Az álmok szörnyű valósága | Kira Jarmis: Zárka

Posted on 2022. április 7. csütörtök Szerző:

0


kistibi |

Nagyon szeretjük a kategóriákat. A Zárka börtönregény. De hát börtönregény Charriére Pillangója is! Bodor Ádám klasszikusa, a Sinistra körzet is tekinthető annak. Ezek a művek hasonlíthatóak egyáltalán Szolzsenyicin Ivan Gyenyiszovics egy napjához, vagy a Holnap is nap lesz című Albert Maltz-történethez?

Nem! Sehogysem! Kira Jarmis könyve is önálló kategória, valahol a fantasy, a realizmus, a mágikus realizmus és a lepusztult politikai valóság határán.

Soha nem éreztem még egy regény megjelenését ennyire aktuálisnak, mint a Zárkáét. Kira Jarmis a sajtótitkára, szóvivője Navalnijnak, akit a napokban ítélték el újra, most kilenc évet kapott. A putyini rendszer most Ukrajnában mutatja az egyik arcát, a gyilkosat, a másként aljasat pedig otthon, Oroszországban, ahol betiltotta a közösségi oldalakat, a háború szó használatát… Már ott tart a közélet, hogy diákok jelentik fel tanáraikat háborúellenes kijelentéseik miatt. A Zárka főhősét, Ányát pedig a korrupció – de valójában Putyin – elleni tüntetésen vették őrizetbe… Ennél időszerűbb nem is lehet a szépirodalom. Ha hozzátesszük még azt is, hogy Jarmis nem térhet vissza hazájába, mert őt is másfél évre ítélték; egy felröppent hír szerint Oroszország nemzetközi körözést adott ki ellene. Ez a hír bizonytalan, az viszont biztos, hogy Magyarországról még szabadon távozhatott. Ezekből is kiderül, hogy nem nagyon kényelmes dolog ma Oroszországban Putyin ellenfelének lenni, még neki nem tetsző regényt írni is veszélyes.

A Telex (is) készített interjút Kira Jarmissal. Ebben olvasható, hol és hogyan párhuzamosodik Jarmis meg a regényhős Ánya élete, és az író megoszt velünk néhány személyes élményt is származásáról, munkakapcsolatáról Navalnijjal. Ebből a beszélgetésből idézek:

Amikor kinevezték önt a Korrupcióellenes Alapítvány sajtótitkárává, Alekszej Navalnij azt mondta: »fontos volt számukra, hogy olyan sajtótitkárunk legyen, akinek furcsa a vezetékneve.« Honnan jön a név?”
Hát, ez egy érdekes történet: Oroszországban élnek kozákok, és én is közülük származom. Egyszer olvastam, hogy a vezetéknevem valahogyan kapcsolódik a Nap régi orosz nevéhez. Egyébként Dél-Oroszországban, ahonnan származom, ott is igen ritka névnek számít ez.”
Napfény Oroszország egén? De jó lenne minél előbb…

De vissza a regényhez! A főhőst, Ányát őrizetbe veszik, egy napot tölt a rendőrségen, majd a fogvatartási központba szállítják. Letartóztatásának indoka: részvétel a tüntetésen. Ám a bíróságon kiderül, hogy szervezéssel vádolják, mert posztolt a tüntetésről. Fellebbezett. „Újratárgyalták” az ügyét. Ánya az őt szállító rendőrrel beszélget:

„– Nem működik itt a világon semmi – folytatta váratlanul a rendőr. – Itt vagy például te meg az ítéleted. Szerinted miért ment ilyen gyorsan?
– Miért?
– Hát mert az ítélet már előre meg van írva. Formanyomtatvány. Csak a vezetékneveket változtatják meg benne.
Ánya gyanakvóan nézett a fiatal rendőrre. Az nagyot szívott a cigarettájából. Kifejezetten elkeseredettnek tűnt.
– Tegnap egy ugyanolyat szállítottunk, mint te. Tüntetésért varrták be. És mi volt? Ugyanez. Öt perc – és nyomás vissza a cellába. Hosszabb ideig tartott az oda-vissza út.”

Ez Putyin rendszere. Ma 15 év börtön adható háborúellenes tüntetésért Oroszországban. De ez a regény nem a rendszer névadójával foglalkozik, Putyin neve is csak több mint száz oldal után olvasható először. Hodorkovszkij, az egykori orosz oligarcha, aki még a Jelcin-érában kezdte, és Putyin bíróságától majdnem tíz évet kapott, így jellemezte a mai mindenhatót: a Nyugat ott téved az orosz politikával kapcsolatban, hogy azt hiszi, az orosz elnök egy politikus. Putyin nem politikus, hanem egy bűnöző, aki a KGB-ben tanulta a mesterséget. Gátlástalanul gyilkoltat, csukat le embereket, mestere a dezinformációnak. A KGB, bár sok neve volt már, mindig is a törvények fölött állt Oroszországban.

Navalnij és Kira Jarmis sorsa összekapcsolódik, de most ne a politika színpadára gondoljunk – Navalnij biztatta Jarmist, hogy regényben írja meg börtönélményeit. Így született a Zárka.

Ánya a hármas számú zárkába kerül. Érdekes a társaság. Natasa, a volt fegyenc, csak akkor nem dadog, ha izgalomba jön. Maja modellnek mondja magát, valójában luxus-prosti, milliókat keres, tökéletesre szabatja át az arcát, a testét; drágán mért szolgáltatásaiból már egy lakás is összejött… Irka, a csúnya, sovány, fogatlan prosti a ranglétra legaljáról csupán egy üveg italért dolgozik. Kátya megunta a durva és önző férfiakat, nőt választott társnak. A huszonöt éves, hatalmas termetű, jó lelkű Diána már a harmadik férjénél tart. Az értelmiségi Ánya nem a tíz naptól fél, hanem attól, hogyan éli túl a bűnöző közegben az elzárást. De itt csupa olyan emberrel találkozik, akit pitiáner dolgokért kasztliztak be: elmaradt tartásdíjfizetés, vezetés lejárt jogosítvánnyal, hajléktalan létforma – ő nem is tudna fizetni.

Mit lehet csinálni tíz napig, ha a rádió idegesítő zenét nyomat folyamatosan, rémes hangerővel. A letartóztatottak ellenszerként beáztatott vécépapírt vegyítenek folyékony szappannal, samponnal, s ezzel dugítják el a lármagépet. Azután már lehet beszélgetni, pantomimet játszani, élettörténetet mesélni.

Tehát ez IS az orosz nők élete, a ma is macsó orosz társadalom jellegzetes figuráival, melyek Bíró Júlia kiváló fordításában jelennek meg. Közben a jelentek háttere a börtön kisstílű és kisszerű rendszerének valósága. Zuhany egyszer egy héten, meleg víz nincs. Reggeli után szemle, telefonálni naponta tizenöt percet lehet, egy óra séta, ebéd, vacsora, takarodó. A fennmaradó időben ülsz a zárkában és hallgatod a zenét vagy beszélgetsz. Pillanatképekből tárulnak elénk a sorsok:

„– Dehogy – legyintett Irka. – Ő nem csinált semmit. Az államnak kell levonni a tartásdíjat a jövedelmemből, és odaadni a lányomnak. Csakhogy nincs mit levonni. Az anyám azt mondja, jó, hogy leültettek, legalább két hétig nem fogsz piálni.
– Ezek szerint te most leülöd a büntetésedet, kiszabadulsz, és ezzel le van tudva az egész? – kérdezte Kátya füstkarikákat eregetve. – Mit tudnak még csinálni veled?
– Elküldhetnek büntetőtelepre is – vágta rá Irka. – Fél évre. Anyám azt mondja, az még jobb lenne, mert akkor jó sokáig nem fogok piálni.”

Aztán Ánya kerül sorra:

– Egyébként ezt a tüntetést, amelyen én voltam, nem engedélyezték…
– Hogy mi? A tüntetéseket engedélyeztetni kell?
– Hát igen.
Kátya összevonta a szemöldökét: – És mi ellen tüntettél?
– A korrupció ellen. A kormány ellen.
– És engedélyeztetni hol kell?
– Hát… a városházán.
– Szóval ha jól értem, egy kormányellenes tüntetésre egy kormányhivataltól kell engedélyt kérni? – kérdezte Kátya csípőre téve a kezét. – Ez komoly? Hát, beszarok…

A regény tíz nap története. Egy nap a rendőrségen, kilenc a fogvatartási központban játszódik. Ez átlátható, pontos regényszerkezetet. A beszélgetésekben nemcsak az egyéni sorsok, történetek tárulnak fel, hanem a társadalmi-politikai valóság is. Talán a cella és a múlt nyomasztó valóságának együttese teszi, Ányára rendszeresen rémálmok törnek. És minden álmának főszereplője valamelyik cellatárs. Az egész olyannyira valóságosnak, rémségesnek tűnik, hogy Ánya kételkedni kezd a józan eszében.

Aztán rájön valami kapcsolatfélére. Minden álmában visszatérő elem a fonat, fonal, kötél… Az egyik telefonos tizenöt percben a neten keresgél a Moirákról, a sorsistennőkről. Amit talál, megijeszti. Ha elvágják az ember sorsának fonalát, akkor meghal. Végiggondolja, hogy milyen fonalakat vágtak el, téptek szét az utóbbi napokban a zárkában, és döbbenetes felfedezést tesz…

A regény úgy vált mágikus vonalra, hogy realizmusa megmarad, és még feszültebb, még nyomasztóbb lesz. Kira Jarmis története segélykiáltás a szabad emberi életért, egyben vádirat Putyin rendszere ellen. Allegóriában mutatja meg, hogyan nyomorítják meg az emberek életét az orosz törvények, a börtön – miközben a kiváltságosak fényűző életet élhetnek. A társadalom minden szegmenséből találunk jellemző részleteket; a kiábrándult rendőrön, a megalkuvón, a rendszer szolgáján keresztül látjuk azokat a jellemző reakciókat, amelyek a diktatórikus rendszert fenntartani akarják – vagy épp ellenkezőleg: eltörölni.

A Zárkát nemcsak azért érdemes elolvasni, mert érdekes és jó regény, de segít megérteni azt is, hogy mi és miért történik ma Oroszországban. Márpedig ez a tudás a mai politikai helyzetben életbevágóan fontos.

Kira Jarmis

Kira Jarmis: Zárka
Fordította: Bíró Júlia
Open Books Kiadó, Budapest, 2022
496 oldal, teljes bolti ár 4999 Ft,
kedvezményes ár a lira.hu-n 4249 Ft,
e-könyv változat 3799 Ft
ISBN 978 963 572 0057 (papír)
ISBN 978 963 572 1634 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Moszkvában, egy korrupcióellenes tüntetésen a rendőrség őrizetbe veszi Ányát. A bíróság egy alig negyedórás tárgyaláson tíz nap elzárásra ítéli. Ánya életében először találja magát rács mögött. A fogvatartási központba szállítják, ahol feltevése szerint csak huligánok és garázdák, szélhámosok és tolvajok ülnek. Ám legnagyobb meglepetésére a hármas számú cellában csupa hozzá hasonló fiatal nő raboskodik, akik olyan nevetségesen jelentéktelen kihágások miatt kerültek ide, mint például a jogosítvány nélküli vezetés.
Az egyhangú börtönnapok végtelenül hosszúak, és a nők a szabadulásukat várva játszanak, álmodoznak, beszélgetnek, megosztva egymással látszólag hétköznapi életük olykor cseppet sem hétköznapi titkait. A fogvatartási központ szigorú szabályok szerint berendezett, zárt és fülledt világ, ahol azonban az egész addigi életét, kisvárosi gyermekkorát, lázadó kamaszéveit, kollégiumi barátságait és zűrös szerelmeit felidéző Ánya körül különös és hátborzongató dolgok kezdenek történni.
Csak rajta áll, hogy kiderítse: mindez valóság, vagy csupán a zaklatott képzelete szüleménye.

Kira Jarmis Alekszej Navalnij sajtótitkára. A Zárka az első regénye