Fehér Lili: A legcsúnyább pesti színésznő (részlet)

Posted on 2022. március 23. szerda Szerző:

0


Nekem külön címem volt a pesti színházi világban: „a legcsúnyább pesti színésznő”.

Nem játszom magam mártírrá: nem fájt. Nagyon sok jó szerephez jutottam ezen a címen, és valljuk meg az igazat, nem is olyan nagy hazugság. Különben az egész csúnya komplexumot magam indítottam el; eleinte, kezdő színész koromban Peti Sándor, a férjem protezsált: szegény akkor még magáért se sokat tudott tenni. De azért segédszínésznőnek esetleg felvettek volna az ő kérésére.

Mert ez volt egyelőre a legnagyobb vágyam. Akár ingyen is színháznál tagnak lenni, szerepet játszani akár két szót is. Csak ott lenni. Aztán majd megmutatom, hogy ki vagyok. De az igazgatók részéről egybehangzóan a válasz az volt: „Nem tudjuk foglalkoztatni, mert nagyon csúnya.”

Fehér Lili

Szemembe persze senki sem merte megmondani, mert hisz tudjak, hogy a nők legnagyobb része inkább a rablógyilkosságot vállalja, mint a csúnyaságot.

Nem tudom, szerencsémre vagy szerencsétlenségemre, nekem nem fájt. Az egész életemet betöltötte a színház után való vágyakozás. A színiiskolai vizsgán nagy sikerem volt – de pesti direktor egy sem jött el. Vidékre menni nem akartam.

Végre sok kínlódás és direktori előszobázás után az Andrássy úti színházhoz leszerződtettek, havi hatvan pengő „sztárgázsival”. Persze Peti kérésére és az én sírásaimra való tekintettel.

Wertheimer igazgató, aki később nagyon jó volt hozzám, soha nem látott játszani. Gondolta, az is megér hatvan pengőt, ha nem sírok a nyakán folyton.