Humor zenével és szöveggel | Nagy Szabolcs: A csillagszerű Juhász

Paddington |

A blues kétértelmű kifejezés: egyrészt egy jól ismert és közkedvelt zenei műfajt jelöl, másfelől a rosszkedvre, már-már depresszióra használt angol kifejezés. Nem véletlen az, hogy a szónak kettős jelentése van. A blues zene sokszor melankolikus, gyakran váratlanul ívelő dallama ennek a kellemetlen, olykor zavarodott érzéshalmaznak a kifejezésére kiválóan alkalmas, és segít azt feldolgozni.

A blues mint zene azonban akkor „működik”, ha van közönsége. Improvizatív műfajról lévén szó, a művész hangulata, gondolatai, az aktuális közönség, a környezet hatásai befolyásolják, hogyan szól éppen aznap egy adott szám. A csillagszerű Juhász meséi, humoreszkjei, novellái azt mutatják, mit tesz egy blues-zenész, ha elveszik tőle ezt a közeget, ha bezárják előtte a világot – akkor születtek ugyanis, amikor betiltották a koncerteket.

Nagy Szabolcs, a kiváló blues-zongorista rendszeresen szórakoztatja ismerőseit és ismeretlen követőit írásaival a Facebookon. A közösségi médiában – illeszkedve annak sajátosságaihoz – főként rövidebb szösszeneteket, időnként Glázser Bozsót is megszégyenítő, ám igen szórakoztató vers-szörnyeket olvashatunk Szabolcs tollából vagy billentyűzetéből. A kötetben hosszabb, nagyrészt 3-4 oldalas írások szerepelnek. Klasszikus blues improvizációk ezek, a szerző addig facsar ismert történeteket – legyen szó meséről vagy magyar történelmi eseményről –, amíg kiírja magából, ami éppen bosszantja. Ráadásként pedig igen szabadon kezeli és módosítgatja édes anyanyelve szavait is. A kötetet semmiképpen sem érdemes egy húzásra elolvasni, én magam is csak 1-2 történetet olvastam el naponta, hosszabb szüneteket is tartva. Egyrészt egy novelláskötet sokszínűsége akkor értékelhető igazán, ha nem egyben faljuk fel, másrészt ebben az esetben esetleg nem is vesszük észre némelyik szófacsarást vagy utalást, ha rohanunk vele.

Az írások zömében már a címből is sejthető, hogy az improvizáció alapját jól ismert történetek jelentik. Nagy Szabolcs nem kíméli sem a magyar népmese- és mondakincs ismert darabjait, sem a Grimm-meséket. Így aztán megtudhatjuk, hogy a hétnejű sárkány szobra ma a Nősök terén áll, brémai muzsikusai egy tobzoska, egy szentjánosbogár és egy tarajos sül, de megismerhetjük Hany Istók igaz történetét is, saját visszaemlékezéséből, amit disszidensként írt a Winnetouri államban található Westerncebányán.

A Holt-tengeri tekercsek „újratekercselése” alkalmat ad kritikára: a sokunkat az őrületbe kergető járványsajtó tevékenységének (hogyan csináljunk a jó hírekből is pánikkeltő, harsogó főcímet) és a tudományvallásba vetett vakhitnek, a szkepticizmus teljes hiányának a kritikájára. Benedek Elek parancsra dolgozó botját (Üssed, üssed, botocskám) pedig dr. Pánik Jánosnak, dr. Camus Ferencnek és dr. Szomorúfűzi Zsoltnak szánja a szerző.

• Olvass bele!

Szabolcs kíméletlenül tollhegyre tűzi mindazt, ami a tömegmédiából ömlik a nézők-olvasók fejére. A holló és a róka Nagy-féle változata például arra mutat rá, hogy az Orwell-i 2 perc gyűlölet megvalósult formájában milyen könnyedén, erőfeszítés nélkül lehet az A–B ellentétben az A elleni gyűlöletet B ellenivé alakítani. Néhány szösszenet a mindennapok bosszantó jelenségeit szerkeszti ki. Így ismerhettem meg kedvencemet, a Rumoskávé-alkatú Tömegközlekedőt és jelenség-társát, az Esernyős Tarvágót.

Ha valaki nem tudná, hogy a történetek szerzője zenész és zeneelmélet-tanár, mindezt már valószínűleg az első néhány írás után erősen feltételezné. A legkisebb fiú vándorútján azoktól, akiket az éppen megfelelő módon szólított (nem, nem öreganyámnak, hanem Hogyazának, Miafészkesfenének és Háteznemlehetigaznak), nem holmi mágikus ruhaneműket kap, hanem például ’69-es évjáratú Fender Stratocaster gitárt, bizony. A magyarok őshazájában pentaton hangsorok szolmizálásával töltik az idejüket, a kísértetházban pedig Chopin g-moll Balladája szól.

A kötetet végigkíséri még egy „hang”, az írásokba bele-bele szóló, a szerzőt rendre leteremtő szerkesztőé. A zárójelben szereplő dőlt betűs figyelmeztetésekből kiderül, ő bizony szólt, hogy ezt már nem kellene. De szerencsére a szerző nem hallgatott erre a – feltételezhetően belső – hangra. Így aztán megszületett A csillagszerű Juhász, címoldalán a szerzőről készült karikatúrával, amelyik kedvenc házi patkányával a vállán ábrázolja.

Jó szívvel ajánlom mindazoknak, akik szeretik a szójátékokat, nem ijednek meg, ha valaki tiszteletlenül nyúl kanonikus történetekhez, és vágynak egy kis szellemi tornát is adó kikapcsolódásra. Ha pedig elfogytak a sztorik, érdemes visszalapozni, ugyanis biztosan lemaradt az olvasó néhány poénról. Amikor pedig ezzel is végzett, kezdhetünk várakozni Nagy Szabolcs most készülő verseskötetére, amiről már most tudjuk, hogy nem kevésbé agytornáztató nyelvi humor jellemzi majd.

Nagy Szabolcs: A csillagszerű Juhász
Cser Kiadó, Budapest, 2022
172 oldal, teljes bolti ár 4995 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 4246 Ft,
ISBN 978 963 278 7053

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

„Hősünk egy népes szlovák csigacsalád tagjaként éldegélt a Duna partján, dús aljnövényzet felett burjánzó ártéri erdőben, ahol nyáron a harmat a déli órákig megmarad, a hőségtől elcsigázott puhatestűek nagy örömére. Ján, mikor nagykorú lett, rögtön egy különös kívánsággal állt elő, noha éppen csak megszáradt új házán a vakolat.
– Édesanyám! Én repülni szeretnék! Ugyanolyan háromfedelű, piros Fokkeren, mint amilyen a Vörös bárónak volt. Erre a bejelentésre a környék összes csigája összeszaladt. Ezt a néhány napot illendőségből kivárta az anyja, és csak azután válaszolt.
– Ačigocky ne mre pulo!* – mondta fiának tótul.
– Ninčigocky za danyam!** – felelte Ján, de az egyszerűség és a szerkesztő kedvéért magyarul folytatta.
[Jövök egy kakaós čigával! A szerk.]

Nagy Szabolcs végzettsége szerint zeneszerző és zeneelmélet-tanár, de a szakma az egyik legjobb magyar blues-zongoristaként tartja számon. Emellett sokoldalúságát bizonyítva több ismert formációban is játszott és játszik. Ez az első novelláskötete.