Arcképek a tegnapokból | Doktor Ungár Margit, az első magyar ügyvédnő

Posted on 2022. április 15. péntek Szerző:

0


dr. Ungár Margit ügyvéd

Bíró Kriszta régi idők olykor elfelejtett szereplőiről kutat fel régi történeteket, és olyan portrékat tár elénk, de olyanokat! (A szerk.)

Bíró Kriszta |

Nem volt színész. Nem volt sztár. Nem volt divatikon. De unalmas sem. Sőt.
Ügyvédnő? Kit érdekel? Hát, számolatlan ügyvédnő rohangál az országban. Hogyne. De ha ő nem harcol meg érte, hogy nő létére ügyvéd lehessen, most a többi sem lenne. Ő maga mindig tiltakozott, ha ügyvédnőnek szólították, meggyőződéssel vallotta, az embereket nemük alapján nem szabad megkülönböztetni. Aláírása és megszólítása egyaránt a dr. Ungár Margit ügyvéd volt.

1897-ben születik Diósgyőrben, mélyen vallásos zsidó polgári családba. Már egészen kicsi gyerekként elszánja magát, hogy ügyvéd lesz. Édesanyja példája viszi erre az útra, akit mindig könyörületesnek lát. Amikor valóra váltja álmát, elmeséli egy újságírónak egy emlékét, úgy hatéves korából. Testvéreivel játszott a szalonban, anyjuk valami napilapot olvasott, és egyszer csak felkiáltott: az a szegény Juliska megölte a férjét! Juliska parasztasszony volt, ő hordta Ungárékhoz a tejet minden nap. A kis Margit rettenetesen felháborodott, látta maga előtt, ahogyan Juliska férjének vére vörösre színezi a tejet. Nem értette, az anyja miért Juliskát szánja, nem az urát. Édesanyja elmagyarázta, Juliska nem is olyan bűnös, mint amilyen szerencsétlen. Nagyon szerette a férjét, aki fűvel-fával csalta; Juliska boldogtalan volt mellette, megalázott. Valakinek őt is muszáj megérteni. A kislány ekként fogja fel, a tettek mögött sorsok vannak, nem lehet kizárólag fekete és fehér részre bontani a világot.

Az Osztrák–Magyar Monarchiában 1896-ban iratkozhatnak be először nők egyetemre, de még évtizedekig csak a bölcsészeti, az orvosi, és a gyógyszerészeti karra. Wlassics Gyula kultuszminiszter ugyan az összes egyetemet megnyittatná a nők előtt, de Ferenc József császár erre a háromra ad engedélyt. A jogi karra végül 1918-ban jelentkezhetnek be nők először, köztük Ungár Margit. Egy év múlva az engedély visszavonatik, avval a kitétellel, hogy aki már oda jár, az befejezheti tanulmányait, amennyiben „nemzethűségi és erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízható”. Ungár Margit Budapesten szeretne egyetemre járni, erre azonban nem kap engedélyt. Nyilván túlságosan szem előtt lenne ez a példátlan skandalum. Előbb Debrecenben, majd Szegeden folytatja tanulmányait. Minden vizsgáját és szigorlatát kitüntetéssel abszolválja, 1923-ban szerzi meg diplomáját. Szenzációszámba megy az eset, a sajtó éber figyelmet szentel neki. Akadnak olyan beszámolók, amelyek valóban a friss jogászra kíváncsiak, azoknak így nyilatkozik:

„(…) Én (…) úgy döntöttem: „a segítő kéz” munkása leszek, azokat fogom képviselni, akik a társadalom száműzöttjei. Első sorban a leányanyákat, akiknek a tapasztalatlanságával, jóhiszeműségével annyian visszaélnek (…).” Máshol így beszél: „Több kedvet és hajlamot érzek arra, hogy kriminalistává legyek. A bűnbe esett emberek olyan szerencsétlenek, hogy azoknak szükségük van nemcsak a védői szóra, de a meleg szívre, a fölemelő védői kézre is. Szeretem az embert, még akkor is, ha bűnös.”

De a legtöbb újságíró azzal a csiklandós ténnyel elfoglalt, hogy Ungár Margit nem csúnya, pedig egy okos nő a közfelfogás szerint csakis csúf lehet. (Mondjuk, ennek ellenkezőjéről azóta sem sikerült a társadalom jelentős részét meggyőzni.)

Hiába a diploma, újabb akadályba ütközik. A Magyar Ügyvédi Kamara alapszabályának első mondata így szólt: „Ügyvéd lehet minden olyan férfi (…)”. Nőkről nem esik benne szó. És az ügyvéd urak nagy része ragaszkodik hozzá, hogy így is maradjon. Véleményük szerint ügyvédnek lenni férfias dolog, a nő túl gyenge és lágyszívű ehhez a hivatáshoz. Ungár Margit mégis köti magát, hogy felvegyék az ügyvédjelöltek sorába. Ügyét a kamara tárgyalja rendkívüli ülésen, ahol 19-17 arányban bizalmat szavaznak neki. Többek között Vámbéry Rusztem áll ki mellette. Igen ám, de principálist kell találnia. Vagyis olyan ügyvédet, aki felveszi gyakornoknak az irodájába. De munkát adni már senki nem akar egy jogásznőnek. Piha, egy nővel dolgozni! Végül a bátyja, doktor Ungár Ferenc debreceni irodájában kezdi meg ügyvédi gyakorlatát. Aztán doktor Vági Józsefhez kerül, szerelmesek lesznek, hamarosan össze is házasodnak. Gyerekük nem születik.

Már gyakornokként véd reménytelennek tartott ügyekben. Azokat, akiket senki nem akar: rabló cigány, csecsemőgyilkos leányanya, pitiáner csaló is akad közöttük. Legtöbbször sikerül méltányos büntetést kiharcolnia. Mindig abban reménykedik, azért dolgozik, hogy kliensei büntetésük letöltése után, visszatérhessenek a normális életbe.

1928. június 24-én avatják ügyvéddé. A Kúria erre kijelölt terme zsúfolásig megtelik az érdeklődőkkel, főleg skriblerekkel. Beszámolóikban ámuldozva említik, hogy a jelölt fejből idéz latin jogi terminus technicusokat: „ugy pergeti a jogi szakkifejezéseket, mint a többi nő a ruhaanyagok franciás neveit.” Az is dicséretre méltónak találtatik, hogy ízlésesen és diszkréten van felöltözve. A valóban korszakos diplomát a megszokottól eltérően rózsaszín selyembe burkolva, aranyszalaggal átkötve nyújtja át neki egy öreg altiszt – a folyosón. Aligha ő ragaszkodott ehhez.

A női egyenjogúság egyik magyarországi élharcosaként, több más értelmiségi pályára lépett nővel, megalapítja az első magyar női klubot, a Dolgozó Nők Clubját. Aktív tagja a Feministák Egyesületének is. Családi háttere több mint támogató. Egy élete végén készült interjúban meséli: „Akkor még nem beszéltek annyit a női egyenjogúságról, törvény sem determinálta, de a Vágó–Ungár családban jogerőre emelkedett.”

1928-ban az Újpest–Ferencváros mérkőzésen jóval több jegyet adnak el a lelátókra, mint ahány hely van. A mérkőzés botrányba fullad, verekedés tör ki, többen megsérülnek. Híres kártérítési per lesz belőle, voltaképpen precedens per, amelyben Ungár Margit védi, sikerrel, a károsultakat. Maga a per is heves érdeklődést vált ki, az pedig különösen, hogy futball-ügyben egy nő képviseli a károsultakat. Sporthírlap, 1929. január 12.:

„A férfipályán mozgó nő figuráját valahogy úgy képzeli el az ember, ahogy azt – az utóbbi időben igen gyakran – a színpadról deklamáltatják a szellemes és kevésbé szellemes színpadi szerzők. Szóval végy egy adag szikárságot, keverj hozzá egy háromdioptriás cvikkert, lásd el valódi disznóbőr aktatáskával, az egészet rakd bele egy jóval térden aluli szoknyába, rakj elé hangkellemesítőt és egy modern gyártmányú beszédgyorsítót – és megkapod őnagyságát, az ügyvédet. Kellemesen csalódni nagy gyönyörűség.”

A riportból az is kiderül, hogy Ungár Margit lelkes futballrajongó, és igenis, kérem, ismeri a játék szabályait. Nahát!

Ugyanebben az évben egy másik eset miatt is sajtóhír lesz belőle. Rendezett körülmények között felcseperedett leány odaadja magát az udvarlójának, teherbe esik, az udvarló lelécel, a szülők utcára teszik a várandós húszévest. A leányanya elveszetten bolyong hetekig, ennie nincs mit, számkivetett. Megszüli a gyereket, az újszülöttet pedig egy téglagyár melletti tóban találják meg egy héttel később. A lányt gyilkosság vádjával állítják bíróság elé, aki tagadja, hogy megölte volna csecsemőjét. Azt vallja, a kezében halt meg a gyerek, és amikor ő ezt észrevette, annyira megrémült, hogy a vízbe dobta a tetemet. Az első tárgyalási nap előtt interjút készít a Pesti Hírlap a védőügyvéddel. 1929. január 9.:

Ügyvédavatásán

Ezt a szerencsétlen leányt kell megvédenem — mondja dr. Ungár Margit. — Úgy érzem, hogy ez valóban nőnek való feladat. Hogy mivel fogom védeni? Istenem, érvem van elég. Meg kell érteni ennek a szerencsétlen leánynak a lelkiállapotát. Át kell érezni a lelkét, és akkor már magától jön a megértés. Bele kell mélyedni az ügybe és akkor látom, hogyan sodródott a bűnbe, hogyan lett a család kivetettje, megbélyegezettje.”

A vádlottat végül felmentik, egy Ungár Margit által felkért, független orvos szakértő vizsgálatára hivatkozva. A csecsemő olyan vele született betegségben szenved, ami egyenesen vezetett halálához. Nem történt bűncselekmény. A leány által biztosan nem. Vajon miben bűnös a környezet, ami ide juttatta ezt a lányt?

A folytatás és a teljes írás elolvasható a viszont.hu oldalon