Bűvös leltár | Gareth Brown: Talányos tárgyak társasága

Paddington |

Gareth Brown kissé nehéz helyzetbe hozta magát. Ha valakinek az első regénye olyan sikeres és főleg olyan meglepően egyedi, mint Az ajtók könyve, akkor a következőtől az olvasó óhatatlanul hasonló élményt vár. Mivel Az ajtók könyve nagyon tetszett, valószínűleg túl magas elvárásokkal kezdtem el az újabb művet. Nagyon szórakoztató olvasmány a Társaság, még ha nem is lett olyan jó, mint az elődje. Ráadásul Brown megmaradt annál, amihez láthatóan különös tehetsége van: elhitetni velünk, hogy a hétköznapi életben ott lehet a mágia, csak mi nem tudunk róla.

A Talányos Tárgyak Társasága szűk körű, mindössze négy ember alkotja, akik félévente összejönnek egy londoni könyvesbolt alagsorában. Feladatuk az úgynevezett talányos tárgyak felkutatása és biztonságba helyezése. Ezek első látásra teljesen hétköznapi dolgok, csakhogy mind képes valami olyasmire, amire a hétköznapi tárgyak nem. Birtokosaik repülni tudnak, befolyásolhatnak más embereket, de képessé válhatnak akár szörnyűségek elkövetésére is.

Magda Sparks, a társaság legfiatalabb tagja író, eredetileg pedig jogász. Édesanyja után örökölte a helyét e különös társaságban. Amikor hosszú idő után Hongkongban felbukkan egy addig ismeretlen mágikus tárgy, ő kapja a feladatot, hogy megszerezze. A viszonylag egyszerű küldetésből természetesen nagyon gyorsan lesz valami egészen más.

Ennél többet nem is érdemes elmondani, mert Brown most is apránként adagolja az információkat, szeret titkokat leleplezni, és időnként teljesen új irányba fordítja a cselekményt. Igaz, a fordulatok egy része ezúttal könnyebben kitalálható, mint Az ajtók könyve esetében.

A szerző világában nem kell egy másik univerzumba átlépni ahhoz, hogy varázslattal találkozzunk. A mágia itt, a „muglik” között van jelen. Egy könyvben, egy ékszerben, egy sakkfigurában vagy bármilyen más, jelentéktelennek látszó tárgyban. Mi pedig azért élhetjük le úgy az egész életünket, hogy soha nem találkozunk a mágiával, mert egyrészt ritka, másrészt a legtöbben eleve el sem hisszük, hogy létezhet.

• Olvass bele!

Az alapötlet természetesen nem új, és Brown látható élvezettel tiszteleg a mágikus tárgyakról szóló történetek hosszú sora előtt. Olvasás közben eszünkbe juthatnak a fantasyirodalom varázsgyűrűi, különleges könyvei, önállóan gondolkodó, titokzatos térképei, kulcsai és egyéb tárgyai, de természetesen Harry Potter muglik elől rejtőző mágikus világa is. Mintha Brown összegyűjtené a mesék és fantasyk egyik legősibb ígéretét: mi van, ha egy teljesen hétköznapi tárgyról egyszer csak kiderül, hogy egyáltalán nem hétköznapi?

Talán épp ettől kifejezetten mesei hangulatú helyenként a regény. A titkos társaság, a könyvesbolt alatti találkozóhely, a különleges tárgyak gyűjteménye és a felfedezés öröme lehetne akár egy gyerekeknek szóló klasszikus fantasy alapanyaga is. Csakhogy Brown ezt a mesét felnőtteknek írta. És ezt időnként elég határozottan az olvasó tudomására is hozza. A Talányos tárgyak társasága néhol meglepően véres történet. A varázslat nem feltétlenül csodálatos és főleg nem feltétlenül jó. Ha egy tárgy lehetővé teszi, hogy birtokosa olyasmit tegyen, amire más nem képes, akkor az nemcsak varázslatot jelent, hanem hatalmat is. Márpedig ahol hatalom van, ott előbb-utóbb megjelenik valaki más, aki vissza akar élni vele.

Ez az egyik érdekesebb kérdés, amit Brown a könnyed kaland mögött felvet. Ki döntheti el, hogy egy ilyen tárgy veszélyes-e? Jobb-e elzárni valamit, amivel rosszat lehet tenni, akkor is, ha lehetne jóra is használni? És vajon aki magának vindikálja a jogot, hogy minderről döntsön, nem válik-e maga is túlságosan hatalmassá?

Persze ettől még nem lesz a regényből súlyos filozófiai értekezés – és úgy vélem, nem is akar az lenni. Sokkal inkább sodró kalandregény. Rövid idő alatt el lehet olvasni, mert Brown nagyon tudja, mikor kell bedobni egy újabb titkot, veszélyt vagy mágikus tárgyat ahhoz, hogy azt mondjuk: na jó, még ezt az egy fejezetet…

Ellentétben Az ajtók könyvével Brown most nem fordít túl sok figyelmet a szereplők fejlődésére és érzelmeire, sokkal inkább a cselekményre épít. A hasonlítgatást félretéve, Tihor Szilvia könnyű kezű magyarításában ötletes, nagyon könnyen olvasható és szórakoztató fantasy lett ez a regény, amiben van rejtély, kaland, humor, némi romantika, meglepően sok vér és rengeteg mágia.

Nekem leginkább az tetszett benne, hogy egy kicsit visszaad valamit abból a gyerekkori érzésből, amikor még nem volt teljesen magától értetődő, hogy a mesékben szereplő dolgok nem léteznek.

Gareth Brown:
Talányos tárgyak társasága
Fordította: Tihor Szilvia
General Press Kiadó, Budapest, 2026
368 oldal, teljes bolti ár 6990 Ft,
online ár a kiadónál 6290 Ft,
e-könyv változat 4899 Ft
ISBN 978 615 104 2007 (papír)
ISBN 978 615 104 2014 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Egy idős antikvárius, egy lelkes krimiszerzőnő meg egy magának való órásmester: ők hárman alkotják a Talányos Tárgyak Társaságát, egy titkos csoportot, amelynek tagjai félévente egy londoni könyvesbolt alagsorában találkoznak. A feladatuk nem más, mint megvédeni a világot azoktól a varázstárgyaktól, amelyek ugyan külsőre teljesen átlagosnak tűnnek, mégis hatalmas erővel rendelkeznek. A Társaság megfogadta, hogy elrejti és megőrzi ezeket a relikviákat, nehogy rossz kezekbe kerüljenek. Amikor hírt kapnak arról, hogy Hongkongban felbukkant egy újabb varázstárgy, a csapat legújabb és legizgatottabb tagja, a regényíró Magda Sparks indul útnak, hogy felkutassa.
Csakhogy amint megérkezik, Magda halálos veszélybe kerül, amikor egy profi gyilkossal találja magát szembe, aki, úgy tűnik, mindent tud a talányos tárgyakról. Pedig a mágia mindig is túlságosan hatalmas volt ahhoz, hogy a világ elé tárják. Ám Magda rádöbben, hogy van, ami még ennél is hatalmasabb: az igazság. Miközben ő és a Társaság is a túléléséért küzd, meg kell menteniük az egész világot az összeomlástól.