Kolbe Gábor |
Sokáig úgy gondoltam, hogy a magyar könnyűzene, pop, rock és rock’n’roll történetében talán nincs már olyan sztori, történet, városi legenda, amit ne mondtak volna el a kertévék erre célzó műsoraiban, ne írtak volna le újságban, könyvben vagy monográfiában.
Ám manapság már tudományos alapossággal kutatható a múlt, és szerencsére rengetegen tartják fontosnak, hogy feltárják ne csak a dokumentumokat, de a morzsákat is, és igényesen, hitelesen tálalják az érdeklődők számára.
A Vass Norbert által írt, összeállított kötet írásainak az elsődleges célja nem valamiféle múltban vájkálás vagy emlékidézés. Sokkal fontosabb, hogy a kutatható, nem is túlságosan távoli történelem eseményeit rögzítik az utókor számára – ráadásul azoknak a még élő szereplőknek saját szavaival, akik a hazai zenei forradalom kezdeteinél jelen voltak, és ami tán még hangsúlyosabb: még emlékeznek az akár daliásnak is mondható időkre.
Sztorizgatni mindig jó. Nincs olyan házibuli, osztálytalálkozó, családi parti vagy kollegiális sörözés, ahol egy idő után ne kerülnének elő az „és arra emlékeztek…” kezdetű mondatok. (A rossz nyelvek szerint férfitársaságban a katonatörténetek jelentik a buli mélypontját.)
A hazai könnyűzene sokfelé elágazó útja sokszínű dokumentumirodalmi nyersanyag, de van egy bökkenő. Az utóbbi évtizedekben megjelent életrajzok, önéletrajzok és egyéb kiadványok (némelyikről az Olvassbele is hírt adott) olyan mennyiségű sztorit zúdítottak az olvasóközönségre, hogy a műfaj már-már az önismétlés határait súrolta.
Ezt persze csak azok az elvetemült(ebb) hírzabálók vehették észre, akik rendületlenül elolvasnak és megnéznek minden múltfeltáró vállalkozást – és persze csak ők szembesülnek az idő mindent megszépítő képességével, vagyis azzal, hogy ugyanazt a történetet X az egyik kiadványban egész másképpen meséli el, mint Y egy tévécsevegésben.
Talán ennek tulajdonítható, hogy némi fenntartással kezdtem olvasni Vass Norbert könyvét. A Mindenki! ötven-hatvan évet hátrál, ahogy alcíme mondja: Koncertek, történetek a beat és rock aranykorából.
Vass Norbert valójában inkább összeállítója, szerkesztője a kötetnek. A történetek egy részében – természetesen – a hőskorszak szereplői, zenészei, szervezői emlékeznek vissza. És – ez a kellemes ráismerés kategória – valóban találhatunk közöttük ismerős sztorikat, de az idősebbek még emlékeznek a Ludas Matyiban hetenként megjelent mondatra: egy újszülöttnek minden vicc új! (Igaz, már a Ludas Matyi is inkább csak ugyanezen idősebbek emlékeiben él…)
Érdekes, hogy a magamfajta öreg motorosok mégis szívesen olvassák újra ezeket a sztorikat, hiszen ezek nem csupán az elbeszélők, hanem valamennyiünk kincsei. És ki ne nézné meg egy élet során akár többször is a Szent Koronát vagy Székely Bertalan történelmi festményeit? Ugyanakkor Vass Norbert szerkesztőként ügyelt arra, hogy a rutintalan (vagy ifjú) olvasó számára ne maradjon homályos, hogy mi is az OSZK, hol és milyen volt a legendás Vár Klub, a Metro Klub vagy a Lőrinci Ifjúsági Park.
A kötet túl ezeken tartalmaz egy olyan elemet, ami nem bukkant fel a korábban megjelent, számos hasonló műben: a korszakot nemcsak a színpadon vagy mögötte állók/dolgozók szemszögéből mutatja be, hanem koncentrál a színpad előtti területre is. Igen, a Mindenki! nagy erénye a több tucat rajongói sztori és visszaemlékezés a Kádár-kori koncertélményekre. Ezeket a kiadó által meghirdetett pályázat keretében küldték el a szerkesztőknek, közülük a legizgalmasabbak, legszórakoztatóbbak az ékkövei lettek a memoárkötetnek. A különböző írások színvonala igen változó, de valamennyiből süt a rajongás és a nosztalgia, amivel szerzőik a korszak felé fordulnak, és amit az egykori – és talán a mai – elkötelezett koncertlátogatók éreztek. Még akkor is így van ez, ha emlékeiket nem írták meg, nem küldték el a pályázatra. Csak lelkükben őrzik.
Ez a megőrzött érzelem teszi szerethetővé Vass Norbert munkáját, aki dicséretes módon mind a negyven „szerzőtárs” nevét feltünteti – nemcsak belül, hanem a címlapon is. Őszintén remélem, hogy a kötet történeteinek összegereblyézése nem csupán a saját érdeklődésének csillapítására szolgált. Vass maga is a fiatalabb generáció tagja, soha nem járhatott az Ifiparkban vagy a Metro Klubban, de műve szórakoztatva segít árnyalni a képet a Kádár-korszak fiatalságának világáról.
Vass Norbert: Mindenki!
Koncertek, történetek a beat és a rock aranykorából
Cser Kiadó, Budapest, 2022
268 oldal, a könyvre nyomtatott ár 4995 Ft,
online ár a kiadónál 4246 Ft,
e-könyv változat 2967 Ft
ISBN 978 963 278 6810 (papír)
ISBN 978 963 278 6827 (e-könyv)
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
Dalok jutnak eszünkbe, amikor öröm ér bennünket, amikor szomorúak, szerelmesek, elcsigázottak vagy büszkék vagyunk. Lemezeket teszünk fel, ha elveszítünk valakit vagy ha társra lelünk, de dalokhoz fordulunk akkor is, ha egy régi érzést keresünk.
E könyv hősei az élőben előadott dalok. Az itt olvasható koncerttörténetek persze nemcsak a dalokról szólnak, hanem alkalmat kínálnak a szerelemmel, a barátsággal, a közösséggel, az alkohollal vagy a bumburnyák rendfenntartókkal való találkozások felidézésére is. Ennek a gazdag képanyaggal illusztrált, a hatvanas, a hetvenes és a nyolcvanas évek könnyűzenei kavalkádját a rajongók és a rajongottak szemszögéből bemutató kötetnek elvégre a találkozás a kulcsszava.
A Mindenki! az összekapaszkodás, az üvöltés, a szabadság és a szédület tapasztalatát hozza közel hozzánk. A közösen megélt katartikus pillanatokat. Előfordulhat, hogy a könyv olvasói és elbeszélői harminc, negyven, ötven évvel ezelőtt egymás mellett álltak egyik-másik bulin. A meghökkentő és nagyon ismerős, a szívszorító és sírva nevetős sztorik most újból összehozhatják a könnyűzene szerelmeseit.
A kötetben megszólal Balázs Fecó ● Benkő László ● Bródy János ● Czippán György ● ef Zámbó István ● Flamm Ferenc ● Frenreisz Károly ● Karácsony János ● Kóbor János ● Kurucz Attila ● Miklóska Lajos ● Nádor Katalin ● Nagy Feró ● Pataky Attila ● Schuster Lóránt ● Soltész Rezső ● Solti János ● Szigeti Ferenc ● Takáts Tamás ● Török Ádám ● Zorán
Posted on 2022. október 17. hétfő Szerző: olvassbele.com
0