Béres Judit: Élet a sorok között (részlet)

Az irodalomterápiáról dióhéjban

„Azért hiszek a szépirodalomban és a történetek hatalmában, mert rajtuk keresztül a nyelveken való szólás valósul meg. Nem kell elhallgatnunk. Ha valami nagy baj ér, keresgéljük a szavakat, dadogunk, hosszú szüneteket iktatunk be. Elakadunk. Mások nyelvén keresztül azonban visszakapjuk a nyelvünket. Fordulhatunk a vershez. Kinyithatjuk a könyvet. Valaki már járt odalent a mélyben, és felhozta nekünk a szavakat.”
Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?

Az olvasás és az írás azon kreatív tevékenységek közé tartozik, amelyek szervezettebbé teszik a személyiséget, vagyis egyszerre töltenek be lelki zavarokat megelőző, egészségvédelmi és fejlesztő funkciót. Az olvasás és az írás tapasztalata azzal nyújt segítséget szellemi-lelki jóllétünk megtalálásához és védelméhez, hogy támpontokat ad érzéseink azonosításához, a viselkedésünkre való rálátáshoz, önmagunk és a világ jobb megismeréséhez és megértéséhez. Erre épít az irodalomterápia (nemzetközileg elterjedt nevén biblio/poetry therapy vagy poetry therapy), amely az olvasás és az írás, a szövegek mentálhigiénés és személyiségfejlesztő célú, egyéni vagy csoportos segítő kapcsolatban való, interaktív felhasználását jelenti.

„A biblioterápia/irodalomterápia lényegét legfontosabb aspektusa szerint interaktív szövegértelmezésként és szövegalkotásként határozhatjuk meg, amely az olvasás és írás kontextusában születő önismereti és társas élményre fókuszál. Célja az egészséges személyiség gazdagítása, önazonos kiteljesítése, mentálhigiénés gondozása, az egyénnek a hétköznapi életvezetés és életfordulók nehézségeiben (normatív kríziseiben) való lelki támogatása, e tekintetben a hiányok, elakadások, zavarok megelőzése, valamint SNI, pszichés-magatartási-testi zavarok, betegség, fogyatékkal élés esetén a speciális fejlesztés, gyógyítás és rehabilitáció kiegészítése.”

Manapság az irodalomterápiás szakirodalomban nemzetközi szinten a legtöbbet hivatkozott, irányadó elméleti alapmű Nicholas Mazza Poetry Therapy: Theory and Practice című könyve, így a korszerűség kedvéért mi is az ő irodalomterápiás modelljét vesszük alapul az irodalomterápia működésének megértéséhez. Mazza a klinikai szociális munka, illetve a pár- és családterápia területén jegyzett neves amerikai tanácsadó pszichológus és költő, a Journal of Poetry Therapy című rangos irodalomterápiás szakfolyóirat alapító főszerkesztője. Mazza könyvének első változata 1999-ben, majd átdolgozott és bővített kiadása 2003-ban és 2017-ben jelent meg. Újdonsága, hogy egy olyan integratív irodalomterápiás modellt mutat be, amely az Arleen McCarty Hynes és Mary Hynes-Berry által lefektetett elméleti alapoknál is tovább megy, és még tágabb értelemben hasznosítja az úgynevezett nyelvalapú művészeteket (language arts/language-based arts) a segítő-fejlesztő-terápiás munkában.

Az amerikai orvosi könyvtáros, Arleen McCarty Hynes és fejlesztő pedagógus leánya, Mary Hynes-Berry 1986-ban publikálta nagy hatású kézikönyvét, amelyet hosszú évekig az irodalomterápia bibliájaként tartottak számon. A könyv jelentősége többek közt abban áll, hogy egységes modellt dolgozott ki a módszer működésére, valamint bevezette a komplex biblio/poetry therapy kifejezést, az irodalom fogalmának pedig szélesebb körű értelmezését javasolta, mert bár leggyakrabban a verseket alkalmazzák ezen a területen, gyakorlatilag nagyon sokféle, a nyelvi kifejezést valamilyen módon hasznosító anyag (novella, regény, film, dalszöveg, esszé, újságcikk, képregény) alkalmas lehet arra, hogy bevonjuk a terápiás munkába.

Hynes szerint az irodalomterápiában alkalmazott szövegek mentálhigiénés eszközként szolgálnak, amelyek ösztönzik a terapeuta/tanácsadó/facilitátor és a résztvevők közti dialógust. A résztvevők gyakran mélyen bevonódnak a párbeszédbe, megosztják egymással személyes érzéseiket, gondolataikat, élettapasztalatukat, s elkezdik mindezt új megvilágításban megérteni és értékelni. A felhasznált szövegek segítenek abban, hogy másképp közelítsenek önmagukhoz, a többi emberhez és a világhoz. Az irodalomterápiás munka során a kreatív fókusz a személy énjén belül van, új érzéseket, attitűdöket és motivációkat hozva létre.

Mazza az irodalomterápia meghatározására a poetry therapy ernyőfogalmat használja, amelynek komplex jelentést tulajdonít, s nemcsak a szépirodalmi művek (elsősorban versek) befogadására épülő irodalomterápiát érti rajta, hanem a dalszövegekkel vagy a résztvevők által létrehozott kreatív írásokkal és a pár- és családterápiában közösen alkotott kollaboratív írásokkal, valamint szimbólumokkal, metaforákkal és storytellinggel való munkát is.

A Mazza által kidolgozott háromkomponensű RES-modell szerint az irodalomterápiás munkában a következő módokon hasznosítható a nyelvi kifejezés, vagyis az irodalmi művek olvasása, személyes fókuszú megbeszélése és az írás, a sajátszöveg-alkotás – ezek rövidítéséből származik a modell neve:

„R (receptive/prescriptive): irodalom befogadásán alapuló mód – Mazza itt a »literature« szót használja, s költők által megírt versek, valamint zenehallgatás útján megismert populáris dalszövegek terápiás munkába való bevonását érti rajta. A receptive jelző a befogadási folyamat fontosságára utal, a prescriptive pedig arra, hogy az alkalmazott szöveg előbb íródott, mint a terápia ideje […]. Ez a munkamód többnyire úgy valósul meg, hogy a terapeuta egy, az adott ülés témájához, az ott folyó dialógushoz kapcsolódó, általa kiválasztott szöveget visz be az egyéni vagy csoportterápia ülésére, s felolvassa (vagy valamely résztvevővel felolvastatja). A szövegválasztáskor megpróbálja számba venni a várható reakciókat, és az ülésen is arra törekszik, hogy személyes értékű reakciókat hívjon elő. A szöveg terápiás alkalmazása előtt a terapeuta a saját reakcióit, a szöveghez való saját személyes viszonyát is meg kell vizsgálja. A választott mű bevezetése az ülésen olyan ösztönző kérdésekkel történhet, mint például »Mit jelent ez az írás az Ön számára?«, »Van-e olyan sora, amely megérintette vagy amelyet a magáénak mondana?«. A reakciók vonatkozhatnak az írásmű egészére vagy egy bizonyos sorára, képére. A terápiás ülésre kerülő irodalom az érzelmi azonosulás lehetőségét kínálja a kliensnek, s egyfajta ugródeszkaként (springboard) szolgál az érzelmekről, célokról, értékekről való beszélgetéshez. […] Olyan verset vagy dalt célszerű választani, amely közel áll a kliens hangulatához, de pozitív végkicsengésű vagy nyitott végű. A klienseket arra is meg lehet hívni, hogy módosítsanak a szövegen vagy készítsenek neki más befejezést. Lehetőség szerint adjuk kézbe a vers másolatát, hogy lássák is. Ha populáris dalszöveggel dolgozunk, a zene meghallgatása után szintén adjuk kézbe a szöveget. A terapeuta arra is adhat lehetőséget, hogy a kliensek hozzanak be az ülésre olyan verset vagy dalt, amelyet szívesen olvasnak/hallgatnak, illetve amelyek már segítettek nekik. A hozott műhöz való viszony hangulata a terápia szempontjából fontos információkat hordoz és a kliens számára önismereti hozadéka van.

E Iexpressive/creative): A kliens a terápiához kapcsolódóan az érzelmek beazonosítását, kifejezését, ventilálását és a belátást elősegítő saját írásokat (például vers, napló, önéletírás, fiktív levél) készít, vagy család- és csoportterápiában több személy közös írást hoz létre. Az írás eszközt ad a kliensnek, amelynek segítségével kifejezheti, összerendezheti, konkretizálhatja, kontextualizálhatja érzéseit. Az írás lehet bármilyen témájú és formájú, vagy lazán strukturált írás, amilyenek a befejezetlen mondatok. Például »Amikor egyedül vagyok…«; »Ha ismertél volna…«. Lehet olyan verset is íratni, amelynek minden sora így kezdődik: »Azt kívánom…«, vagy szervezheti az írást az ellentétek váltakozása, például »Valaha… voltam/de most…«. Lehet egy központi fogalom köré is szervezni a szabad asszociációkat, amelyek segítségével a kliens pillanatképeket jeleníthet meg az emberekhez fűződő kapcsolatáról, emlékekről, érzésekről, helyekről. Ebből azután verset vagy naplót lehet írni, ami jó eszköz a gondolatok és érzések személyes jelentéssel teli kifejezéséhez. Az írás az érzelmi tartalmak kifejezésének a lehetőségét és a kontroll érzését nyújtja a kliens számára. A közös, csoportos írás készítésére Mazza saját családterápiás üléseit, valamint egy enyhén depressziós egyetemistákkal tartott csoportterápia példáját hozza fel, s hasznát elsősorban abban látja, hogy serkenti a csoportfolyamatokat, érzékenyíti a tagokat a csoport funkcionálásával kapcsolatban, erősíti a csoportkohéziót, eseményjellegénél fogva pedig jelentőségteljes együttes élményt és produktivitásérzést teremt. A kollaboratív költemény írása nem feltétlenül egyszeri esemény kell legyen, az egyetemisták 7 héten át tartó, alkalmanként 1-2 órás csoportüléseit például minden alkalommal ez a gyakorlat zárta, összegezve az adott ülésen előkerült témákat, érzelmeket, hangulatokat, tanulságokat. A részt vevő hallgatók visszajelzése szerint ez a gyakorlat azt a jó érzést keltette bennük, hogy az egyetemi és magánéleti bajok és nyomasztó terhelés közepette is tudtak együtt valami értékeset létrehozni, ami a társas támogatás egy formájaként segíti a nehézségeken való túljutást.

S (symbolic/ceremonial): Metaforák, rituálék, szimbólumok, történetmesélés, vagy valamilyen mozgás, tánc útján segíti az életfordulókkal, traumákkal, veszteségekkel való megküzdést. A metaforák alkalmazása lehetővé teszi a problémák átkeretezését, az ellenállás feloldását, a máshogyan nehezen kifejezhető tartalmak közvetítését. Például úgy kereshetünk szimbólumokat érzelmi állapotunk, attitűdünk megragadásához, hogy elképzeljük és leírjuk/elmondjuk, hogy mik/milyenek lennének ezek az érzelmi állapotok, attitűdök, ha képként, hangként, cselekvésként, ismert személyként stb. kellene kifejezni őket. A rituálék/ceremóniák alkalmazása segíthet egy-egy esemény értékelésében, a vele kapcsolatos érzelmeink azonosításában, a változás ösztönzésében, egy folyamat lezárásában. Veszteségélmények esetén (például haláleset, válás) segítséget kaphatunk a múlttal való szembenézéshez, az elengedéshez és a továbblépéshez. Ilyenek lehetnek a halállal kapcsolatos rituálék, például egy közös lezáratlan ügyeket érintő levél írása az elveszített személynek, majd a levél elégetése. A történetmesélés terápiás alkalmazásának számos módja van, például a kliensnek magának kell valóságon alapuló vagy fiktív történetet alkotnia, illetve hallgathatja is a történeteket, például népmeséket.

Mazza hangsúlyozza, hogy a terápiás munka szolgálatába állított nyelvi kifejezés mindhárom említett komponense alkalmas arra, hogy segítse az emberi tapasztalatok gondolkodásra, érzelemvilágra és viselkedésre vonatkozó aspektusainak leképezését, ezért az e modell szerint felfogott költészetterápia sokféle szemléletű és módszertanú pszichológiai munkában alkalmazható. A három komponens egymással is szabadon kombinálható az adott terápia teljes idején/folyamatán vagy akár egy ülésen belül is.”

A lábjegyzeti utalásokat és hivatkozásokat kivettük a szövegből.

Béres Judit: Élet a sorok között.
Irodalomterápiás gyakorlatok mindenkinek
Libri Kiadó, Budapest, 2022
256 oldal, teljes bolti ár 4199 Ft