Minden gyerek más | Michele Borba: Szárnyalók

Paddington |

Michele Borba könyve, a Szárnyalók a legújabb kötet a Jaffa Kiadó Szülők könyvtára sorozatában. Ismét egy amerikai gyermeknevelési könyv fordítása – annak minden pozitív és negatív jellemzőjével. A kötet arra keresi a választ, hogy miként segítheti a szülő elsősorban iskoláskorú gyerekeit abban, hogy jól teljesítsenek, de a teljesítménykényszer lehúzó, sokszor betegítő érzése nélkül. No, meg anélkül, hogy a szerző sugallná a szülőnek, tegyen valamit a rossz oktatási rendszer jobbításáért.

A szerző hetvenes évei közepén járó pszichológus, aki a Szárnyalók (angolul Thrivers) előtt már írt egy sikerkönyvet Unselfie címmel, amely az önző, énközpontú világképpel az empátiát állítja szembe, és annak fejlesztésére ad ötleteket. Ez a mostani könyv ott veszi fel a fonalat, ahol az előző kötetben (Szelfimánia, 2018) abbahagyta.

Komoly szakmai viták zajlanak arról, valójában mennyire fontos az empátia. Nem arról van szó, hogy ne lenne elengedhetetlenül fontos az interperszonális kapcsolatokban az a képesség, ami lehetővé teszi, hogy felismerjük és értelmezni tudjuk a másik lelkiállapotát. Ám az empátia ennél tovább megy, azt is elvárja, hogy a partner bele tudja képzelni magát a másik bőrébe, helyzetébe. Nem véletlenül szokták együttérzésnek fordítani. Manapság egyre többen törekszenek arra, hogy – az elmúlt évtizedekben már-már elvártnak tekinthető – pszichologizáló megközelítéssel szemben egy racionálisabbat tegyenek mindennapossá. Az empátia esetében ahelyett, hogy valakivel együtt búsulnánk – megértve, hogy a másik szomorú –, megoldást keresünk, amivel kiránthatjuk ebből az érzelemből. Vagy éppen békén is hagyhatjuk, mert tudjuk, hogy mondjuk éppen a gyász különböző fázisain megy át, de nem feltétlenül gyászolunk vele együtt.

Borba egyik axiómája, hogy igazán szárnyalni az érzelmekben gazdag, empatikus gyerekek fognak. És ez az axióma vitatható. Nemcsak a fentiek miatt, hanem mert bizonyára mindannyiunknak megvannak a személyes tapasztalataik arról, hogy egy gyerekközösség farkastörvényei között mennyire sérülékeny lehet egy érzelmes, empatikus gyerek.

A másik alapkő viszont, amit Borba letesz, az elmúlt három évben még a korábbiaknál is fontosabbá vált. A rezilienciáról van szó, arról a fajta ellenálló-képességről, amely rugalmasságra épül. Tudjuk, a magyar iskola betegít (ahogy az amerikai is). Mindennaposak a tanári megalázások, borzalmasan magas a tanítási órák száma, rengeteg a házi feladat, a tananyag zöme pedig teljesen irreleváns (mondjam így is: hasznavehetetlen?) a gyerekek számára, ráadásul jó egy éve a tanárok egy része össze-vissza sztrájkol. Nagyon kevés idő jut felfedezésre, játékra, mozgásra, a kreativitás legtöbb formája már-már üldözni való dolognak minősül.

Borba a reziliencia egyik alapfeltételeként a kíváncsiság fejlesztésre is kínál megoldásokat – miközben tudjuk, a kíváncsinak születő gyerekek (azaz úgy 99%) legkésőbb az első osztály végére szinte teljesen elveszítik nyitott érdeklődésüket és kreatív gondolkodásuk is nagyrészt aludni tér. Addigra megtanulják, hogy egy helyes válasz van, amit majd a tanító néni megmond, és arra kell emlékezni. Tanárképzéseken azzal szoktam sokkolni a diákjaimat, hogy megmutatom nekik Harry Chapin számát: Flowers are Red (A virágok pirosak). Alapfokú angoltudással is érdemes meghallgatni, érthető lesz.

Arra akarok ezzel kilyukadni, hogy Borba ezen a területen fontos, jó ötleteket ad. Ám a szülőnek nagy piros felkiáltójelre is szüksége lenne: a Szárnyalók szellemében nevelt gyerekekre nehéz idők várnak egy hagyományos iskolában – és nemcsak Magyarországon, hanem az észak-európai országok kivételével szinte mindenhol.

• Olvass bele!

Borba remek olvasmányokat is ajánl az olvasók figyelmébe, ahogy együtt nézhető filmeket, játékokat is. A kiadóknak ilyenkor nincs könnyű dolguk, hiszen – ahogy most is történt – az ajánlott könyvek zöme nem érhető el magyarul. Jó lenne, ha egy ilyen sorozat szerkesztője felkérne magyar szakembert arra, hogy kiegészítőként, mellékletként a csak magyarul olvasók számára elérhető irodalmat is ajánljon, közte magyar szerzők műveit is.

Amit nagyon hiányolok a könyvből: a kicsit árnyaltabb megközelítés. Az amerikaias hurráoptimizmussal írt kötet semmilyen utalást nem tesz arra, hogy ezek a módszerek bizony nem minden gyereknél fognak működni, sőt valószínűleg egyetlen gyereknél se fog mind működni. Ráadásul az sem mindegy, mi a célunk. Más módszerekre van szükség, ha nagyjából biztosak vagyunk abban, hogy a gyerek valamilyen egyetemi diplomát igénylő pályára lesz alkalmas és arra készül, és megint más, ha csak túl kell élni az iskolai gyötrelmeket a Himnusz bemagolásától a kör területének kiszámításáig 6 és 16 év között, hogy a gyerekből a világ legboldogabb utcaseprője lehessen.

Ezen túlmenően ma különösen fontos, hogy minden szülő valamilyen mértékben traumatudatossá váljon. Gyerekeink közül sokan valamilyen, sokszor fel nem tárt trauma hatása alatt állnak. Lehet ez bármi: egy méhen belüli élménytől a klímaszorongásig. Borba leírja a mondatot, ami minden traumával foglalkozó szakember számára vörös posztó: Gyakorolj, sikerülni fog. Nem igaz! Ha trauma van a háttérben, egészen más eszközökre, módszerekre van szükség. Azért lenne nagyon fontos megemlíteni, hogy nem minden gyerek számára kínál Borba csodaszert, mert így komoly kudarcoktól óvná meg a szülőket és a gyerekeket egyaránt.

Végül szót kell ejteni Kántor Tamás magyar fordításáról. Pontosan tudom mennyire nehéz bizonyos angol szakkifejezések magyarítása. Vannak kifejezések, amikre évek óta próbálunk jó megoldást találni. Sajnos ez most nem annyira sikerült. A legnagyobb baki a kötet egyik legfontosabb alapkifejezésnek a „personality traits”-nek a fordítása. Talán a személyiségjegyek kifejezés felel meg a célnak a legjobban, ami nyilvánvalóvá tenné, hogy bizonyos elemek sokakból egyszerűen hiányzanak. Ehelyett a fordító „jellembeli erősségek” kifejezést használja, ami arra utal, hogy például valaki, aki nem „béketeremtő” személyiség (a vonatkozó táblázatból emeltem ki a szót a könyv 57. oldaláról), az jellemgyenge. Holott nem erről van szó.

A könyv nem kínál mást, mind ötleteket arra, hogy ha a gyerekünk ilyen, akkor hogyan tudjuk ezeket a tulajdonságokat úgy fejleszteni, hogy neki jó legyen. Viszont azoknak a gyerekeknek, akiknek másmilyenek a személyiségjegyei, nos, nekik keressünk más recepteket.

Michele Borba: Szárnyalók
Fordította: Kántor Tamás
Jaffa Kiadó, Budapest, 2023
360 oldal, teljes bolti ár 4999 Ft,
online ár a kiadónál 3999 Ft
ISBN 978 963 475 7306

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Mindenki azt szeretné, hogy a gyereke jól teljesítsen és sokra vigye. De ezt nem mindig sikerül elérni – sőt az elvárásainkkal sokszor agyonnyomjuk és boldogtalanná tesszük a gyerekeinket, akik nehezen birkóznak meg a felgyorsult tempójú, kiszámíthatatlan világ nehézségeivel. De vajon mi különbözteti meg a szárnyaló gyerekeket azoktól, akik nehezen boldogulnak? Lehet, hogy mi magunk mutatunk nekik rossz viselkedési formákat?
Dr. Michele Borba kutatásai és tapasztalatai alapján hét olyan tulajdonságot talált, amelyek a szárnyalókat megkülönböztetik a társaiktól – és szerencsére ezek olyan jellemvonások, amelyeket bármelyik életkorban segíthetünk kifejleszteni. Könyvében a pszichológus a kutatási eredmények mellett az életből vett példákkal mutatja meg, hogyan lehetünk olyan szülők, amilyenek lenni szeretnénk, és gyakorlatias, megvalósítható módszereket ajánl, amelyekkel segíthetünk a gyerekeinknek abban, hogy növekedjen az önbizalmuk és az empátiájuk, képesek legyenek uralkodni magukon, becsületesek, kíváncsiak, kitartók és optimisták legyenek. Megtanulhatjuk, hogy miként fejleszthetjük ezeket a tulajdonságokat a gyerekeinknél óvodástól középiskolás korig, és mit kell megtanítanunk a felnövekvő generációnak ahhoz, hogy ma talpon maradjon, holnap pedig a képességeit maximálisan kiaknázva szárnyaljon.

Dr. Michele Borba neveléstudományra szakosodott pszichológus, több mint húsz nagy sikerű könyv szerzője. Dolgozott tanárként, foglalkozott mozgássérült, tanulási, illetve viselkedési nehézségekkel küzdő gyerekekkel. Tevékenysége fókuszában az empátia fejlesztése, a gyerekek közötti bántalmazás tanulmányozása és a személyiségfejlődés áll. Három felnőtt fia van, férjével a kaliforniai Palm Springsben él.