Szeles Judit: Ibsen a konyhában (részlet)

A novelláskötet

Egy fekete borítójú, vastag novelláskötet lapjai közül hullt az asztalra, ahogy kinyílt, az ellapult tárnics. Kék bársonykája megbarnult már; levélzöldje kifehéredett. Hogy került a könyvbe ez az encián? Könyvtári könyv, most kölcsönöztem, és még egyetlen sort sem olvastam el belőle, de ez az encián, vagy annak lenyomata, kihullván, rossz előérzetet váltott ki belőlem a kötettel kapcsolatban: síri hangulatom lett. Júlia pókhálóit szedegettem a kávéscsészéről, ami az asztalon volt, épp a kezem ügyében, amiből kávét szoktam inni, és a csészében besűrűsödött a kávé, akár a karamell, a finom, azsúros porcelánfindzsa aljára rakódott. Bevonta a pókháló. És szorongva néztem a préselt enciánt. Hogyan került a könyvbe?

De aztán ahogy próbáltam ettől a kis csenevész lelettől elvonatkoztatni, és újból felemeltem a fekete borítójú, vastag novelláskötetet, kiesett a lapok közül egy halcsontváz is. Napszítta, vékony zsebfésű. Hirtelen nem is jutott eszembe, hogy a minap mit tanácsolt egy ismerősöm, mit kell tenni a halcsonttal, mire jó. Inkább azzal voltam elfoglalva, hogyan lehet ilyen fehér, meg hol a húsa, meg miért nincs szaga, édesvízi vagy tengeri hal volt-e. Kikapartam a karamellkávét a porceláncsészéből, és sokáig bámultam a két idegent.

A tárniccsal kapcsolatban az a határozott érzésem volt, hogy valaki benne felejtette a könyvben, kaphatta, és kedves lehetett neki, és nekem azonnal meg kell tudnom, kinél volt előzőleg a könyv, mert egy szerencsétlen szerelmes azóta hiába keresi a kis enciánját, nekem vissza kell juttatnom tehát. De a halgerincről nem így vélekedtem. Valószínűleg beúszhatott a lapok közé, de mivel egyetlen novella sem szólt a tengerről vagy a folyókról, így a száraz lapok közé veszett. Ellenőrizni akartam a fekete borítójú, vastag novelláskötetben, hogy tartalmaz-e vizes témájú írást, vagy a feltételezésem helyes, és nincs ilyen benne. Ám, őszintén szólva, nem mertem a könyvhöz nyúlni, nehogy valami megint kiessen belőle.

Kínosan éreztem magam, az asztalon két megérinthetetlen, idegen holmi, és nem tudom, mihez kezdjek velük. Felelősséggel tartozom azokért a tárgyakért, amik hozzám kerültek? Igazságtalan, hogy minden előzetes bejelentés, felkészítés, távirat vagy ilyesmi nélkül idetolakszik valakinek a valamije meg valaminek a váza. Feszülten kocogtattam a körmömmel a fehér porceláncsészét. Bosszantott, hogy a kávém is elpárolgott, nem tudtam egy jó kis feketét inni, kiszáradt a torkom, csak néztem a semmibe, mert a könyvre, a fekete borítójú, vastag novelláskötetre rá sem bírtam nézni. Vádoltam, hogy az tehet minderről, erről a lehetetlen helyzetről, és ez szemtelenség. Néztem hát a semmibe, szemizmaimat ellazítva, körmömmel a csészét kocogtatva, és megpróbáltam semmire sem gondolni. A fekete borító azonban duzzadni kezdett, egyre domborodott, telt, telt, mint egy nagy kelés, és két lapja résén kibuggyant belőle, patakzott belőle a fekete leves, elöntötte az asztalomat, alig tudtam felkapkodni a tárnicsot, a halcsontvázat meg a csészét, majd hirtelen a könyvet is kirántottam a szétfolyt, langyos léből, és minden mást elhajítottam, csak a könyvemet szorongattam a kezemben.

Közelebb emeltem az arcomhoz, és éreztem, hogy már a legelején ezt kellett volna tennem, rendesen kézbe venni, mert az asztalra vetve, fél gondolattal beletúrva, kapkodva nem lehet, elszabadulhat, bohóckodhat, idegesíthet. Most jól fogtam. Határozottan. És megemeltem a borítóját, a legelső novellához lapoztam, jól kézben tartva a fekete borítójú, vastag novelláskötetet. Belevetettem magam a sorokba. A legutolsó novelláig elolvastam, az utolsó betűig. Megkönnyebbülten tettem le akkor az asztalra, töltöttem magamnak a melegen gőzölgő kávéból, két kockacukor, kis kavargatás, aztán lassú kortyolgatással inni kezdtem. Utána hűs ásványvíz következett. Cigarettára gyújtottam, és kéjes karikákat formáztam a füstjéből – barátságos kis gyűrűket, semmiségeket.

Szeles Judit: Ibsen a konyhában
Prae Kiadó, Budapest, 2022
190 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft,
online ár a kiadónál 3315 Ft