Mire gondolt… az olvasó? | Béres Judit: Élet a sorok között

Paddington |

Akár írunk, akár olvasunk, annak lehet terápiás hatása. Élet a sorok között című kötetében Béres Judit a biblioterápia világába vezeti be az olvasókat, és ötleteket ad arra, hogyan, milyen egyszerű vagy bonyolultabb gyakorlatokkal lehet a legtöbbet kihozni különböző, mások által írt vagy saját szövegekből kifejezetten terápiás, gyógyító-gyógyuló céllal.

Számos magyartanár kedvelt és rettentően elavult módszere, hogy elmondja a diákoknak, mire gondolt a költő, amikor adott sorokat papírra vetette. Nekem például olyan jutott, akinél még a szimbolista verseknek is egyetlen elfogadott jelentése volt – amit ő „leadott” az órán. Az irodalomtanításban ráadásul egyértelműen létezik valamiféle kanonizált hierarchia (vajon kinek a műve lehet?), amely az egyes szövegeket besorolja nagyjából az értékes és értéktelen kategóriáiba. (Tessék csak újra megnézni a ma is/újra roppant időszerű Holt költők társaságát Robin Williamsszel.)

Hasonlóan megszokott, hogy iskolai dolgozatainkat egy, megint csak a fene tudja ki által meghatározott kritériumrendszer alapján osztályozzák – legyen benne bevezetés, tárgyalás, befejezés. Aztán az ember egyszer csak találkozik olyan írásokkal, amelyek nem felelnek meg ezeknek a feltételeknek, mégis jónak érezzük őket, vagy – ami még fontosabb – éppen abban a pillanatban olyan üzenetet hordoznak, amire pont akkor és ott szükségünk van. Persze az is előfordul, hogy rövid idő múltán újraolvasva már nem egészen értjük, miért a szövegnek volt hatása ránk az előző alkalommal, vagy éppen miért azt írtuk, amit írtunk.

Béres Judit olyan módszereket mutat be, amelyek egy része akár iskolai keretek között is használható, és amelyek arra fókuszálnak, hogy egy adott, akár a résztvevők, akár más által írt szöveg éppen abban a pillanatban mit mond az olvasónak, sőt: hogyan segíthet válaszokat találni az élet nehéz problémáira. Senkit nem érdekel, mire gondolt a költő, csak az, mire gondol(t) az olvasó. Elmerülni egy szövegben, legyen az kanonizált szépirodalom, népmese, romantikus női regény, szakmai cikk vagy akár bulvársajtó – segít kivonulni a világból, amikor éppen arra van szükségünk. Sokszor olyan írásokban találunk a megoldás felé mutató nyilakat, amiket egyszerűen szórakozásként, kikapcsolódásként vettünk kézbe.

Az elmúlt hónapokban (és még most is) kolléganőmmel együtt nagyot csatáztunk az ötletgazdával egy nemzetközi projektben, ahol is az illető erősen ragaszkodott ahhoz, hogy csak bizonyos szövegek feldolgozása segíti a gyerekek tanulását. Érthetetlen okból rajonganak a Grimm-mesékért, ám undorodva fordulnak el a népmeséktől. Szerintük már a kisebb gyerekeknek is az adott nemzeti irodalom klasszikusait kell olvasniuk – és ezzel bizonyára egyetért az a rengeteg magyartanár, akiknél még ma is végig kell szenvednie magát általános iskolásoknak Jókai vagy akár Móricz egyes művein. A kortárs irodalomból még azokat is lenézik, amelyeket már valamilyen okból nagyjából kanonizáltnak tekintünk.

• Olvass bele!

Ezek után kifejezetten felszabadító olvasmány az Élet a sorok között, bár az én ízlésemnek kicsit túl sokat foglalkozik a költészethez kötődő módszerekkel, és kevesebbet a próza eszközeivel. Örülnék neki, ha angolul vagy olaszul is elérhető lenne, hogy egyszerű, a mindennapi iskolai munkában vagy akár társasági életben, és természetesen formális, szakmailag felügyelt terápiában is használható módszertani javaslatokat megmutassuk a fentebb említett programban dolgozó kollégáknak.

Béres Judit valamiért evidenciaként kezeli, hogy szükségszerű volt 2020 tavaszától és az azt követő két évben (a járvány miatt) megszakítani a valódi emberi kapcsolatokat és maszkok mögött bujkálni. Ám még ezzel az erősen korlátozás- és maszkpárti hozzáállással is – ami indokolatlanul nagy helyet kap a könyvben, hiszen a szakember évtizedes és nem 2-3 éves tapasztalatairól ír – elárulja a sorok között: az interperszonális kapcsolatokra épülő módszerek nem működnek, ha a részvevők nem ugyanabban a térben tartózkodnak vagy ha eltakarják az arcukat. A könyv ezen az egyetlen ponton hagyott hiányérzetet, ám talán azért, mert a szerző még nem jutott el a beismerésig: csúnyán bedőltünk a tudományosság látszatába burkolódzó önjelölt szakértőknek és ezzel (hogy finoman fogalmazzunk) sok kárt okoztunk.

Azóta persze minden visszatért a normál kerékvágásba (legalábbis most így tűnik), így a szerzőnek elegendő terápiás feladata van a felesleges korlátozások és a pánikkeltés traumáinak feldolgozásával. Ám akad tennivalója más hasonló témákkal: a klímapánikkal, a háborútól való félelemmel vagy az elszabadult árakkal is. A kötet számos gyakorlata hasznos tanácsokat ad a nem terapeuta szakembernek vagy közösségi vezetőnek is, amire ma sokkal nagyobb szükség van, mint az elmúlt évtizedekben bármikor. És persze segíthetnek ezek a gyakorlatok feldolgozni az enyémhez hasonló, magyartanárok által esetleg okozott tartós traumákat, vagy akár azt is, hogy sokan évtizedekre elfordultak az olvasástól.

Béres Judit könyve megerősíti, hogy teljesen mindegy, mire gondolt a költő. Az is mindegy, hogy milyen életet élt, milyen politikai oldalhoz vonzódott. Csak az számít, hogy egy szöveg egy adott pillanatban az adott olvasóban elindítson valamit.

Béres Judit: Élet a sorok között.
Irodalomterápiás gyakorlatok mindenkinek
Libri Kiadó, Budapest, 2022
256 oldal, teljes bolti ár 4199 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3439 Ft,
e-könyv változat 2799 Ft
ISBN 978 963 433 9854 (papír)
ISBN 978 963 604 0222 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Béres Judit gyakorlati fókuszú irodalomterápiás kézikönyve nemcsak azt mutatja meg, mi az irodalomterápia, hanem azt is, hogyan működik.
Életünk során előfordulhat, hogy egy-egy helyzetből nem találjuk a kiutat, elakadunk. Az irodalmi szövegek olvasása és az írás segítségével azonban új nézőpontból szemlélhetjük a bennünket foglalkoztató problémákat, jobban rálátunk arra, ami bennünk és velünk történik.
Az Élet a sorok között konkrét példáin és gyakorlatain keresztül a számunkra megfelelő megoldásokhoz vezető utakat is megismerhetjük, legyen szó mindennapi szorongásokról, önértékelésről, kapcsolati nehézségekről, a testünkhöz, a természethez, az elmúláshoz való viszonyunkról vagy éppen transzgenerációs örökségeinkről.