Browsing All posts tagged under »pelle_jános«

Pelle János: A humorista (részlet)

november 13, 2013 Írta:

0

Budapest, 1974. március 9. Az MSZMP KB kulturális osztályának titkára, Aczél György elvtárs részére Tisztelt Aczél elvtárs! Mellékelten elküldöm Önnek Tabi Lászlóról írt feljegyzéseimet. Közismert róla, hogy a Ludas Matyi főszerkesztője, humoros író és színpadi szerző. De azt kevesen tudják róla, hogy Erika lányom apja is. Azt pedig senki sem sejti, hogy Tabi a férjem […]

Miért és miért nem szerethették Tabi Lászlót? | Pelle János: A humorista

november 13, 2013 Írta:

0

Cserhalmi Imre Isten mentsen minden férfit attól, hogy egy csalódott nő bosszút forraljon ellene. Leleményesebb és gát­lás­tala­nabb pusztító ötletekben nincs nálánál gazdagabb élőlény a Földön. Olykor a vélt vagy valódi sérelem méreteihez képest szinte gigantikus a bosszú vágya és igyekezete. Amikor tehát Pelle János kezébe került az a hosszadalmas „anyag”, amelyet Tabi Lászlóról, az előző […]

Ha megindul a tömeg | Benedek István Gábor: Miskolc, Zsidó utca ’46

január 7, 2013 Írta:

0

Írta: Nádudvari Anna Érdekes: az emberek nem gondolkodnak. Pedig ettek a tudás fájáról. S szabad akaratot is nyertek. Mégis leginkább gondolattalanul, akarattanul sodródnak a némelykor elcsendesedő, máskor hatalmas hullámokat vető életóceánon. A nyájszellem a meghatározó. A ’tartozzam valahová’. Az ’együtt üvöltsek a többiekkel’. A kereszténység zsidó vallás. Zsidók találtak rá, ők dolgozták ki az összes […]

Benedek István Gábor: Miskolc, Zsidó utca ’46

január 7, 2013 Írta:

0

A történelmet fenyegető legveszedelmesebb fegyver a feledés. Volt egy pogrom Miskolcon, 1946-ban. Alig több mint egy évvel a második világháború után, azok után, hogy hatmillió zsidót, köztük háromszázezer magyart a nácik, a nyilasok, és az emberek közönye elpusztított. Az új forint megjelenése előtti napon történt. Hogy ki volt a felbujtó, ki szította az indulatokat, miért […]

Benedek István Gábor: Miskolc, Zsidó utca ’46 (részlet)

január 7, 2013 Írta:

0

| 1. rész | Régen éreztem ilyen fáradtságot. Hajnalban keltem, hogy elérjem az első vonatot Miskolcra. A dobaji állomáson rengetegen szorongtak már: gyári munkások, türelmetlen piaci feketézők, iskolások. Fontos vasútvonal volt ez, legalábbis a háború előtt, de most naponta csak két szerelvény járt oda-vissza; innen a zsúfoltság. Tegnap kora reggeltől a községházán ücsörögtem, legfőképpen az […]

Működteti a WordPress.com.