Browsing All posts tagged under »takács_kati«

A polgár újratermelése | „A” Rózsavölgyi

szeptember 4, 2019 Írta:

0

Cserhalmi Imre | A híres Szervita téri épület homlokzatán az áll, hogy Arts & Cafe, de ennél jóval többről van szó. Már az se mindennapos, hogy a sok évtizedes zeneműbolton át kell megközelíteni. Ez a zeneműbolt intézmény volt azokban az évtizedekben is, amelyek nem kifejezetten kedveztek a létének. Mindenesetre ismerte a boltot az is, aki […]

Fellobbanás | Hanif Kureishi: Vénusz / Hatszín Teátrum

március 12, 2019 Írta:

0

Bedő J. István | Hanif Kureishi ismertsége hazánkban nem túl széles vagy mély (mindössze két könyve jelent meg magyarul), holott az ő regényéből készült Az én szép kis mosodám (1985), és 2008-ban a londoni Times rávette az 50 legnagyobb (háború utáni) brit író listájára. A Hatszín Teátrumban bemutatott Vénusz egyike Kureishi nagy sikereinek – ebből […]

VAN, ami nem DÉLIBÁB | Hajdu Szabolcs és Reisz Gábor egy-egy filmje

november 26, 2014 Írta:

1

Jeges-Varga Ferenc | A filmkészítés rendkívül költséges alkotói folyamat, és a végtermék legtöbbször be sem hozza az árát. Éppen ezért mindig központi kérdés, milyen elvek szerint osztják el az adóforintokat. A nézőt viszont nem érdekli az alkotó örök dilemmája, azaz hogy folyamatos kompromisszumok révén válik sikeressé vagy a művészi szabadsága mindennél többet ér neki. A […]

Nádas-toposzok | Forgách András a »Szorul a hurok«-ról és a színházak holnapjáról

június 13, 2014 Írta:

0

Hárságyi Margit | Hárman egy taxiban, két nő és a sofőr, csaknem ismeretlenek egymásnak. 1961 zivataros, vészterhes március 15-i ünnepén rövid utat tesznek meg együtt az Oktogontól a Kútvölgyi úti pártkórházig. S mint a görög sorstragédiákban itt is a sűrű, levegőtlen térben, rövid együttlétük alatt tárul fel a három ember életfonala, mely örökké összeköti őket. […]

Menthetetlen boldogtalanok | Závada Pál: Jadviga párnája / Belvárosi Színház

november 6, 2012 Írta:

0

Írta: Bedő J. István A Jadvigát – mármint a könyvet – nemigen lehet egyetlen falatként benyelni. Nem is csak azért, mert a történet végighömpölyög a huszadik századon. Nem is azért, mert a többgenerációs napló egymást követő vagy váltó szerzőinek látásmódját nagy figyelemmel kell követni. Még csak azért sem, mert Závada Pál olyan nyelven szólaltatja meg […]