Browsing All posts tagged under »kristina_ohlsson«

A bosszúálló gyilkos | Kristina Ohlsson: Vétkesek

május 15, 2019 Írta:

0

Somogyi András | Nem panaszkodhat unalomra a stockholmi rend­őrség Alex Recht főfelügyelő által vezetett külön­le­ges csoportja. Alexnek és társának, Fredrika Berg­mannak egyszerre több szokatlan gyilkossággal kell szembenézniük. Egy feltéte­lezett emberrablás már csak cseresznye az eléggé habos tortán. Sok svéd krimihez hasonlóan ez a könyv is legalább olyan súllyal foglalkozik a nyomozók lelkivilágával, életük tragikus fordulataival, […]

Kristina Ohlsson: Őrangyalok (részlet)

november 2, 2013 Írta:

0

KEDD 1 A nap még egy órája sem kelt fel, amikor Jörgen életében először holttestet látott. A hó és a tavaszi záporok feláztatták a földet, és felduzzasztották a csordogáló vizeket. A csapadék és a szél egye­sült erővel elhordta a holttestet elfedő föld felső rétegeit, míg végül egy nagy kráter keletkezett a fák és a kövek […]

Fredrika harmadszor | Kristina Ohlsson: Őrangyalok

november 2, 2013 Írta:

0

Tóth Zsuzsanna Elgondolkodtató, hogy mennyi krimi van manapság a polcokon (vagy mindig is volt?), s hogy ezek közül is mennyi a skandináv. Most itt egy újabb darab. Általában problémám van a sorozatokkal, csak kivételes esetben hatnak rám ellenállhatatlanul. Emlékszem ugyan ilyesmire, másra nem is kell gondolnom, mint Miss Marple vagy Poirot figurájára, de mostanában, mintha […]

Kristina Ohlsson: Elnémítva (részlet)

június 29, 2013 Írta:

0

KEZDETBEN | Nincs más ilyen menedéke A mező, zöld gyepével és vadvirágaival, mindig is az övé volt. Nem volt különösebben nehéz megegyeznie a testvérével; csupán a nyaraló padlását kellett neki átengednie. Sosem fért a fejébe, hogy mehetett bele egy ennyire nyilvánvalóan rossz üzletbe – egy unalmas padlásért cserébe egy mezőt. De hallgatott. Még képes és […]

Százszorszép | Kristina Ohlsson: Elnémítva

június 29, 2013 Írta:

0

Írta: Tóth Zsuzsanna A regény eredeti címe: Százszorszép. Az első lapokon egy fiatal lány virágokat gyűjt a réten, s már csak a százszorszép hiányzik. Jóval később megjelenik a virág. Magányosan, lepréselve, bekeretezve lóg egy falon: „olyan régi és törékeny, hogy úgy látszott, bármelyik pillanatban porrá omolhat”. Talán ez a fajta aprólékosság, finomság a legvonzóbb ebben […]