Adania Shibli: Egy apró részlet (részlet)

Posted on 2022. április 29. péntek Szerző:

0


~~ 1 ~~

Nem mozgott semmi, csak a délibáb. Hatalmas, kopár dombok hullámai követték egymást a távoli ég felé, némán remegtek a délibábban, az éles délutáni fény majdnem elmosta a vonalakat, amiket a halványsárga emelkedések rajzoltak ki. Csak ezeket a halvány vonalakat lehetett érzékelni a dombok gerincén, céltalanul kanyarogtak, emelkedtek és süllyedtek, csupán elszáradt növények és a lejtőket foltozó sziklák árnyéka szakította meg végtelen folytonosságukat. Ezeken kívül semmi, de semmi, csak a száraz Negev sivatag hatalmas tágassága, melyet a rekkenő augusztusi forróság tartott fogságában.

A dombtetőn állt, távcsővel pásztázta az előtte kibontakozó tájat, az élet egyetlen jeleként távoli kutyaugatás és a tábor felállításán dolgozó katonák lármája hallatszott. A vakító fényesség égette ugyan a szemét, mégis pontosan próbálta követni az ösvényeket és a barázdákat a homokban, helyet változtatott, felkapaszkodott egy-egy magaslatra, hogy onnan távolabbra látva folytathassa megfigyeléseit. Mikor elvette a távcsövét a szeme elől, gondosan letörölte róla az izzadságcseppeket, és óvatosan a tokjába csúsztatta, majd utat vágott magának a délután egyre elviselhetetlenebb levegőjében, vissza, a tábor felé.

Amikor ideérkeztek, két teljesen épen maradt barakkot találtak, egy harmadik falmaradványai is látszódtak még a homokban, de ez volt minden, ami a háború kezdetén kitört ágyúzások után megmaradt. A katonák a két barakk mellé már felállították a parancsnoki sátrat és az étkezdét, és most, ahogy oszlopokat állítottak és cövekeket vertek a földbe a három legénységi sátorhoz, lármájuk teljesen betöltötte a szálláshelyet. A főtörzsőrmester, a helyettese, aki a visszatérésekor elébe jött, jelentette neki, hogy a katonák minden törmeléket és követ eltakarítottak a körzetből, és most az árkok rendbehozatalán dolgoznak. Meghallgatta, majd annyit mondott, hogy a katonáknak a sötétség beállta előtt be kell fejezniük a munkát, és azt is hozzátette, hogy utasítsa az egység őrmestereit, néhány káplárt és a régi, gyakorlottabb katonákat, hogy azonnal jöjjenek a parancsnoki sátorba eligazításra.

✻ ✻ ✻

A délutáni nap fénye kitöltötte az ajtóként szolgáló nyílást, mélyen bevetült a sátorba, szétáradt a földön, és láthatóvá tette a számtalan apró gyűrődést, amit a katonák lába hagyott a homokon. Azzal kezdte a beszédét, hogy itt-tartózkodásuk célja az egyiptomi déli határ védelme és a határsértések megakadályozása, de még ennél is fontosabb, hogy átfésüljék a Negev délnyugati részét, és megtisztítsák az arabok maradékától. A légierő közlései szerint ugyanis ebben a körzetben mozgásokat tapasztaltak az itt maradt arabok, illetve a beszivárgó határsértők részéről. Naponta őrjáratokat indítanak majd különböző irányokba, mert közelebbről is meg kell ismerniük a területet. Ezeknek a feladatoknak a teljesítése jelentős időt vehet igénybe, és mindaddig itt maradnak, amíg teljes biztonsággal nem stabilizálódik a Negevnek ez a része. Közben rendszeres napi foglalkozásokat is tartanak az állománynak. A katonák őrjáratokon vesznek részt és kiképzést kapnak, hogy legyen gyakorlatuk a sivatagi hadviselésben, és könnyen tudjanak alkalmazkodni az itteni körülményekhez.

Az eligazítás résztvevői érdeklődve hallgatták, és az eléjük terített térkép fölött, melyen a tábor helye kis fekete pontként jelent meg egy szürke háromszög keretében, figyelmesen követték a helyzetüket vázoló parancsnok ujjait. Senkinek sem volt hozzáfűznivalója. Néhány másodpercnyi csend uralkodott a sátorban, aztán a térképről a megfáradt arcokra emelte a tekintetét. A sátornyíláson beáramló fényben látta, hogy csillogva ömlik róluk a veríték. Figyelmeztette őket, hogy bánjanak szigorúan a legénységgel, különösen az újoncokkal, ellenőrizzék, hogyan kezelik a fegyverüket, és hogyan viselik katonai egyenruhájukat. Ha valakinél hanyagságot tapasztalnak a fegyver vagy az öltözék dolgában, azonnal jelentsék neki. Utasította őket, hogy ellenőrizzék a legénység személyi higiéniáját, és hogy naponta borotválkoznak-e. Végül, mielőtt berekesztette volna az eligazítást, azt kérte egy sofőrtől, egy őrmestertől és két káplártól, hogy készüljenek, mert kimennek vele egy előzetes felderítő őrjáratra.

✻ ✻ ✻

Az indulás előtt a szállásául kiválasztott barakkhoz ment, és a bejáratnál felhalmozott felszerelését behordta a szoba egyik sarkába. Fogta a marmonkannát, vizet öntött egy kis pléhtálba, majd elővett egy törülközőt a hátizsákjából, megnedvesítette, az arcához emelte, és letörölte a verítéket. Kiöblítette a törülközőt, levetette az ingét, és megtörölte a hónalját, majd újra felöltözött, és ahogy befejezte a gombolkozást, alaposan kimosta a törülközőt, és felakasztotta az egyik falba vert szögre. Aztán kivitte az edényt, és a barakk előtt a homokra öntötte a piszkos vizet. Visszalépett a tállal, és a sarokba pakolt felszerelése mellé állította, majd ismét kiment.

A sofőr már a kormány mögött ült, míg a többiek, akiket odarendelt magához, a kocsi körül álldogáltak. Ahogy közeledett feléjük, felmásztak a platóra, ő meg a kocsihoz érve elfoglalta az anyósülést. A sofőr indulásra készen mozgatta meg a tagjait az ülésben, gyújtást adott, s a motor hangos zúgása hirtelen betöltötte az eget.

Nyugat felé indultak, a minden irányba elnyúló halványsárga dombok között vágtak utat maguknak. A kerekektől felvert sűrű por- és homokfelhő szorosan követte őket, egyre magasabbra szállt, végül teljesen eltakart mindent, amit maguk mögött hagytak. A homokfelhő elérte a hátul utazókat is, és arra kényszerítette őket, hogy eltakarják az arcukat, nehogy a szemükbe menjen a por, vagy belélegezzék. A magasban kavargó homokfelhő hullámai nem is ültek el mindaddig, amíg a kocsi el nem tűnt a távolban, és szinte már a motor zúgását sem lehetett hallani. Csak ekkor ereszkedett le és ült meg a homok a dombokon, tompítva a párhuzamosan futó nyomok éleit, amelyeket a kocsi kerekei hagytak maguk után.

Elérték az egyiptomi demarkációs vonalat, megvizsgálták a környékét, de nem találtak határsértésre utaló nyomokat. Ahogy a nap a horizont vonalához közeledett, ahogy a por és a hőség mind jobban eluralkodott rajtuk, utasította a sofőrt, hogy térjenek vissza a táborba. Az őrjárat alatt csak ők voltak kint, nem találkoztak egyetlen élőlénnyel sem a terepen, annak ellenére, hogy a jelentések bizonyos itteni mozgásokról szóltak.

A teljes sötétség beállta előtt értek vissza a táborba, amikor a keleti ég kékje már majdnem eltűnt a sötétben, és néhány csillag gyenge fénye elővillant az égen. A katonák még nem végeztek a munkájukkal, úgyhogy miközben leszállt a kocsiról, parancsba adta, hogy mindent be kell fejezni még vacsora előtt. Erre a férfiak felélénkültek, árnyékuk sokkal gyorsabban és határozottabban mozgott a táborban, mint korábban.

Ezután a saját barakkjához indult. Odabent teljes sötétség uralkodott, ő megállt a szoba közepén, majd újra az ajtóhoz lépett, és mindkét szárnyát kinyitotta, hogy enyhítse a benti sötétet. Fogta a falra akasztott törülközőt, ami már teljesen megszáradt, és a marmonkannából vizet öntött rá, nekiállt letörölgetni az izzadságot és a port az arcáról meg a kezéről. A málhája fölé hajolt, elővett egy lámpást, felemelte az üveget, az asztalra tette, de nem gyújtotta meg, és kilépett a barakkból. Bár csak néhány percet töltött odabent, az ég mostanra tele volt szórva ragyogó csillagokkal, s a sötét teljesen elborított mindent, mintha az éjszaka egy szempillantás alatt ereszkedett volna rá a környékre. A katonák árnyai újra elbizonytalanodtak, lelassultak, kiáltozásuk átütött a koromsötét éjen, mint a lámpák fénye, mikor a legénységi sátrak résein és az étkezősátor bejáratán villanásnyira egyszer-egyszer előtűnt.

Körbejárt a tábor egységeinél, megvizsgálta, miként folynak a dolgok, különösen az árkok helyreállítása és a gyakorlótér kialakítása érdekelte. Úgy látta, a munka jól halad, leszámítva, hogy már este nyolc óra is elmúlt, márpedig általában nyolckor szokták elfogyasztani a vacsorájukat. Egy kis idő múlva a katonák megindultak az étkezősátor felé, hogy asztalhoz üljenek.

Adania Shibli

A vacsora után a barakkjába tartott, a telihold és a sötét horizont fölött szétszórt csillagok fénye vezette a sötétben. Aludni készült, eloltotta a lámpát, lefeküdt az ágyra. A takarót ellökte magától, fedetlen testtel feküdt, a forró levegő súlyosan nehezedett a szobára, de ő mégis azonnal elaludt. Hosszú és kimerítő nap volt: 1949. augusztus 9.

Adania Shibli: Egy apró részlet
Fordította: Tüske László
Magvető Kiadó, Budapest, 2022
132 oldal, teljes bolti ár 3499 Ft