Bizalomépítés szőrös, négylábú alapon | Stefanie London: A tacskó Pradát visel

Paddington |

A minap egy könyvkiadással foglalkozó ismerőssel beszélgettem, aki leginkább a sci-fi könyveket részesíti előnyben. Most rávetette magát a rom-kom műfajra. (Segítek: romantikus komédia, ámbár az ellentábor romba döntött kommersz névvel címkézi…) Ezektől a könyvektől az ember nem vár többet, mint kellemes kikapcsolódást.

Viszont tény, hogy ez a zsáner komoly iparággá vált, amit jó szakmai képességű szerzők gyártanak, az ehhez szükséges ismereteket a kreatív írás szemináriumokon és írói kurzusokon szerezték meg. Vagyis bármikor elő tudnak állítani egy újabb sztorit. A tacskó Pradát visel két hosszabb levegővétellel elolvasható, könnyed szórakozást kínáló történet; nem akar többnek látszani, mint ami: egy jól megírt rom-kom.

A recept viszonylag egyszerű, a hozzávalók alapján sejthető, hogy mi lesz belőle, de a végeredmény mégis függ a főzőedénytől kezdve a szakács hangulatán keresztül a keverés hosszáig sok-sok mindentől.

Hozzávalók:

• Egy kedves, szép, szegény, de tehetséges, nagy szakmai hibája miatt küszködő huszonéves lány, aki egyedül neveli kamasz húgát
• Egy korán árvaságra jutott dúsgazdag, munkamániás és adoniszi külsővel megáldott, csigaházába visszahúzódó fiatalember, akinek sosem volt háziállata
• Egy nagymamától örökölt tacskó, aki pontosan olyan, amilyennek Popper Péter leírta a tacskókat: ő a főnök
• Egy nemrég elhunyt társasági dáma, a tacskó egykori gazdája, a fiatalember nagymamája
• Egy leendő balettcsillag kamaszlány
• Egy szétszórt, de megbízható barátnő
• Egy hűséges és hatékony titkárnő
• Kutyák és csőszeik, valamit mindenféle szolgálóik (pl. kutyakozmetikusok) a Szex és New Yorkból megismert elegáns manhattani vidékről
• A közösségi és hagyományos média, annak összes lehetőségével és undormányosságával
• Némi humor, egy csipet erotika, mérsékelten adagolt szirup

Az elkészítés folyamán találkozzon lány és fiú, legyen köztük katalizátorként a kiskutya és az árva kislány, kerülgessék egymást, szeressenek egymásba, balhézzanak össze, szakítsanak, béküljenek ki, legyenek egymáséi, és aztán a következő kötetből derüljön ki, hogy élnek-e boldogan, amíg meg nem halnak. (Természetesen lesz folytatás, a barátnő főszereplésével zajló következő történetet már Mikulás napján kézbe vehetik az angolul is olvasók, míg a harmadik kötet, amelynek a csapat kutyasuttogóként ismer kozmetikusa lesz a főszereplője, a nyaralás idején érkezik az angol nyelvű piacra.)

Humoros és romantikus történetekkel Dunát lehet rekeszteni, a New York-i felső százezer világában játszódóakból is. Kiemelkedő sikereket elsősorban filmek, tévésorozatok szoktak elérni, mint például a Szex és New York vagy a Briliáns elmék. A címet ihlető Az ördög Pradát visel című Lauren Weisberger-regény és az abból készült Merly Streep & Anne Hathaway-film mindkét formában slágertermék lett. Stefanie London még a világslágerré válás előtt áll, de az említett opuszok kedvelői ezt a regényt is szeretni fogják.

• Olvass bele!

Camilla, a Prada-nyakörvén Hermes-sálat viselő tacskó világa pont annyira idegen a nem New York-i olvasó számára, mintha tündérországban játszódna, bár az európai szemmel szinte felfoghatatlan kivagyiság és felvágás világától – hála zárkózott gazdájának – elég távol van. De azért felvonul a környezetében a bulvárlapokban rendszeresen szereplő elit olyan cuccokban (outfitekben), amelyek árából egy középosztálybeli magyar család egy évig megélne. A főszereplő fiú, Theo legalább ennyire távol áll a Vogue talmi csillogásától, ugyanis nem magazinokat, hanem könyveket ad ki. Isla ellenben saját bőrén tapasztalta meg, milyen, amikor kidurran egy celeb körül a hatalmasra fújt média-lufi, és oda már nem is vágyik vissza. Camilla pedig igazán érti, hogy nem márkákon és kattintásszámon múlik az élet: a méregdrága prémium kutyatápot csak némi egyszerű tészta és sárgarépa hozzáadásával eszi meg.

Habár a rom-komot tipikus női műfajnak tartják, de talán mégsem túl idegen a férfiaktól, amint azt a cikk elején említett könyvkiadó esete is mutatja. Gyanítom, olvassák más férfiak is, ha nem is nagyon mesélnek róla. A fordító, Szieberth Ádám valószínűleg szintén élvezhette a munkát, aminek az eredménye egy könnyed és gördülékeny magyar verzió lett. Ha valaki egy kicsit ki akar szakadni a mindennapokból, és szívesen utazna el az Upper East Side tündérországába egy mosolygós történet erejéig, bátran vágjon bele a Pradát viselő tacskó történetébe, akár nő, akár férfi az illető. Az viszont nem baj, ha szereti és érti az öntudatos, földszintes szőrgombócokat.

Stefanie London: A tacskó Pradát visel
Fordította: Szieberth Ádám
Central Könyvek, Budapest, 2022
408 oldal, teljes bolti ár 4290 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3432 Ft,
e-könyv változat 2590 Ft
ISBN 978 963 614 0472 (papír)
ISBN 978 963 614 0489 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Hogy kezdesz újra mindent, ha életed legnagyobb baklövését több mint egymillióan tekintették meg? Gyémántok az örökkévalóságnak? Ugyan már! Internet az örökkévalóságnak, sőt a net maga az örökkévalóság!
Isla Thompson közösségimédia-konzultáns ezt a saját bőrén tapasztalja meg, amikor az élő videója virális lesz, de nem azért, amiért kéne. Rémálmaiban egy hónap múlva is kísért a pillanat, amikor tönkretette egy ifjú sztárocska karrierjét, és Manhattan legnagyobb ívben kerülendő munkavállalója lett. De nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy bujdokoljon, míg elmúlik a virtuális méreg hatása. Ugyanis nemcsak magáért felel, hanem a tizennégy éves húgáért, Daniért is, így muszáj dolgoznia, hogy továbbra is legyen fedél a fejük fölött.
Elvállalja hát az első adódó munkát: kutyacsősznek szegődik egy Camilla nevű, csillogó szőrű, ádáz természetű pokolfajzat mellé. Amikor már egy hete hurcolja kutyajátszóházba, állatmédiumhoz, meg még ki tudja, hova, kezdi gyanítani, hogy a tacskó inkább ugat, mint harap – és ez a gazdájára, Theo Garrisonra is igaz.
Islát, aki addig hivatásszerűen próbálta szerethetővé varázsolni az embereket, meglepi, hogy Theo örömmel bújik a harapós természetű remete álarca mögé. Pedig valójában nem kiállhatatlan mizantróp, hanem egy kedves, jó humorú fickó.
Ám Isla kizárólag úgy tekinthet rá, mint a munkaadójára. Hiszen ha beleszeretne, vissza kellene húzódnia a férfi világába, a fényűzés bástyái mögé, és akkor lemondhatna az álmairól. Ő azonban jó példát akar mutatni a húgának: arra szeretné tanítani, hogy érdemes kergetnünk az álmainkat, még akkor is, ha ez kockázattal jár.