Hullámvasúton a gyász | Kayla Czaga: Félúton

Csernus Anikó |

Részvétem. Őszinte részvétem. Ő már egy jobb helyen van. Hányszor halljuk ezeket az automatikus mondatokat, amikor hozzátartozónk elvesztését éljük meg. A gyászról szóló kortárs költészet egyik legnagyobb gondja, feladata talán ugyanez – vagyis hogyan lehet elkerülni azokat a közhelyeket, amelyek gyakran körülveszik magát a veszteséget is. A halál „tanít”, a szenvedés „értelmet nyer”, a hiány pedig idővel a „helyére kerül” – a gyász kulturális narratívái hajlamosak vigaszt kínálni ott is, ahol a tapasztalat valójában inkább zavaros, esetleges és feldolgozhatatlan. Kayla Czaga harmadik kötete, a Félúton ezekkel a kész válaszokkal szemben fogalmazza meg magát. A magyar származású kanadai költő könyve a veszteséggel való együttélésről szól úgy, hogy a hátteret a mindennapi élet tárgyai, helyszínei és banalitásai adják.

Az eredeti cím, a Midway több jelentést hordoz. Utal a vidámparkok és vándorvásárok attrakciókkal teli köztes terére, de arra az átmeneti, köztes állapotra is, amiben a versek beszélője mozog. Czaga lírájának egyik központi tapasztalata a köztesség: élet és halál, gyermek- és felnőttkor, múlt és jelen, Kanada és a világ más pontjai között. A fülszöveg hullámvasúthoz hasonlítja a válogatást, és ez talán a legpontosabb kifejezés rá, hiszen a versek hangneme gyakran egyetlen strófán belül vált át komikusból tragikusba, önironikusból megrendítőbe, miközben végig könnyednek tűnő beszédmódot használ. A veszteséget azonban egy percre sem engedi háttérbe szorulni.

Czaga egyik legfontosabb felismerése, hogy a gyász nem elsősorban emelkedett vagy metafizikai tapasztalat. A versekben a halott apa hamvait nem egyetlen szertartás keretében helyezték örök nyugalomra, hanem azok újra és újra felbukkannak a legváratlanabb helyzetekben. A Fájdalomcsillapító című vers szinte katalógus-szerű felsorolása annak, hányféleképpen próbálhatja a beszélő elhelyezni az apa maradványait a világban: könyvespolcokon, tóban, pénzérméken, játékgépekben vagy akár saját testében. A gesztus groteszk, mégis mélyen megható, hiszen nem valamiféle szakrális kapcsolatot épít az elhunyt édesapával, hanem az emlékezés kétségbeesett és esetleges próbálkozását mutatja meg.

A komikum és a fájdalom folyamatos egymásba csúszása végig meghatározza Czaga verseinek működését. A humor nem enyhíti a veszteség súlyát, inkább olyan nyelvi teret nyit meg, amiben megszólalhat a hiány tapasztalata. Amikor a lírai én a családi relikviákból összeállított gyűjteményt szar kis halottapa-installáció-nak nevezi – az éppen a nyers önirónia és megrendültség képe. Ezekben a versekben a humor a gyász érzékeltetésének egyik módja: annak felismerése, hogy a veszteség sokszor csak a váratlan, groteszk vagy abszurd képeken keresztül válik megközelíthetővé.

• Olvass bele!

A kötet közepén, valahol félúton található a The Power of Love című hosszúvers. Ez a szöveg mintha a könyv egészének gravitációs központja lenne. Dél-Afrikától Londonon át Las Vegasig, múzeumoktól vidámparkokig, Celine Diontól Sally Rooneyig és Rothkóig olyan kulturális és földrajzi térképet rajzol fel, amelyben az apa emléke mindenütt jelen van. Útinapló ez, gyászvers, szerelmi költemény és önéletrajzi töredék. Czaga nem választja szét a magas- és populáris kultúrát, a személyes történetet és kulturális utalásokat. Ebben a tekintetben a Félúton szervesen kapcsolódik a kortárs észak-amerikai lírának ahhoz a meghatározó irányához, amelyik a verset egyre inkább a memoár, az esszé és az autofikció határterületeire állítja. Czaga költészetében a személyesség olyan narratív térként jelenik meg, amelyben a magánéleti tapasztalatok, a popkultúra, az utazás és a művészet egymást értelmezik. Nem véletlen, hogy ugyanakkora jelentősége lehet egy Tim Hortonsnak [kanadai multinacionális kávéház- és étteremlánc] vagy egy Backstreet Boys-koncertnek, mint egy múzeumi látogatásnak vagy egy irodalmi utalásnak.

Különösen figyelemreméltó, hogy mennyire következetesen ellenáll a gyász romantizálásának. A The Power of Love egyik kulcshelyén kijelenti: nem hisz abban, hogy a szenvedés valamiféle önfejlesztő kurzus volna. Ez a mondat szinte poétikai programként olvasható. Versei azt mutatják meg, hogy az ember a tragédia után is tovább él, utazik, szerelmes lesz, szendvicseket kíván, vitatkozik, dolgozik, unatkozik, és közben folyamatosan magával hordozza azt, amit elveszített. Ennek fontos ellenpontja a szerelem. A versekben rendszeresen visszatérő feleség nem csupán mellékszereplő. Miközben az apa a múlt és hiány felől szervezi a kötetet, a feleség a jelen és a továbbélés lehetőségét képviseli.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a Félúton hibátlan lenne. A hosszabb, narratív jellegű versek olykor a prózaiság határára sodródnak, és akadnak szakaszok, ahol a történetmesélés lendülete erősebbnek bizonyul a költői sűrítésnél. Egyes részek inkább memoártöredékként működnek, mint önálló versként. Ugyanakkor éppen ez a kockázatvállalás teszi Czaga hangját felismerhetővé.

A magyar kiadás külön érdeme, hogy ezt a hangot természetesnek és elevennek tudja megszólaltatni. A versek Kis Orsolya fordításában sem veszítik el azt a könnyed beszédszerűséget, ami eredetileg is meghatározhatta őket. A tolmácsolás egyik legnagyobb teljesítménye éppen az, hogy képes megőrizni a humor, az önirónia és a fájdalom finom egyensúlyát.

A Félúton végső soron nem azért emlékezetes, mert új választ ad a gyász kérdésére, hanem azért, mert elutasítja a kész válaszokat. Czaga nem vigasztal a szó hagyományos értelmében, hisz nincs feloldozás vagy transzcendens magyarázat. Ehelyett megmutatja, hogyan épül be a veszteség az élet legapróbb részleteibe, és hogyan válik a szeretet – minden giccsveszély ellenére – a túlélés egyik legfontosabb formájává. Talán az a tanulság, hogy a halál nem szünteti meg a kapcsolatokat, csak megváltoztatja őket. A szeretet nem győzi le a veszteséget, de képes együtt élni vele.

Kayla Czaga: Félúton
Szerkesztette: Péczely Dóra
Prae Kiadó, Budapest, 2026
116 oldal, teljes bolti ár 3790 Ft,
online ár a bookline.hu-n 3410 Ft,
ISBN 978 615 667 5736

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A magyar származású kanadai költő, Kayla Czaga harmadik, Félúton című kötete a gyász valamennyi rezdülését igyekszik megragadni. Szülei halálát követően a versek beszélője – értelmet keresve a létezésben – élénk tájakon vezeti végig az olvasót, az útközben feltáruló jelentések pedig egyszerre nyugtalanítók és reménnyel telik.
A Félúton eredeti címe (Midway) a vidámparkoknak és vándorvásároknak azt a terét is jelenti, ahol az attrakciók egyszerre csábítanak és elborzasztanak.
Czaga szívszorítóan humoros versei a hullámvasutakhoz hasonló gyors emelkedésekkel és hirtelen zuhanásokkal, meglepő hangulatváltásokkal teszik igazán egyedivé a gyász és a köztesség – a gyerek- és felnőttkor közti határ – megélését. Az elvesztett szülők alakja mellett a kötet gazdag szereplőgárdát vonultat fel: egy kertvárosi após fenyegető diagnózissal küzd, Marge Simpson kilép a Simpson családból, a Halál pedig egy metálos srác, aki túlságosan fiatal lányokkal randizik.
A Félúton briliáns új állomása annak a költői életműnek, amely alkotóját generációja egyik legelismertebb és legkiválóbb hangjává tette.