Együtt pulzáló szívek | Győri Hanna (szerk.): Viszek egy szívet. Egymásra felelő versek

Posted on 2023. április 29. szombat Szerző:

0


Tóth Zsuzsanna |

Régen okozott nekem ekkora boldogságot verseskötet. (Legutóbb Fenyő D. György Útikalauz a versekhez című könyvének örült így a lelkem.) Miért? – kérdezhetnék tőlem, ha éppen beszélgetnénk. Talán azért, mert ezek a versek tényleg beszélgetnek egymással, így is bizonyítva valami nagy, nyugodt hömpölygést, az idő és a verssorok titokzatos egymásba kapaszkodását – a közös gondolatok, az egy hazában érzett közös örömök és bánatok költői folyamának áradását.

Győri Hanna voltaképpen kézenfekvő dologhoz nyúlt, amikor egymás mellé rakott „kötelező” verseket és azok kortárs párjait,  így megszerkesztve a Viszek egy szívet – Egymásra felelő versek című kötetet. Azt gondolom, nem lehetünk eléggé hálásak ezért. A múlt költészetének gyöngyszemeit – amit ma már csak kevesek tanulnak élvezettel (többnyire sem a nyelv, sem a kifejező erő nem érinti meg az átlagolvasót) – illene ismerni e közös hazában mindenkinek, aki eljutott az érettségiig. Így gondolják (gondoljuk?) sokan. Csakhogy ebben a „szép, új világban”, amit az idősebb korosztály egyre kevésbé ért, egészen máshogy szólalnak meg ezek a művek, mint hajdanában. Egyre idegenebbek ezek a veretes sorok a fiatalok számára – és persze, arra sem sok idő akad a közoktatás egy irányba terelgető karámjában, hogy legalább a szövegértés biztonságát megszerezze minden olvasó. Így aztán csoda-e, ha egészen mást hallanak/értenek meg ezekből a művekből? (Természetesen vannak kivételek, érezhető otthoni hatások, a fősodortól eltérő gondolkodású gyerekek, de a többség – tapasztalatból mondom –, már egészen máshogy néz akár csupán a 20. századi verses szövegekre is.) Ezért is öröm olvasni az egymásra felelő verseket.

Nem érted a klasszikust? Nézzük csak, hogyan fogalmazná meg ugyanazt az érzést, gondolatot egy ma élő költő. Nyavalyog itt Csokonai holmi lugasokról? De mi is ez a helyzet? Csak a példa kedvéért, lássuk:

Most jázminos lugasban / E nyári hűvös estvén / Lillámmal űlök együtt. / Lillám velem danolgat, / És csókolódzva tréfál; / Míg barna szép hajával / Zefír susogva játszik.”

Varró Dani erre így „felel”:

A tévéhez leültünk / megnézni azt a filmet, / miről a műsorújság / megírta, hogy nagyon sok / vér fog majd folyni benne, / és ennek mind a ketten / örültünk, mert szeretjük / a filmeket, amikben / nagyon sok vér folyik. Te / két fázós lábadat akkor / pólóm alá bedugtad, / kis talpad ráhelyezted /kövér, meleg hasamra, / és úgy néztük azt a filmet, / pisztáciát is ettünk.” A folytatás is hasonlóképpen alakul mindkét versben. A helyzet és az érzés gyakorlatilag változatlan, a való körülmények, a tárgyi világ változott.

Nem csak ilyen, nagyon egyértelmű, másodpercek alatt értelmezhető párhuzamok, ennél jóval bonyolultabban is akadnak. (Gyönyörűségemre.) Nem idézem ide, de jó volna, ha minél többen olvasnák – Vörösmarty A vén cigányját, s a mellé társított Tóth Krisztina verset, A koravén cigányt.

Lelkesülten sorolhatnék újabb és újabb párhuzamokat, az egymásra rímelő szövegek, gondolatok seregét. „Csak én bírok versemnek hőse lenni” (Babits) „Csak én írok. Versemnek hőse: semmi.” (Kovács András Ferenc) Reménytelen vállalkozás kimazsolázni a kedvenceket, mert voltaképpen mind az.

Kérem, olvassák el, vagy legalább lapozgassák ezt a kötetet, legalább az arra kicsit is fogékonyak. Magyart tanítóknak szinte kötelező, ráadásul komoly segítség, ha jól élnek a lehetőséggel. Biztos vagyok benne, hogy más is sok örömét leli majd benne, és megérzi a versszívekben pulzáló, nagy közös lényeget.

Mindenképp meg kell még említenem a kötet rendkívül vonzó, friss külalakját, ahogy a benne lévő illusztrációkat is. Mivel nincs külön feltüntetve, kinek köszönhetjük a borítótervet, feltételezem, az is – ahogy a belső rajzok, kollázsok – Grela Alexandra munkája.

Győri Hanna

Győri Hanna (szerk.):
Viszek egy szívet. Egymásra felelő versek

Tilos az Á Könyvek
Pagony Kiadó, Budapest, 2023
272 oldal, teljes bolti ár 4990 Ft,
online ár a kiadónál 4242 Ft,
ISBN 978 963 587 3845

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Ebben a kötetben klasszikus, tankönyvi nagy verseink sorakoznak, melyekre újabb, modern, esetenként kortárs párjaik felelnek. Néha két vers áll egymás mellett, máskor egész sor vers kapaszkodik egymásba, mint kivágott papírbabák. Parafrázissal, idézettel, képi világukkal idézik meg a nagy elődöket. Néha komolyan, néha viccesen. Néha kifordítják a kicsit merev, zsinóros mentét, időnként epershake-kel öntik le a szívszaggatóan nagy szerelmet. Ahogy ők szemezgetnek a magyar költészeti hagyományban, úgy lapozgathatjuk mi is ide-oda a könyvet, hol ebbe, hol abba a szerzőbe, stílusba, ötletbe, átiratba belekóstolva.
A kötet illusztrátora a lengyel származású Grela Alexandra, aki tiszta lappal, a tankönyvi értelmezési hagyományon kívülről tekintett rá a magyar versekre, és készített hozzájuk meglepő, sokrétű, szabad asszociációkra hívó kollázsokat.