»Bársonyon futnak perceim«

Posted on 2012. április 12. csütörtök Szerző:

0


A Költészet napja alkalmából intim hangulatú kiállítás nyílt az Eötvös10 tereiben.

József Attila és más költők verseihez kapcsolódó fotókat állított ki Csuvár Erzsébet és akvarelleket Csala Ildikó.

Az ingyenesen látogatható kiállítás május 4-éig tekinthető meg.

Helyszín: Eötvös10 Kulturális és Közösségi Színtér (10674 Budapest Eötvös utca 10.).

Szabó Lőrinc Plain-air

(Katónak – cserébe)

"...fényrácsát mintázza a nap..." Csuvár Erzsébet fotója

"...fényrácsát mintázza a nap..." Csuvár Erzsébet fotója

Korai fűszálon csillogva
ezüstben játszik még a harmat,
s kit az Éj karja már nem altat:
aranyhaját omolni bontja
a Hajnal, a didergő tündér.

Bús Éj, borzongás, merre tűntél?

Az égre fényrácsát mintázza
a nap; amint szökell a sugár
s karcsú sávokkal fest ecsetje:
a szín lobog szikrázva rajta
mint rózsaszínű női keblen
vert aranycsipke drága rojtja

(E fénynek csak lelkem kietlen!)

Csicseregve száll az első fecske,
kacag a fény, a hang, az illat,
aludni tér a hajnalcsillag;
friss meggyfa ágát szél hintázza
piros szemét kacagva rázza
és víg kacajjal általcsenget
üvegfalán a zsongó csendnek;
mily édesen zeng a levél,
– vagy lombok közt bujkál a szél? –
Ó minden, minden óh be boldog,
a zöld mező, a kéklő ormok –
ó nyári reggel, buja táj
hol nincs ború, hol seb se fáj,
hol minden csak csilingelés,
csudás, varázsos és mesés,
hol kincs a kéj s a kín elől
kacagva mind az égre tör…

Most kél a Nap. A gyöngyös felhők
lassan zengő zsoltárba fognak;
s a bánat sír fel a szivemből:
– itt bent, itt bent sohsem dalolnak!…

(1917. július 2.)

József Attila: (Talán eltűnök hirtelen)

"Talán eltűnök hirtelen" - Csuvár Erzsébet fotója

"Talán eltűnök hirtelen" - Csuvár Erzsébet fotója

Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.

Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.

Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.

Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.

Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.

(1937)

József Attila: Fagy

"A csördülő ég vasban áll" - Csala Ildikó akverellje

"A csördülő ég vasban áll" - Csala Ildikó akverellje

Töprengett ősszel szilajon,
havazna gondolkodva most
s kemény fagy tiszta ablakán
dobol az ingerült idő.

Bankárok és tábornokok
ideje ez, jelen idő,
ez a kovácsolt hideg,
e villanó, e kés-idő.

A csördülő ég vasban áll.
Ez a fagy átszúr, döf tüdőt,
rongy mögött meztelen kebelt –
köszörűn sikoltó idő.

Mögötte mennyi hallgatag
hideg kenyér és pléhdoboz,
megdermedt dolgok halmaza –
kirakat-üvege-idő.

És kiáltoznak: “Hol a kő,
hol az a deres vasdarab?
Vágd bele! Zúzd be! Lépj belé!…”
– Milyen idő – milyen idő –

1931. dec./1934

Gervai Marcell videója a kiállításmegnyitóról: