De ki volt Vas Albina? | Sándor Anna: Albina / Spinoza Színház

Bedő J. István |

Hogy milyen név az Albina? Meg egyáltalán ki az az Albina? Csákányi Eszter már az előadás első percében a nézőnek szegezi a kérdést, és persze a közönség nem tud válaszolni. Kivéve persze e sorok íróját, aki pontosan tudhatta azt a keveset, amit Albináról tudni lehetett. De erről majd később. (Ha egyáltalán.)

Szóval a Spinoza felolvasószínházi előadásában azért lelepleződik: Vas Albina volt Kertész Imre felesége 42 éven át tartó kapcsolatuk során. Különös játékforma ez a felolvasószínház, Csákányi olvassa a kötegbe fogott, néha csak egy színpadi tárgyra helyezett, kiprintelt lapokat. Persze ismeri a szöveget, néha apró gesztussal jelzi csupán, hogy most ő Albina, aki elmeséli az életében és halála után történt dolgokat. És ahogy haladunk előre Albina életében, egyre inkább válik a színésznő a gyönyörű, az öltözködésére, ápoltságára mindig kényes, minden férfit meghódító – de mindig egyetlenegy férfit szerető nővé. (Aki a darab alcíme szerint is A Nő a Nobel-díj mögött.)

Sándor Anna – és Fabacsovics Lili dramaturg – formálta a megíratlan és sok helyütt lyukas életrajzot monológgá. Kiindulópontja Spiró György rég megjelent esszéje volt, meg nem is hazai, hanem külföldi Kertész-kutatók munkáiból előkerült töredékek, Albinára vonatkozó utalások, részletek, túl persze azokon, amiket Kertész maga illesztett különböző műveibe.

Fordulatokban roppant – túl – gazdag életútja így kezdődik: Szabadka legszebb lányát 16 évesen egy főrend vette feleségül, aki hirtelen elhunyt. A szórólap foglalja így össze: „16 éves korában már özvegy, megtapasztalja a szabadkai gettót, majd a pesti Gestapót, később a kistarcsai kitelepítést. Vagyonát, lakását háromszor is elkobozták, de életerejét, életkedvét és szeretni tudását senki nem tudta elvenni tőle.” Ha nem lenne annyira profán a megnevezés, azt mondanám: ő volt Kertész Imre szürke eminenciása. De nem tanácsadó volt, nem háttér-mozgató, hanem háttér-eltartó. Albina bizonyosan tudta róla, hogy nagyszerű író, s ezért önként vállalt egy olyan női szerepet, amit kevesen vállaltak volna.

Eközben Kertész napilapoknak írt apróságokat, kisebb vidám jeleneteket, de azokból aligha derülhetett ki, hogy valójában mire képes. Barátai, pályatársai álltak mellé és segítették ki, olykor részben beledolgozva színpadi bohóságokba. Megesett az is, hogy ő maga alig volt szerzője a neve alatt futó sikeres vígjátéknak.

Fölidéződhet itt Szegilonginé Melitta (Egy szerelem három éjszakája) figurája, aki a táblabíró nejeként volt háttérfeleség – modellje pedig a megelőző legalább 600 év sok ezer árnyék-asszonya. A különbség, hogy Albina delfin volt. A víz fölé emelte – az amúgy meglehetősen önállótlan – Kertész Imrét. Életcélja, életműve volt az író.

Albina eközben volt teherautósofőr – s ebben a hagyományosan férfiakra szakosodott szakmában igen komoly elismerést vívott ki magának káromkodási tudományával –, aztán pincér, ilyen-olyan vendéglátós. És miközben Kertész írta, éveken át, a Sorstalanságot, a sofőrök mentek az asszony után presszóról presszóra, fellendítvén a forgalmat.

Az előadás – meg az élet – sokadik bizarr fordulata, amikor Albina elmondja: gyógyíthatatlan beteg lett, halálra készült. Ezért egy hármasban töltött vacsora során kvázi megajándékozza Imrével Magdát – aki később Kertész felesége lett, és aki beépült az emlékezetbe, elhomályosítva akaratlanul is az író évtizedeken át kitartó társát.

[Miért is tudta BJI, hogy Albina kicsoda? Mert édesapja, BI (J nélkül) volt az egyik szerzője a Kertész Imre nevével jelzett Doktorkisasszony című vidám zenés darabocskának (1962). BJI pedig végigkövethette a színre vitelt meg a darab és a szerzők utóéletét.]

Czeizel Gábor a Spinoza színpadára nem-játszó díszleteket rendezett, az obligát pianínót meg három, éppen csak megterített presszóasztalkát, de Csákányi Eszter csupán egy-egy kortyintás erejéig hozza be őket a játékba. Megmaradnak háttértárgynak, hangulatot teremtenek. Maga a megszólaló Albina vonzza magához a néző figyelmét – akinek a történetét Kertész meg akarta írni, de végül megíratlan maradt. Csak nyomokban, cserepekben fordul elő a történeteiben – meg persze a Gyászbeszéd közismert soraiban:

„Nem az élete volt nagyszerű: ő maga volt nagy lélek. […] vállalt, s vállalta mellettem eleinte a gúnyt, az értetlenséget, a nehéz munkát; s ha végül talán mégis sikerült létrehoznom valamit, e szellemi termékekben az ő hite, az ő munkája is jelen van, ahogyan az arca, a lénye, az alakja is minduntalan fel-felbukkan e könyvek lapjain. Az én munkám az ő emlékműve is.”

Fotók: Fábián Évi

Spinoza Színház
Albina. A nő a Nobel-díj mögött
Spiró György esszéje nyomán írta: Sándor Anna
Dramaturg: Fabacsovics Lili
Előadja: Csákányi Eszter
Rendező: Czeizel Gábor

Jegyvásárlás

Az előadás a Kertész Imre Intézetet fenntartó Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány támogatásával jött létre.