A jó történet ereje | Anthony Doerr: Felhőkakukkvár

Posted on 2022. augusztus 24. szerda Szerző:

0


Paddington |

Jó tíz éve indult útjára a Bookcrossing mozgalom, ami magyarul a Veszíts el egy könyvet! címet kapta. Anthony Doerr új regényét olvasva ez járt a fejemben. A több szálon futó, terjedelmes regény ugyanis egy időről időre elvesző, majd újra felbukkanó könyv útját mutatja be. A szerző előző regénye, A láthatatlan fény igazi világsiker volt, amit Pulitzer-díjjal is elismertek. Magasra állította vele a lécet, olyan művel kellett most előrukkolnia, amit a közönség és a szakma egyaránt elismer.

Doerr sokat, nagyon sokat markol, és – ellentétben a közmondással – nem fog keveset. A Felhőkakukkvár 700 oldalán egymással kergetőzve, párhuzamosan bontakozik ki egy antik regény, egy történelmi regény, egy 20. századi történet és egy sci-fi. Ezek azonban nem a végtelenben találkoznak, mert a szálak lassan összeérnek a regény végére.

A kiindulópont – és minden fejezet első egy-két oldala – egy Antóniosz Diogenész, a feltételezhetően az időszámítás előtti 2. századi és valóban élt görög prózaszerző, Felhőkakukkvár című regénye – fiktív alkotás a fikcióban. Ihletője nyilvánvalóan Apuleius műve, az egyetlen teljes egészében fennmaradt antik regény: Az aranyszamár. A Felhőkakukkvár főszereplője madárrá szeretne változni, ám először Apuleius hőséhez, Luciushoz hasonlóan szamárrá alakítja át egy félresikerült bűbáj. Diogenésznek egy – a regénybeli regényhez hasonlóan – 24 fólióból álló és részben fennmaradt románc-töredéket tulajdonít az irodalomtörténet.

Mivel abban közmegegyezés van, hogy az antik drámaírók műveinek zöme nem maradt fenn, miért is ne írhatott volna Diogenész egy ilyen regényt, ami szintén elenyészett az elmúlt évszázadokban? Doerr regényének egyik fő eleme, hogy rávilágít a könyvek sérülékenységére. Arra, hogy milyen könnyen az enyészeté lehet egy irodalmi alkotás, kizárólag azért, mert az azt hordozó anyag – a papirusz, a pergamen, a papír – könnyen megsemmisül.

A történet olvasása kiváló alkalom arra is, hogy felidézzük, a regény nem kizárólag 18–19. századi műfaj, hiszen létezett már az ókorban is. Az irodalomtanítás viszont mintha kissé megfeledkezne erről, az igen részletesen tárgyalt eposzok és a görög drámák mellett jelen volt műfajról.

A történet másik szála, Omeir, a nyúlszájjal született muzulmán fiú és Anna, a Konstantinápolyban élő árva keresztény lány önmagában is két szálon futó története. Ez a kettős szál történelmi fordulópontot jelentő időben játszódik, a Kelet-Római Birodalom bukását jelentő harci események előtt, alatt és közvetlenül után. Két izgalmas figurát ismerhetünk meg, akik kicsit hasonlítanak A láthatatlan fény főhőseihez. Kicsik, gyengék, ám mégis erőssé és fontossá válnak a körülmények és kapcsolatuk miatt. Egy kataklizma árnyékában élik az életüket, annak folyásába pedig unos-untalan beleszól a történelem. Nem lesz belőlük világmegváltó hős, ám egymást megváltják. Továbbá rajtuk is múlik, hogy Diogenész regénye esélyt kap a fennmaradásra.

A harmadik párhuzamos egy 20. századi fejlődésregény. Főhőse, Zeno a kisvárosi Amerika szülötte, akinek életét alapjaiban változtatja meg, hogy harcol a koreai háborúban. A kitaszítottságuk a közös: Omeirnek a látványa félelmetes a kortársai számára, Anna ügyetlen, nem tud szépen hímezni, ezért vetik meg a nők, Zeno meg szinte egész életében küzd a homoszexualitásával. Ő is kapcsolatba kerül a Felhőkakukkvárral, s ebben része van koreai kalandjainak meg szexuális beállítódásának is. Az antik regény az ő esetében is jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy megbékéljen önmagával és a világgal.

Az utolsó történet a jövőben játszódik. Konstance egy űrhajón született és él, úton vannak egy földszerű bolygó felé, ahol az emberiség számára új telepet fognak majd létre hozni. Sokáig nem is világos, a sorsa hogyan kapcsolódik az ókori regényhez, de amikor kiderül, drámai fordulatokat okoz. A zárt közösség minden gyerekének életében a legfontosabb pillanat a könyvtárnap, az első alkalom, amikor ellátogathatnak a hajó virtuális, ám valóságosnak tűnő könyvtárába.

A könyvtár fontos szereplője a 15. és a 20. századi történetszálnak is. Doerr regénye ugyanis mindenekelőtt tisztelgés a könyvek, a történetek és a könyvtárak előtt, de szinte ugyanennyire fontos, hogy egyszerre emeli meg a kalapját a technológia vívmányai és a természet csodái előtt. Stemler Miklós fordítása is remekül tükrözi a regény stiláris sokszínűségét.

A csaknem 700 oldalas, szerteágazó történet nem adja meg nagyon könnyen magát. Mire az olvasó rendesen belelendülne egy történetbe, már változik is az idősík, a történetszál. Ám ezek mindegyike annyira olvasmányos, hogy nehéz megállni azt a bizonyos „csak még egy fejezet” késztetést. Ennek legfőbb gátja az, hogy ez a könyveknek állított „emlékmű” kemény táblás kötésben fizikailag is rendesen megdolgoztatja olvasóját. Talán érdemes lett volna kartonáltan vagy két kötetben megjelentetni.

Anthony Doerr

Anthony Doerr: Felhőkakukkvár
Fordította: Stemler Miklós
Alexandra Kiadó, Pécs, 2022
688 oldal, teljes bolti ár 5599 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 4199 Ft,
ISBN 978 963 582 2676

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

1452. A Konstantinápolyban élő, örökké kíváncsi Anna régi kéziratra bukkan egy kolostor romjai között. Az egy égi város után kutató, ám balszerencséjére szamárrá vált birkapásztor, Aithón viszontagságait elregélő Felhőkakukkvár az egyetlen vigasza az árva lánynak, miközben a török ágyúk porrá zúzzák a halálra ítélt város falait. A ledőlő falak másik oldalán Omeir, egy ökörhajcsár fiú figyeli a rombolást: Annával való találkozása nemcsak az életüket, hanem kicsit a történelmet is megváltoztatja.
2020. A nyolcvanas éveit taposó egykori hadifogoly, Zeno Ninis a nemrég megtalált antik regény, a Felhőkakukkvár színpadra állításán dolgozik lelkes ötödikes diákokkal egy amerikai kisváros könyvtárában. A darab csalódásokkal és elfojtással teli hosszú élete csúcspontja, de eközben egy az élővilág pusztulása miatt elkeseredett kamasz merényletet készít elő a könyvtár földszintjén.
22. század. Az Argos fedélzetén 310 nap óta magára maradt Konstance egyetlen társa a Sybil nevű mesterséges intelligencia és a Felhőkakukkvár fecnikre lejegyzetelt töredékei. A fiatal lányt, aki sosem járt a Földön, egyetlen cél vezérli a kihalt űrhajón: megtudni, hogy az egykor az apja által mesélt történet hogyan élhette túl az enyészetet és a haldokló Földet, és hogyan jutott el a csillagok közé.