Csinovnyikból hős | T. J. Klune: Ház az égszínkék tengernél

Paddington |

Régóta várt már a Kindle-emen a Ház az égszínkék tengernél angol nyelvű kiadása. Olyan fantasy regényről van szó, ami 2020-as megjelenése óta óriási közönségsikert aratott. Az elmúlt egy-két évben a könyvsikerek egy része Tik-Tok szenzáció, ez a kötet is. A kötethez tartozó #thehouseintheceruleansea hashtaget eddig 6,8 millióan nézték meg, az Instagramon közel 30 ezren posztoltak ugyanezzel a hastaggel, a Goodreads könyves közösségi oldalon több mint 412 ezren értékelték, 70 ezren szövegesen is, és ennyi értékelésből átlagosan közel 4,5-es átlagot ért el, ami nagy-nagy ritkaság. Ez már csak azért is szép teljesítmény, mert a regény olyan témákkal foglalkozik, ami miatt egészen biztosan sok egyest kapott. Láttam olyan értékelést, ami egycsillagos, a szöveg szerint az olvasó imádta, a téma miatt viszont lepontozta. Na, ezt nekem el kellett olvasnom, de igencsak szkeptikusan vágtam bele.

Mik hát ezek az érzékeny témák? A másság (eltérő kinézet, eltérő nyelv, eltérő szexuális irányultság) és tolerancia, a bentlakásos iskolák és árvaházak léte (hiszen az utóbbi időben egyre inkább feltárul például a családjuktól erőszakkal elszakított ausztrál és kanadai őslakos gyerekek sorsa, de akár gondolhatunk a magyaroroszági roma gyerekek sorsára is), a hatalom – a József Attila-i levegőtlenség, a szabályok mindenekfelettisége – és a kisember viszonya (érdekes, hogy épp a regény 2020-as megjelenése után váltott át Európa nagy része is, a regénybeli világhoz hasonlóan rettegő és gondolkodást feledő szabálykövetővé).

Szerencsére T. J. Klune mindezeket a kemény, divatos és nagyon is aktuális témákat nem szájbarágósan, hanem nagy érzékenységgel és kedvességgel tárja az olvasó elé. Ez a kettősség már a borítónál kezdődik. Első látásra gyerekkönyvnek gondolnánk színes, kedves, rajzolt borítója alapján. A kötet életkori besorolása bizony nem egyértelmű. Miközben a felnőtt fantasy kategóriájába sorolták be, legfeljebb a hosszabb fejezetek miatt nem ajánlanám 10 év körüli gyerekeknek, amúgy meg bátran. Ők még általában nyitottan állnak a fentiekben felsorolt érzékeny témákhoz, teljesen természetesen mozognak a főnixek, sárkánymadarak és erdei tündérek világában. Ha pedig még nem találkoztak férfi-férfi vagy nő-nő szerelemmel, most majd fognak (de nem kell aggódni, kézfogásnál és egy-egy puszinál többet nem mutat a szerző).

A regényben hat egészen különleges gyerek és az otthonukat jelentő, a Marsyas-szigeten lévő árvaház körül bonyolódnak az események. A cselekmény egy olyan jelenben játszódik, ami a miénkre nagyon hasonlít, de élnek benne mágikus lények is. Békés egymás mellett élésről csak addig beszélhetünk, amíg a mágikus lények meghúzzák magukat. Regisztrációs kötelezettség terheli őket, sok közülük árvaházban nevelkedik, és ilyen gyereket soha nem fogad örökbe senki. Gyakran azt feltételezik róluk, hogy eredendően rosszak. Bár megkülönböztető jelzést nem kell viselniük, mégis szinte mindenhonnan kizárják őket. A nem-mágikus emberek (varázstalanok, muglik) folyamatosan figyelik őket, és jelentenek minden dolgot ami számukra furcsának tűnik.

Linus Baker, a regény egyik főszereplője igazi csinovnyik. Teszi a dolgát a szabályoknak megfelelően, nem gondolkozik, és semmilyen érzelmet nem enged a munkája, sőt a magánélete közelébe sem. Van egy macskája, aki igazán nem is szereti a gazdáját. Érzelmeit napraforgóinak nevelésébe öli az amúgy szürke és állandóan esős nagyvárosban. A Mágikus Ifjakért Felelős Minisztériumban 17 éve tologatja az aktákat az előléptetés reménye vagy ambíciója nélkül.

Amikor a legfelső vezetés egy hónapos titkos küldetésre küldi el, olyan világba kerül, amiről korábban csak álmodott (mert azért vágyik a tengerpartra egy nyaralás erejéig). Kék tenger, napsütés, virágok, és egy különös árvaház – ami igazi gyermekOTTHON – amit egy szintén különc ember, Arthur Parnassus vezet.

• Olvass bele!

A Ház az égszínkék tengernél tekinthető Linus fejlődésregényének is. Lassan ismeri meg a gyerekeket, lassan ismeri meg Arthurt is, és még annál is lassabban jön rá, hogy vannak helyzetek, amikor nem tartható a könyökvédős bürokrata hűvös személytelensége, a szabályok inkább arra valók, hogy az ember ne foglalkozzon velük. Ez pedig végül happy endhez vezet.

A regény csodálatos tündérmese, amiben – a fantasy hagyományaitól eltérően – nincs háború, még verekedés sincs, a világ egészen olyan, mint a miénk (na, jó: olyan 1980-as évek), nincsenek középkori viszonyok. Így viszont az ember könnyebben von párhuzamokat a való világgal. A remekül megírt, szórakoztató, itt-ott humoros regényt olvasva akár azt is hihetjük, hogy a másság elfogadása olyan (aránylag) könnyen sikerülhet, mint a szigeten és az öböl túloldalán lévő faluban. Sőt: akár azt is elhisszük, hogy egy csinovnyik tudhat és akarhat is változtatni a dolgokon. Nem is olyan nagy dolog, hogy szembeszálljon és nyerjen a főemberekkel szemben. Az olvasó szinte megint hinni kezd abban, hogy ez ilyen egyszerű, csak mindenkinek rá kell lelnie a maga szigetére és Arthurjára.

Szente Mihály magyar fordításába csak beleolvastam, de úgy gondolom, épp olyan élvezhető a magyarított változat is az angolul nem tudó olvasók számára.

T. J. Klune: Ház az égszínkék tengernél
Fordította: Szente Mihály
Metropolis Média, Budapest, 2021
428 oldal, a könyvre nyomtatott ár 3790 Ft,
online ár a galaktikabolt.hu-n 2843 Ft,
e-könyv változat 2790 Ft
ISBN 978 963 986 6195 (papír)
ISBN 978 963 986 6201 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Linus Baker, a Mágikus Ifjakért Felelős Minisztérium munkatársa az agglegények csendes, magányos életét éli egy apró házban, egy kiállhatatlan macskával, az esős és szürke nagyvárosban. Feladata, hogy a kormány által fenntartott árvaházakban élő gyermekek jólétét felügyelje.
Egy nap berendeli a Rendkívül Magas Felső Vezetés, hogy életbevágóan fontos és szupertitkos küldetéssel bízza meg. El kell utaznia a Marsyas-szigeten működő árvaházba, ahol hat különleges gyermek lakik: egy gnóm, egy tündér, egy sárkánymadár, egy azonosíthatatlan, zöld paca, egy alakváltó törpespicc és a hatéves Antikrisztus. Linusnak el kell nyomnia magában a félelmeit, és meg kell állapítania, mennyire veszélyesek a gyermekek önmagukra, egymásra és a világra.
Az árvaház vezetője a szimpatikus és kissé rejtélyes Arthur Parnassus, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy a védencei és a saját titkai biztonságban legyenek.