Szalay Ágnes: Éppen jókor (részlet)

Péter

…éppen a negyvenedik születésnapján keresett meg. 
Én lehetnék az életközepi válság szimbóluma. A szobra – kezdte a bemutatkozását, és belehuppant a fotelbe. – Három gyerekünk van, tíz-, nyolc- és hatévesek. Hála istennek mind egészségesek. Szépek. Imádom is őket, bár azt meg kell adni, néha őrjítő a napi rutin velük. Vedd fel a cipődet, vedd a kabátod, miért nem mostál fogat, már megint nem ágyaztál be… Ez megy végtelenítve. De nem baj. Végül is ki lehet bírni.

A baj inkább az, hogy elvesztettem a lelkesedésemet. Régen, tíz-húsz éve, de még két éve is, igazán élveztem az életet. Imádom a zenét, magam is szaxofonozom, és rendszeresen járok dzsesszkoncertekre. A feleségem sosem jön velem, azt mondja, ideges lesz a dzsessztől, de elég nekem, ha én elmegyek. A zene egy csoda! Régen egy ilyen koncert hetekre feltöltött, és havonta legalább egyre elmentem, szóval folyamatosan karbantartott a zene. Otthon is játszottam, volt, hogy mindennap. Meg focizni szeretek. A munkahelyemen volt egy csapat, minden csütörtök este játszottunk, még bajnokságon is indultunk. Az utóbbi időben már eléggé fájt a térdem, ezért kérdés, hogy valaha focizhatok-e még. Persze hát van ilyen, majd keresek valami más sportot. Mert sportolni kéne. Híztam is vagy nyolc kilót idén.

Látod, én alapvetően vidám ember vagyok – mondja, bár ez jelenleg egyáltalán nem látszik rajta. – Sosem aggodalmaskodtam vagy búsongtam. Ezért is nagyon furcsa, érthetetlen, hogy mi lelt az utóbbi hónapokban. Gyakran nem tudok aludni éjjel. Reggel meg alig bírom kivonszolni magam az ágyból. Hónapok óta nem voltam rendesen piacon, pedig ez volt a kedvenc szórakozásunk a nagylányommal. Reggel hatkor keltünk szombaton, és kimentünk három piacra is, hogy a legjobb árukat szerezzük be. Tejtermék és húsáru a biopiacról, zöldség a Lehel piacról, végül az egyebeket összeszedtük a Hunyadi téren. Imádok főzni, mondtam már? Vagyis inkább imádtam. Mostanában csak gyorsan összedobok valamit, vagy ráveszem az asszonyt, hogy menjünk el vendéglőbe. A feleségem is fáradt, meg én is fáradt vagyok.

A feleségem két éve ment vissza dolgozni. Szereti a munkáját, egy ingatlanfejlesztőnél vezeti az értékesítést. Kőkeményen tárgyal, rettentően élvezi – bár sokszor ideges is miatta. Büszke vagyok rá. Csak néha úgy érzem, hogy mi már nem is vagyunk neki fontosak. Hétvégére teljesen kimerül. A gyerekek idegesítik, türelmetlen velük. Mint egy robot, csinálja a házimunkát, mos, vasal, de máshoz nem nagyon van kedve. Régen esténként kiültünk a teraszra borozni, beszélgetni – na, ilyen nem is tudom, mikor volt utoljára. Néha ő is teljesen lehoz az életről. A múltkor társasoztunk a gyerekekkel, ő meg nem jött oda, hiába hívtuk. Ez szerintem nagyon nem jó. Nem így kell egy családban viselkedni. Ahogy észrevettem, hogy nincs velünk, rögtön olyan rosszkedvem lett, hogy úgy éreztem, legszívesebben elsírnám magam. Teljesen cserbenhagy. Egy család akkor jó, ha együtt töltik az időt és együtt szórakoznak, nem? Milyen dolog az, hogy ő így kivonul?! Nem tudom, van-e egyáltalán értelme ennek a házasságnak. Pedig szeretem őt, néha még most is jól elvagyunk. Tudunk, vagy legalábbis tudtunk együtt nevetni. Mindenesetre válni semmi kedvem. Jézusom! Ha csak rágondolok a válásra, kiráz a hideg. De azt be kell látni, hogy elég rossz így az életünk. Mintha érzéketlen gépek lennénk egymás mellett.

Meg a gyerekekért is aggódom. Biztosan azt érzik, hogy nem szereti őket. Rendszeresen előfordul, hogy nincs kedve velük játszani. Azt mondja, nincs türelme hozzá. Pedig szerintem egy anyának kell játszania a gyerekeivel. Meg én tudom is, hogy szereti őket. Állandóan azon gondolkozik, hogy mire van szükségük, mit kell venni nekik, hova kell beíratni őket, van-e tiszta ruhájuk. Sosem lazít. Mikor megismerkedtünk, gyakran úgy nevetett, hogy a könnye is kicsordult. Nem is emlékszem, mikor hallottam utoljára nevetni.

Mi van még? Ja, a munka. Hát igen. Azzal minden rendben. Jobb nem is lehetne. Húsz éve dolgozom ugyanannál a cégnél, tíz éve pedig igazgató vagyok. A főnökeim, a tulajdonosok bíznak bennem. A cég működik, bár egy kicsit eljárt felette az idő. Pár év biztosan van azért még benne. Jó megélhetést biztosít. Rettentően unom. Meg stresszelek is. Hogy lehet olyan dolog miatt stresszelni, ami nem is érdekli az embert??? Szorongok, hogy mi lesz, összejön-e egy új szerződés, lesz-e elég megbízás. Régen ezt sokkal könnyebben vettem.

Ha valaki látja az életem, szerintem irigyel. Ha megnéznek minket messziről, azt gondolják, tökéletes család vagyunk. Csodaszép az életünk. Még én is ezt gondolnám. Erre vágytam mindig is. Mégsem éreztem ilyen rosszul magam talán még soha. Teljesen tanácstalan vagyok, hogy mi a csuda ez – fejezte be Péter a helyzete összefoglalását.

– – – –

Egyetértettem vele. A története tényleg klasszikus leírása volt annak, amit életközepi válságnak szoktunk nevezni. Bár tulajdonképpen annak az értelmezésnek is igaza lehet ebben az esetben is, hogy semmiféle életkorhoz kötött dologról nincs szó, csak szerencsétlen módon összecsúsztak különféle problémák (párkapcsolati, karrier, egészségi stb.), válságot és irányvesztést idézve elő. Talán nem is annyira lényeges ez. Inkább az a fontos, ami Péter megélése is volt: hogy elindult egy-két negatív folyamat, és szép lassan, egyik a másikat előidézve vagy inkább erősítve lefele menő spirált eredményezett. A fájó térd miatt elmaradt a testmozgás, amely segített volna a napi stressz és nyomás csökkentésében. Emiatt nőtt a stressz és a fáradtság, emiatt több lett a veszekedés, emiatt még kevesebb kedv maradt a hobbik és a feltöltődést biztosító zene gyakorlásához, emiatt a megélt életminőség rosszabb lett, ez vigaszevéshez vezetett, emiatt mentek fel a kilók, emiatt romlott az egészségi állapota – és így tovább.

A sorrend tetszőleges, bármelyik tényezővel kezdhettem volna. Csúszott Péter egyre lefelé ezen a spirálon, mint a régi rajzfilmben Jamie a csodalámpájával és Sajó kutyájával. Néhány hónap, néhány év elteltével olyan lelkiállapotban találta magát, amely addig szerencsére teljesen ismeretlen volt a számára.

Szalay Ágnes: Éppen jókor.
Gyakorlati útikalauz életközépi válsághoz
kezdőknek és haladóknak 
Jaffa Kiadó, Budapest, 2022
300 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft