy térről

április 11, 2012 Írta:

0

Felülről, ferdén, mint az orvlövészek, fényképeztek még ’87-ben is. Eső szabdalta táj az ablakon. Váddá nagyított részletek sora. Számzárak, játszmák, rekvizítumok. Feltörhetetlen jelszavak mögött amorf fényfoltok óriáshalmaza. Államtitok: leplombált kamion. Egy „mintha nem is lenne” hullahegy. Percenként szűkebb világrácsközök. Akár egy fölrobbantott iskola. A tér, amelyen áll a vaskossuth, minden lépésünk megjegyzi ma is. A […]

Debreczeny György: a dolgok feltűnnek

április 11, 2012 Írta:

0

horgászzsinórral mozgatott döglött méhek a művirágon összerakják a darabjaira hullott agyagedényt szakrális személyek a szakrális időben még kérődzik a nép független függőhidakon az ok és az okozat között jelek és álmok közvetítette titkos irányelvekre támaszkodunk: jogar és csengő módszer és bölcsesség együttérzés és üresség a néma mester lábánál ül süket tanítványa aki elindul a cél […]

Vesztergom Andrea: Kiterítve

április 11, 2012 Írta:

0

Vakító csempe. Bezárva egész éjszaka egy szobába, egyedül. Sírnom se kell. Kinek. Jelzőfény, kontúrok, s a magánynak mély szaga fülembe fulladva vár. Fáradtan felliheg a hajnal. Elképzelem, milyen lesz öntudat nélkül. Pedig voltam már kiterítve egyszer, míg valami végeláthatatlan kört mutat egy fényes folyosó. Könnyek. Talán a vegyszer szakszerű sebészkézzel összeöntött szaga csíp, talán csak […]

Működteti a WordPress.com.