Aurélie Godefroy: Élj úgy, mint Coco Chanel (részlet)

Bevezetés

Coco Chanel mindig is nagy hatással volt rám. A kreációival akkor kezdtem el megismerkedni, amikor az École du Louvre hallgatója voltam, de jó időbe telt, mire a személyiségét is megkedveltem. A fejemben sokáig egy megkeseredett öregasszony képe élt, aki gyakran megvetően nyilatkozott a női nemről. Nem értettem, hogy volt képes ez a páratlanul tehetséges divattervező ilyen rosszindulatú megjegyzésekkel illetni épp azt a társadalmi csoportot, amelynek az emancipációjáért ő maga is rengeteget tett.

A maró gúny, a másokat lenéző zsenialitás és a végletekig szeszélyes viselkedés igencsak elbizonytalanított.

Végül, miután belefogtam az írásba, rádöbbentem, hogy Gabrielle Chanel személyisége ennél jóval összetettebb és jóval színesebb. Nem volt egyszerű feladat könyvet írni róla, hiszen az embernek az az érzése, hogy Coco Chanelről már mindent elmondtak. De hiába született számtalan regény és film a híres divattervezőről, manapság, amikor a közösségi médiában egymást érik az influenszerek, lenyűgöző belegondolni, hogy talán Coco Chanel volt az egyik legelső, aki egymaga megváltoztatta a divatot. Sőt, Chanel maga volt a divat. A jövőt én alakítom – mondta egyszer.

Chanel folyamatos kapcsolatban állt különféle avantgárd művészekkel, írókkal és zenészekkel, akik múzsaként, pártfogóként, de mindenekelőtt barátként tekintettek rá. Miután a legfőbb célja a női test felszabadítása volt, elsősorban arra törekedett, hogy ruháiban a nők szabadon, mindenféle kényszer nélkül élhessék a mindennapjaikat. A ruha nem mas­kara volt többé, hanem kényelmes, egyszerű és elegáns öltözet. Ezt a hitvallást fejezi ki az, amit egyszer Marie-Hélène Arnaud-nak, a sajtó által csak Chanel-lányként emlegetett manökennek, a kis kedvencének mondott: A ruháidnak tükrözniük kell az életedet, az autódat, a munkádat és a szerelmeidet. (Elle, 1958. február 17.)

Chanelről írni azonban soha nem volt egyszerű. Ő maga is felkérte számos író ismerősét, hogy vessék papírra a memoárját (köztük olyan nagy neveket, mint Louise de Vilmorin, Edmonde Charles-Roux és Michel Déon), de végül egyikőjükkel sem volt megelégedve. Különleges ízlésének senki sem felelt meg.

Ez is csak azt bizonyítja, hogy ez a színes, ugyanakkor igencsak ellentmondásos egyéniség épp azzal teremtette meg a saját legendáját, hogy szüntelenül a titokzatosság fátylába burkolózott, csak hogy senki ne tudhassa meg róla az igazat. A könyv írása közben például meglepve olvastam Henri Ponchon L’enfance de Chanel (Chanel gyerekkora) című kötetében, hogy Coco talán soha nem is volt az aubazine-i árvaház lakója az édesanyja halála után, jóllehet ő mindig ezt mesélte.

Mindenáron meg akartam érteni, hogyan lett Chanelből dicsőséges és magányos élete során valódi legenda. Vagy legalábbis tenni akartam egy szerény kísérletet, hiszen Michelle Perrot történész szavaival élve: Chanelt jóval nehezebb megfejteni, mint azokat, akik istenítik őt.

1. Coco | | bátor

Egy lány legyen az, aki
és ami lenni akar!

Nehéz gyerekkor

Coco Chanel nyomorúságos gyerekkort tudhatott magáénak. Apja vándorkereskedő volt, így folyton költöztek, az édesanyját pedig hosszú szenvedés után, harminckét évesen elvitte a tüdővész. Az apja ezek után zárdába küldte a testvéreivel együtt, és soha többé nem kereste őket. Coco Chanelnek számtalan megpróbáltatással kellett szembenéznie, és már gyerekkorától kezdve kénytelen volt megküzdeni az életben maradásért.

A zárdában töltött évek döntő szerepet játszottak annak az egyedi stílusnak a kialakításában, amely forradalmasította a divatot. Idővel sikerült a saját hasznára fordítania a sok szenvedést: a küzdelmek megacélozták és életre szóló tanulsággal szolgáltak a számára. Ezek után egész életében arra törekedett, hogy diadalt arasson a nyomorúságos gyerekkor és a fájdalmas elhagyatottság felett. A jövőt én alakítom. Ehhez kész vagyok a világ végére is elmenni. Kész vagyok betörni az egész világot, épp úgy, ahogy az ember egy lovat tör be.

Az auvergne-i vidéki lánykából idővel Párizs koronázatlan királynője lett. De figyelem! Mielőtt felszabadította volna a nőtársait, Chanel először önmagáról rázta le a béklyókat. Minden változást önmagunkkal kell kezdeni!

Hűtlenség és gyász

Miután Coco 1910-ben megnyitotta az első üzletét, hatalmas sikereket ért el, de hiába tett szert vagyonra, nem lehetett boldog, mert élete nagy szerelmét, Boyt nem tudhatta maga mellett. A férfi 1918 októberében megnősült, és amikor 1919 áprilisában megszületett a kislánya, Clemenceau-t kérte fel keresztapának. Gabrielle-nek nagyon nem volt ínyére a szeretői státusz, hiszen a divatvilág elismert szereplőjeként nem szívesen bujkált, de mivel őszintén szerette a férfit, végül beadta a derekát. A viszonyuk azonban csak 1919. december 22-ig tartott. Előző nap Boy búcsút vett Cocótól, és Cannes-ba indult a feleségéhez a karácsonyi ünnepekre, a várostól néhány kilométerre azonban defektet kapott, és az autója lesodródott az útról. Boy súlyos koponyatörést szenvedett, és a helyszínen életét vesztette.

Coco sokkos állapotba került, és azonnal a baleset helyszínére sietett. A sofőr így emlékezett vissza az esetre: Megkerülte az autót, illetve ami maradt belőle… itt-ott megtapogatta a félig elszenesedett roncsot, amelyből csak úgy áradt az égett gumi orrfacsaró bűze. Aztán leült az út szélére, ahol eleredt a könnye, és órákon át sírt. […] Elvesztette az egyetlen férfit, akit valaha szeretett.

Boy halálának másnapján Coco bezárkózott az otthonába, és nekiállt átrendezni a hálószobáját. Mesterembereket hívatott, akik fekete tapétával fedték be a falakat meg a mennyezetet, és a függönyöket is feketére cserélte. Később így emlékezett vissza: Ez a haláleset hatalmas csapás volt a számomra. Capellel együtt mindent elveszítettem. Az emlékek azonban örökre vele maradtak, a jók és a rosszak egyaránt. Többek között az a fájdalmas emlék is, amikor kiderült, hogy nem lehet gyermeke. Újra ott látta magát a kórteremben a klinikán, ahová a vetélése miatt került. Az orvos már semmit nem tehetett. Coco nem ajándékozhatta meg gyermekkel Boyt. […] És mindez azért, mert Moulins-ban abortuszon esett át, és a katasztrofális körülmények között végzett beavatkozás visszafordíthatatlan következményekkel járt.

Néhány héttel a szeretője halála után Chanel elhatározta, hogy összeszedi magát, és kimászik a mély gödörből, ahová abban az időben került. A munkájába temetkezett, hogy a gondolatai ne járjanak folyton a tragédia körül. Még harminchat éves se volt. És bár később is akadtak férfiak az életében, egyikhez sem akart feleségül menni.

Vissza a rivaldafénybe

Hiába töltötte be a hetvenet, az 50-es évek elején Gabrielle Chanel (született Gabrielle Chasnel) úgy döntött, hogy újra megnyitja a párizsi Cambon utca 31-es szám alatt található szalonját. Fejébe vette ugyanis, hogy egy igényes, új kollekciót hoz létre, és idősen is épp olyan elszántan vetette bele magát a munkába, mint annak idején, a legelső napon.

A visszatérését jelző, 1954. február 5-én tartott divatbemutatót azonban rengeteg kritika érte szerte egész Franciaországban.

Nem foglalkozom másokkal – nyilatkozta akkoriban egy újságírónak. – Azzal foglalkozom, amit csinálok, de sajnos manapság a munkámnak nincs nagy sikere, mert mindent eláraszt a rossz ízlés, és ez igencsak bosszant.

Coco fejében

A legbátrabb tett az, ha önállóan gondolkodunk, és hangot adunk a véleményünknek.

Azok a nők, akik hozzám hasonlóan az ötödik csillagjegyben születtek, bátrak, dolgosak, hűségesek, és nem riadnak vissza semmitől. Én is ilyen vagyok. Egy szorgos méhecske, aki az oroszlán jegyében született.

Rendkívüli módon felháborította, hogy a divat olyan férfiak kezébe kerül, akik újra gúzsba akarják kötni a kényelmes ruhákhoz szokott nőket. A divatbemutató alatt Chanel a távolból, a lépcsőről figyelte a manökeneket, akik néma csendben vonultak végig a közönség előtt. A francia sajtó azonban leszólta a ruhakölteményeit, gúnyt űzött az életkorából, és gyakorlatilag ellehetetlenítette őt.

Szörnyű élmény lehetett ez annak, aki hozzászokott, hogy a zsenialitását mindig, mindenütt elismerik. Szerencsére Amerika felfigyelt a visszatérésére, és méltón ünnepelte őt. Az Egyesült Államok legnépszerűbb magazinja, a Life a következőket írta róla: Hetvenévesen Gabrielle Chanel nemcsak divatot teremt, hanem valódi forradalmat robbant ki.

Aurélie Godefroy: Élj úgy, mint Coco Chanel
Fordította: Novák Petra
Partvonal Kiadó, Budapest, 2022
160 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft