Browsing All posts tagged under »amnézia«

Margaret Atwood: Alias Grace (részlet)

december 7, 2018 Írta:

0

|| 3 ||  —  1859. Egy bíbor bársonypamlagon ülök az Igazgató társalgójában, az Igazgatóné társalgójában – ez mindig is az Igazgatóné társalgója volt, bár nem mindig ugyanazé a feleségé, mivel folyton cserélődnek, ahogy a politika fordul. A kezem összekulcsolva az ölemben, úgy, ahogy illendő, ámbár kesztyűm, az nincsen. A kesztyű, amilyet szeretnék, sima volna, és […]

Egy gyilkos (vagy nem) vallomása | Margaret Atwood: Alias Grace

december 7, 2018 Írta:

0

Lengyel Szilvia | Amióta A szolgálólány meséjéből film lett, azóta Margaret Atwood teljes életműve szárnyal. Nem kivétel ez alól az Alias Grace sem, és eléggé érthetetlen, miért csak most lett ennyire sikeres írójának számos műve, hiszen ez a krimi is megállja a helyét minden előzetes reklám nélkül. A regény egy valóban megtörtént, 19. századi esetet […]

Kihagyott lehetőség | John O’Farrell: A férfi, aki elfelejtette a feleségét

október 26, 2014 Írta:

0

Bodó Viktória Booklány | Minden lehetőség megvolt a könyvsikerhez: egy sikeres humorista (a szerző), aki – mielőtt maga is politikai pá­lyára tért volna – adott már poén-tanácsot mindenkinek, aki számít. Az íráskészsége is elég kellemes, olvasmányos munka szaladt ki a kezéből, többször fel is nevettem ol­va­sás közben egy-egy vicces mondaton, ráadásul az alap­helyzet is érdekesnek […]

John O’Farrell: A férj, aki elfelejtette a feleségét (részlet)

szeptember 24, 2014 Írta:

0

(…) Egy vonzó külsejű nő szállt be a metró­kocsiba, és leült átlósan velem szemben, kerülve a szem­kontaktust. – Bocsánat – mondtam gyorsan –, azt hiszem, egy kicsit megőrültem. – Talán még valami mániákus nevetésfélét is hallattam. Az ajtók még el se töprenghettek azon, hogy becsukódjanak-e, mikor a nő felpattant, és sietve elhagyta a kocsit. A […]

Egy szövegíró a midlife crisisban | John O’Farrell: A férj, aki elfelejtette a feleségét

szeptember 24, 2014 Írta:

0

Kapin Viktória | John O’Farrellre sokan legyintenek stand upos múltja és „folytonos vicckényszere” miatt, míg mások istenítik rész­letező és élményszerű, szatirikus-filozofikus stílu­sáért. Ha valaki megosztó, már nem lehet érdektelen; nem csoda, hogy politikai memoárja a britek 2010-es politikai bestseller­listájának harmadik helyén szerepelt, közvetlenül Obama és Clinton elnökök kötetei után. Az említett memoár még 1998-ban jelent […]

Működteti a WordPress.com.