Akikkel furcsa játékot űzött a sors… | L. Murányi László: A szivárvány árnyéka

Fazekas Erzsébet |

A kultúra csak lassan követi a biológiai változásokat, így aztán a szexualitást korlátozó előírások keveset módosultak a 20. századi népességrobbanás idejére. A lakosság jelentős része ma is rosszul tolerálja – lehet, hogy jobban fedi a valót, ha azt írom, alig vagy egyáltalán nem viseli el – a közvetlen környezetében megnyilvánuló homoszexualitást, transzneműséget.

A korábbi társadalmak főként azért utasították el az említett jelenségeket (ha elég megbízható ez a történelmietlennek ható spekuláció), mert a gyors szaporodásban voltak érdekeltek. „Ma viszont az emberiség egyik legnagyobb gondja épp a korlátlan szaporodás lett. Így e téren tán felesleges is lett a tiltás” – olvasom Csányi Vilmos bevezetőjében, és okoskodását túl naivnak találom. „A szeretet megnyilvánulásának skáláján a szex az egyik végpont – de párkapcsolat, barátság, szeretet bármely két ember között kialakulhat, a biológiai ivari háttértől teljesen függetlenül.” Na, ez már igen! Ezt a megállapítást oly igaznak, fontosnak, sőt igazi alapvetésnek vélem, hogy ezennel e könyv mottójává teszem. Így e dőlt betűs sor rögzítésével akár fel is függeszthetném írásomat. Csak azért folytatom, hogy a könyvből további fontos gondolatokat ajánljak az olvasó figyelmébe.

A biológiai szex-determináció – az állatoknál éppen úgy, mint az embernél – csak a többség viselkedését határozza meg. Az egyedi fejlődés során lehetővé teszi sokféle, ettől független kapcsolat kialakulását is, így gazdagítva az emberi viselkedésformákat.

L. Murányi László az adatgyűjtés során számos olyan esetet/életet ismert meg, amikor a(z édes?, inkább csak vér szerinti) szülők a gyereküket szexuális mássága miatt hagyták cserben, taszították el. „Elszégyelltem magam helyettük, mert képesek voltak emiatt bántani, megtagadni, tudták nem szeretni” – írta le a gyakorló nagyszülő szerző, aki azt tűzte célként maga elé, hogy meg- és bemutatja a magukra hagyott áldozatokat, „akikkel furcsa játékot űzött a sors”.

Az LMBTQ (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, és egyéb, máshová nem sorolható) személyek világa egyre sokrétűbb. „Biromantikus alkat vagyok, vagyis lányba, fiúba egyaránt nagyon szerelmes tudok lenni” – így jellemezte magát az egyik interjú alanya, egy meleg fiú. „Ki kell mondani, hogy meleg vagyok. Önmagamnak, s ez nagyobb megkönnyebbülést hoz, mint amikor a környezetnek vallok”– fogalmaz egy másik. A nemzetközi irodalmat böngésző szerző a társadalom kétarcúságára mutat rá: Iránban az azonos neműek kapcsolatát halállal büntetik. Ugyanakkor idősebb férfiak pénzért kapható fiúcskákat visznek haza saját szórakoztatásukra. Eközben persze a nyilvánosságnak azt mutatják, hogy családosak, s heteró életet élnek. Álságosan hazug környezetük pedig mindezek felett szemet is huny…

A homo-, a biszexualitás nem betegség, de ha elfojtják az irányultságot, az súlyos mentális problémákat okozhat: szorongást, depressziót – állítja a szexuális orientációt, identitást, illetve a pszichiátriai politikát kutató dr. Kórász Krisztián. A 19. század előtt erkölcsi, vallási alapon ítélték meg, de a másságot már a 16. századtól törvényileg is üldözték. Éppen az orvostudomány kínált védelmet a másként élőknek: a törvény hatálya alól azzal vonta ki őket, hogy állapotukat betegségnek minősítette. A betegségek nemzetközi osztályozásából (BNO) a WHO 1990-ben végleg törölte a homoszexualitás kódját.

• Olvass bele!

A nemi irányultság egy adott életkorban változhat. A szerzőtől történelmi összefoglalót kapunk, s azt is megtudjuk, hazánk valaha még az élvonalhoz tartozott az elfogadásban: az 1961-ben alkotott, ’62-ben hatályba lépett magyar törvény (Btk) eltörölte a felnőttek beleegyezésen alapuló homo-kapcsolatának büntethetőségét – ugyanerre Angliában csak 1967-ben, Németországban 68-69-ben került sor.

Napjainkban is lehetne elfogadóbb a hazai közvélemény, de nyilvánvaló, hogy nem ismerik az amerikai szexológia megalapítója, Alfred Kinsey által felállított skálát. Ezen az egyik végpont a 100%-osan hetero, másik a kizárólag homo irányultságú embereké. A többség pedig valahol a két pont közti öt kategória egyikébe tartozik. A még szépirodalmi művekben is sűrűn emlegetett Kinsey-jelentésben mintegy 40 ezer adatszolgáltató férfi 46%-a bevallotta, hogy reagált már élete során azonos neműtől érkező kihívásra, és közülük minden harmadik (37%) bele is ment a kapcsolatba. A megkérdezett 20-35 éves férfiak 11,6%-a egyformán vonzódik mindkét nemhez. Ami a nőket illeti: a 20-35 éves egyedülállók 7, a férjezettek 4%-át azonos módon tudja izgatni egy bármelyik nemhez tartozó partner.

A szerző teológusokkal – Perintfalvi Rita, Gábor György – is megtárgyalta az egyházak álszentségét, és szól híres melegekről. (Eleanor Roosevelt barátnője, egy politikai újságírónő, be is költözött szerelméhez a Fehér Házba.)

L. Murányi kitér arra is, hogy a férfi-női homoszexualitás között jelentős az eltérés. A nőké rugalmasabb, ők gyakrabban lépnek kapcsolatra az ellenkező nemmel (is) – ennek adatait Lászlóffy Julianna, klinikai szakpszichológus, a Magyar Pszichológiai Társaság (MPT) LMBTQ-szekciójának elnökhelyettese ismerteti. Azt fejtegeti, hogy az önelfogadás nem függ a nemtől, hanem az egyéni életúttal kapcsolatos. A jó szülő képes ráhangolódni gyereke igényeire, követni tudja szükségleteit, és ez nem szexuális irányultságának, hanem személyiségének kérdése. Az azonos nemű párok gyerekei semmivel nem lesznek nagyobb számban LMBTQ-k, mint a kétneműeké. A gyereknek az a fontos, hogy biztonságos, elfogadó közegben nevelődjön, nem pedig az, hogy hány anyja vagy apja van.

Európai uniós szinten, az átlaghoz képest nálunk nagyobb a homoszexuálisok kirekesztése – de azonos szintű a szlovák, az észt, a horvát, az osztrák társadalomé is. Elutasítóbb viszont Bulgária, Litvánia, Románia népessége. Ugyanakkor befogadóbb a lengyel, szlovén, a cseh lakosság. Az EU itt nem említett többi államában az elutasítás a hazánkban tapasztaltnak az egyharmada. Sok érintett beszámol arról is, mit él át a munkahelyén – és tényként szögezik le, hogy a multik e tekintetben előrébb járnak, mert náluk a munkahelyi kultúra része a melegek elfogadása…

Sok csoportban folyik napjainkban is a hibáztatás, holott, minden szakértő, kutató, pszichiáter azt hangoztatja, hogy senki nem maga választotta ezt az utat… A tudomány szerint nem is választásról és nem is (el)tanult viselkedés kérdéséről van szó. A másság „veleszületett állapot”.

A sok fontos megállapítás, adat, az interjúkban kifejtett személyes élmény, életút mellett a könyvben nagyon fontos szerepet tölt be az „aha-élmény” – de olykor a hideg víz feltalálása is. Bevallom, meglepett, hogy az érintettek kitárulkozó beszélgetései hatására tudatosult a szerzőben, mennyire fontos tud lenni a melegek életében a közvetlen környezet, főképpen a család részéről érkező elfogadás. Meglepett, hiszen ezt az is tudja, aki még kezébe se vette L. Murányi László amúgy igen értékes könyvét. Kérem az olvasót, ne veszítse bizalmát, amikor ezt olvassa: „Megerősödött bennem, hogy a szexuális irányultsága miatt biztonságát, belső egyensúlyát vesztő ember a családban találhatja meg a legerősebb kapaszkodókat.”

Lépjünk túl ezen a – különben kiindulópontnak is jó – fontos mondaton, és ismerkedjünk meg például az anyai előbújás (mikor az anya áll a világ elé a fia/lánya helyett) nehézségeivel. Fogadjuk el, hogy szinte mindenki, aki korábban homofób volt, máshogyan, azaz megértően, empatikusan, mondhatni szeretettel reagál az olyan esetekben, amikor egy barátnak, egy kollégának az esetleg kiskora óta jól ismert gyerekéről derül ki a másság. Éppen ezért volna fontos nyilvánosan beszélni e helyzetről, mert tapasztalati tény, hogy szinte egy csapásra megváltozik a melegséggel kapcsolatos addigi elutasító felfogás is. Ez az érzékenyítés lényege! – üzenjük innen is a politikai hatalom képviselőinek…

„Már tudom, a gyerekeim azért születtek, hogy tanítsanak engem” – mondja egy anya, aki korábban mindig negatívan fogalmazott a melegekről a lánya előtt. Aztán (milyen meglepő!), megbántódott, hogy a lánya nem osztotta meg vele a „titkát”. Most viszont ugyanez az anya már olvas, tanul, és e folyamatról így beszél: „átértékeltem sok dolgot, teljesen elfogadó vagyok (tanulok az lenni) tanulom önmagam is.”

A szivárvány (a megértés, elfogadás) felragyogásának reményében olvashatunk a biszexuálisok megítélésének ellentmondásos voltáról. Sokak számára új fogalom lehet a nemi-szerep-diszfória – ami nem más, mint elégedetlen, nyugtalan, szorongó hangulat. Mert az illető úgy érzi, ő egy női testbe zárt férfi, illetve egy férfi testbe született női lélek.

A szerző elemzi a nem-váltás igen problémás kérdéskörét, mind az érintettek, mind pedig a sebész, lélekgyógyász szakemberek nézőpontjából. A pszichiátria nem pártolja a korai beavatkozást, mégpedig azért, mert a fiatal személyiségeknél igen gyakori az identitásprobléma. Bizonytalanok – és teljes joggal –, mert azok körében, akik gyerekkorban transzneműnek látszanak, valójában csak minden harmadik lesz ténylegesen az.

Amennyire jelentős, figyelemre méltó könyvet írt L. Murányi László, olyan szomorúan vallom be, hogy időnként alább hagyott az érdeklődésem – talán a nem elég határozott szerkesztői munka hatására.  A szakmai interjúk ugyanis nem voltak eléggé felvillanyozóak, a magántörténetek pedig nem voltak eléggé „személyesek”, azaz sok esetben hiányoltam a mélyinterjúktól elvárható intimitást, a katarzist. Az agyammal felfogtam, milyen fontosat olvasok, ám lélekben gyakran kívülálló maradtam, többnyire elmaradt a remélt drámai meghökkenés… Ettől még persze nagyon fontos ez a könyv, mert a téma általában véve nemcsak érdekes, de rendkívül fontos, és napjainkban különösen időszerű.

Lezárásként elég, ha arra utalunk, hogy a magyar alaptörvény kirekeszti a család fogalmából az azonos nemű szülőket és gyerekeiket. A könyv írása idején (2021) a szabályozás elutasító, holott minden szakmai felmérés igazolni tudja, hogy az azonos neműek nyitottabbak a kritikus csoportból (roma, sérült) érkező, illetve az idősebb gyerekek örökbefogadására. Az LMBTQ személyek 65%-a fogadna 3 év felettit, 38%-uk 6 évesnél idősebbet, 41%-uk roma felmenőjű és 13% fogyatékossággal élő gyereket is. Az információk hiánya vagy figyelmen kívül hagyása rossz döntésekhez vezet. Talán át kellene programozni a törvényhozók agyát – például önismereti továbbképzésre küldve őket.

Az ilyen folyamatokban segítséget nyújthat egy-egy ilyen munka, mint L. Murányi nagy gondossággal, sok-sok adat összegyűjtése, számos interjú elkészítése után megírt könyve.

L. Murányi László: A szivárvány árnyéka
Ad Librum Kiadó, Budapest, 2022
398 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 2990 Ft,
e-könyv változat 2490 Ft
ISBN 978 615 501 4949 (papír)
ISBN 978 615 501 4956 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Ez a könyv egy a szexuális és nemi kisebbségek – melegek, leszbikusok, biszexuálisok és transzneműek – többségünk számára ismeretlen, titokzatosnak gondolt világában tett különös hangulatú, nagy utazás krónikája. Úgy indultam el ezen az úton, hogy semmit sem tudtam azokról az emberekről, akikkel aztán útközben találkoztam, helyette magammal cipeltem azokat a kisebb-nagyobb előítéleteket és sztereotípiákat, amelyek erősen megterhelik a heteroszexuális többség és az LMBTQ-kisebbség viszonyát.
Hamar rá kellett azonban jönnöm, hogy nincs két külön világ, mi magunk építünk közénk képzeletbeli falakat vaskos előítélet-téglákból. Hús-vér embereket találtam, akik ugyanúgy élnek, dolgoznak, szeretnek, éreznek, mint mi, heterók. Ezzel a könyvvel szeretném kézen fogni és magammal vinni az olvasót erre az útra, az LMBTQ távolinak látszó, ismeretlen, de végtelenül emberi világába. – L. Murányi László