Mi azonos Jeff Koons szobraiban, az intim szőrtelenítésben és egy iPhone-ban? | Byung-Chul Han: A szép megmentése

Bíró Zoltán István |

Mikor már az ember sokadik ismerőse, családtagja kérdezi, hogy mi a véleménye egy szerzőről – pontosabban egy nagyon fontos, a közelmúltban Budapesten is sikeres előadást tartott sztárszerzőről –, mert már mindenki róla beszél, aztán sorra megjelennek az értő, művelt kritikák a leginkább nagyra tartott lapokban, becsült írástudóktól… Akkor ér az érzékeny olvasó a forráspontra, hogy nahát, igen, neki is kellene tőle olvasnia.

Kicsit visszavesz ugyan a lelkesedésből, mikor kiderül, az egész ismeretségi kör beszél róla, ám a szerző műveit senki még nem olvasta. De újra izgalomba hoz, hogy a 63 éves Byung-Chul Han (családneve: Han) igazán eredeti, titokzatos alak, dél-koreai születésű filozófus, aki Svájcban él és a Berlini Művészeti Egyetem professzora. Nem szokott nyilatkozni, kerüli az újságírókat, továbbá igen lesújtó a véleménye korunk technikai hívságairól (lásd később). És vonzó, hogy a magamfajta mezítlábas olvasónak is élvezhető módon ír, nem csak filozófiai doktorátussal lehet előre haladni a szövegeiben.

Kezem ügyébe esett műve, A szép megmentése még 2021-ben jelent meg magyarul, Csordás Gábor remek fordításában. Lendületes az indítás:

mi lehet azonos Jeff Koons szobraiban, az intim szőrtelenítésben és egy iPhone-ban?

A válasz: a simaság. Mégpedig azért, mert a semmilyen ellenállással ütközni nem szerető, mai pozitív társadalomba ez illik: a szimpla lájkot követelő simaság. Nem kell a vitatkozó gondolat, amelyik alkalmasint kizár és nem egyesít, hiszen a lágy, tökéletesre simított felszínekhez hasonló felszínes ítéleteink a simán tapadnak meg jól. Nyomjunk egy lájkot. A megosztás és a lájk jól üzemelő kommunikációs elsimító eszközök, mert kiküszöbölik az adat- és hangzavarban gyakorta felbukkanó akadályokat.

Han szívesen hozza fel példaként Jeff Koons buborékszerű munkáit, amelyekben nincs katasztrófa, nincs sérülés, törés, szakadás, varrat, heg, ahogy egy iPhone-on sincs, vagy egy maradéktalanul simára epilált nemi szerven sem.

Így aztán marad a minden mélységtől, zátonytól, kétértelműségtől mentes, fényesre csiszolt tükörsimaság, „A” kellemes érzet.

A valódi művészi tapasztalatnak lökésszerű hatása van: megtaszítja, fellöki a szemlélőt – írja Han –, míg a lájkra csábító simaság csak tetszeni akar, nem fellökni. A simaságból hiányzik a vitatkozó ellenoldal; a negativitás, a kommunikáció elsimul, és információk súrlódásmentes cseréjévé válik.

Legszívesebben idézetekből építeném fel ezt a könyvajánlót, mert a szerző mondatai elegánsak.

Úgy van, úgy van, billegteti az ember jóváhagyólag felemelt mutatóujját, jól mondja: „mára az egyetemessé váló szórakoztatóipar kiaknázza a csúfat, az undorítót és fogyaszthatóvá emészti.” Így a szép tapasztalása a szerző szerint csaknem lehetetlen, mert

„a tetszés, a lájk kultúrája nyomul az előtérbe.”

A könyvecske nem túlságosan sziporkázónak tűnő gondolatai egy ponton túl nem tűzijátékként, inkább petárdadobálásként hatnak.

Hová lett a szép? – kérdi. A higiéniakényszer helyettesíti. Az intim-szőrtelenítéssel simává gyalult test az erotika meghátrálása a tiszta pornográfia előtt: a higiénikus ész fényében minden kétértelműséget, minden titkot (erotika) piszkosnak éreznek, helyébe jön a tiszta, ami átlátszó, a mindent azonnal, bevezetők és kerülő utak nélkül megmutató (pornográfia).

Igen, igen.

Így aztán a simára csiszolással el is vész a másik szépsége, magyarázza. A nemi vonzerő olyan értékkritérium, amelyik elszakadt a szépségtől és az erkölcsi karaktertől, jellem és lélektani minőség tekintetében a sexynessnek rendelték alá. A fogyasztói kultúra a szépséget inger- és izgalomsémákkal azonosítja: a szép minden értéktöbblete leépül, sima lesz és aláveti magát a fogyasztásnak.

Fogyasztás és tartalom pedig kizárják egymást, divat lesz az állhatatlanság és a hevenyészettség: az ideális fogyasztó a jellem nélküli ember,

„a Facebook pedig a jellem-nélküliség vására”.

Hát: igen, igen, igen.

És bár tornyosulnak elénk oszlopokként Lars von Trier, Franz Kafka és Paul Celan, Arisztophanész, Hegel, Kant, Hölderlin, Adorno, Michel Foucault és Roland Barthes megmondásai a szépről, nem tudom a pallérozott szövegből kihámozni, hogy milyen újat is akar mondani a sztárfilozófus.

A közösségi média, vagy a számára hasonlóképpen idegesítőnek tűnő kortárs művészet elleni fájdalmas kirohanásai között rendre olyan ismételt gondolatokat hoz, hogy „a szépség válságát éljük, mert a szépet a tetszés, a lájk tárgyává, tetszőlegessé és hozzáférhetővé polírozták.”

Sokat ír a kortárs művészetről, a minden ízében digitalizálódó, vacak életről, de azt mondja, nem használ okostelefont. Utálja a Facebookot – hát ezzel is nagyon sokan vagyunk így, többnyire lehangolónak tartjuk, és jobb híján használjuk tovább. De Hannak úgy van rossz véleménye, hogy állítása szerint egyáltalán nem használja – tehát vagy így is érzi a közösségi média bűzét, vagy mások tanulmányaiból (esetleg tapasztalatából) tudja. Saját elmondása szerint nincs okostelefonja, illetve van, de arra csak egyetlen applikációt telepítettek, amin szemlélheti kertjének virágjait. Óhatatlanul az olvasó eszébe villanhat az egykori újságíró kolléga esete, aki slapajként a közlekedési vállalat üzemi lapjába hetente írt autóvezetési tanácsokat buszvezetőknek címezve – bár még jogosítványa sem volt.

Néhány napja olvastam el A szép megmentését, tegnap megkérdeztek, miről szól Han könyve. Hát – mondtam, de nagyon lassan – a szépről, a szép értékvesztéséről. Fejemben üresség, hozzá tettem még: meg hát ő is szidja a fészbukot. Vagy úgy – felelték.

Han igazi profi, a szövege is az. Vártam volna, hogy a cizellált megmondások mellé/között/után mikor érkezik a kötetbe a tiszteletre méltó, nagy műveltségen kívül valami, amiből megértem, miért is írta meg ezt a művet.

De a koncentrált olvasás után oda jutottam, mint Agárdy Gábor és Kállay Ferenc immár múltidéző kabarétréfájában a  szerkesztő: hogy miért írta meg a művét, azt nem értem, nem értem, NEM ÉRTEM!

Byung-Chul Han: A szép megmentése
Fordította: Csordás Gábor
Typotex Kiadó Kiadó, Budapest, 2021
108 oldal, teljes bolti ár 2500 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 1875 Ft,
e-könyv változat 1790 Ft
ISBN 978 963 493 1416 (papír)
ISBN 978 963 493 1416 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A lájkokat követelő felszínes banalitással szemben Byung-Chul Han a szépség megrázóbb formáihoz irányítana vissza. A simaság esztétikuma érzésteleníti a tapasztalatot és elerőtleníti a tudatot, a művészet nem tud megsebezni, hiába ez a lényege. A képzeletet a mindent láttatás, a rémületet az élvezet helyettesíti, miközben műveink és tetteink behálózva üres adatokként áramlanak. Han esszékötetében feleleveníti a kanti fenséges fogalmát, a szabadság gyakorlataként értett hegeli művészetet, Proust narratív emlékezetét, a heideggeri lét igazságát, Adorno törékennyel szembeni megrendülését, Benjamin közelképkritikáját, Barthes sérülésesztétikáját és Elaine Scarry „méltányos” szépségfelfogását is.