Colum McCann: Apeirogon (részlet)

Posted on 2022. március 20. vasárnap Szerző:

0


~ 2016 ~

| | 1 | |

Jeruzsálem dombjai ködben úsznak. Rámí az emlékezetére hagyatkozva hajt végig egy egyenes útszakaszon, és kiszámítja a közelgő kanyar ívét.

Hatvanhét éves, mélyen lehajol a motorkerékpáron, kabátja bélelt, sisakja szorosan becsatolva. Japán motor, 750 köbcentis. A férfi korához képest fürge gépezet.

Rámí a rossz idő ellenére is keményen hajtja.

Vesz egy éles jobbkanyart a kerteknél, ahol eloszlik a köd, és feltárul a sötétség. Corpus separatum. Visszavált, elhúz egy katonai őrtorony mellett. A reggeltől elmosódott nátriumgőzlámpák. A narancsszín egy pillanatra elsötétül egy apró madárraj miatt.

A domb tövénél az út megint elkanyarodik, és eltűnik a ködben. Kettesbe vált, kiengedi a kuplungot, gond nélkül beveszi a kanyart, majd visszakapcsol hármasba. Az 1-es főút Kalunja romjai felett fut: itt áll halmokban a történelem.

Felhajt az emelkedőre, átsorol a belső sávba, elhagyja az Óvárost, Givát Rámot jelző táblát. Az autópálya megannyi szétszórt fénypont.

Balra dől, a forgalommal szemben haladva áttér a gyorsítósávra az alagutak, a biztonsági fal, Bét Dzsálá városa felé. Egy kanyarra két válasz: Gílo az egyik az oldalon, Betlehem a másikon.

Itt minden a földrajz.

| | 2 | |

EZ AZ ÚT AZ „A” TERÜLETRE VEZET
PALESZTIN FENNHATÓSÁG ALATT

IZRAELI ÁLLAMPOLGÁROKNAK
TILOS A BELÉPÉS
ÉLETVESZÉLYES
ÉS TILTJÁK IZRAEL TÖRVÉNYEI

| | 3 | |

Minden évben ötszázmillió madár szeli át az égboltot Bét Dzsálá felett. Ősi elődöket követve mozognak: bankák, rigók, légykapók, poszáták, kakukkok, seregélyek, gébicsek, cankók, hantmadarak, lilék, nektármadarak, sarlósfecskék, verebek, lappantyúk, baglyok, sirályok, sólymok, sasok, kányák, darvak, ölyvek, szalonkák, pelikánok, flamingók, gólyák, gyászos csukok, fakó keselyűk, európai szalakóták, arab rigótimáliák, gyurgyalagok, vadgerlék, sármányok, sárga billegetők, barátposzáták, rozsdástorkú pityerek, törpegémek.

Ez a világ második legforgalmasabb vonulási szupersztrádája: legalább négyszáz különböző madárfaj viharzik át az égen különböző magasságban. Elszánt gágogás elnyújtott V-alakban. Magányos utazók suhannak alacsonyan a fű felett.

Minden évben új táj tárul fel odalent: izraeli települések, palesztin lakótelepek, tetőkertek, barakkok, kerítések, kerülőutak.

Egyes madarak éjszaka, a csillagok által meghatározott mintázatban vonulnak, hogy elkerüljék a ragadozókat, a sebességtől elliptikusan, saját izmaikat és belső szerveiket felemésztve repülés közben. Mások nappal utaznak, hogy kihasználják a lentről felszálló hőt, a meleg szél megemeli szárnyukat, így vitorlázhatnak.

Olykor egész rajok takarják el a napot, és árnyékokat vetnek Bét Dzsálára: a mezőkre, a meredek fennsíkokra, az olajfaligetekre a város körül.

Feküdj ki a nap bármelyik szakában a Kirmizán-monostor szőlőskertjébe, és megpillanthatod odafent a beszédes útvonalaikon utazó madarakat.

Fákra szállnak le, távíróoszlopokra, villanyvezetékekre, víztornyokra, még a fal peremére is, ahol olykor célba veszik őket a fiatal kődobálók.

| | 4 | |

Az ókori parittya egy darab marhabőrből készült, amely akkora, mint egy szemkötő, apró lyukak pettyezik, és bőrszíjak tartják össze. A parittyát pásztorok találták fel, hogy elijesszék vele a ragadozó állatokat vándorló nyájaiktól.

A pásztor a bal kezében tartotta a bőrtasakot, a jobban a zsinegeket. Tetemes gyakorlásra volt szükség a pontos használatához. Miután egy követ helyezett a bőrre, a parittyás feszesre húzta a szíjakat. Széles körben többször megforgatta a feje felett, egészen az elengedés pillanatáig. A tasak kinyílt, és a kő elszállt. Egyes pásztorok kétszáz méterről kilőtték egy sakál szemét.

A parittya hamarosan utat talált a hadászatba: mivel fel lehetett vele lőni a meredek lejtőkön vagy át a lőrésekkel ellátott falakon, pótolhatatlanná tette a megerősített városok elleni ostromokban. Távolsági parittyások légióit vetették be. Egész testüket páncél borította, és kövekkel megrakott szekéren közlekedtek. Amikor egy terület járhatatlanná vált – sáncok, árkok, sivatagi szurdokok, meredek töltések, elszórt sziklatömbök az úton –, leszálltak, és a vállukra vetett díszes zsákokkal gyalog mentek tovább. A legmélyebb zsák akár kétszáz apró követ is rejthetett.

Ütközetre készülve gyakran legalább az egyik követ befestették. Amikor a parittyás háborúba indult, a talizmánt a zsák aljába tették abban a reményben, hogy sosem jutnak el az utolsó kőig.

| | 5 | |

Az ütközet kezdete előtt gyerekeket – nyolc-, kilenc-, tízéveseket – soroztak be, hogy lőjék le a madarakat az égről. Vádíknál várakoztak, sivatagi bokrokban rejtőztek, megerősített falakról tüzeltek a kövekkel. Lelőtték a vadgerléket, fürjeket, énekesmadarakat.

Néhányat élve ejtettek fogságba. Összegyűjtötték és letakart szemmel fakalitkákba tették őket, hogy a madarak azt higgyék, sosem ér véget az éjszaka: utána napokon át gabonával tömték őket.

A madarakat repülési súlyuk kétszeresére hizlalták, agyagkemencében megsütötték, majd kenyérrel és fűszerekkel tálalták.

| | 6 | |

Nyolc nappal halála előtt, egy hatalmas lakoma után François Mitterrand francia elnök utolsó fogásként sármányt rendelt, egy apró, sárga torkú énekesmadarat, amely nem nagyobb a hüvelykujjnál. Az ételkülönlegesség Franciaország lelkét jelképezte az elnök számára.

Mitterrand személyzete felügyelte a vadmadarak befogását egy déli faluban. A helyi rendőrséget lefizették, megszervezték a vadászatot, és a madarakat napfelkeltekor ejtették csapdába az erdőszélen speciális, sűrű szövésű hálókkal. A sármányokat dobozokba tették, és elsötétített furgonban Mitterrand Latche nevű vidéki házába szállították, ahol az elnök gyermekkorában a nyarakat töltötte. Előállt a főszakácshelyettes, és bevitte a ketreceket. A madarakat két héten át etették, amíg már csaknem szétpukkadtak, majd a lábuknál fogva egy tartály tiszta Armagnac fölé lógatták, az italba merítették és belefojtották őket.

A főszakács ezután megkopasztotta, megsózta, megborsozta a madarakat, majd hét percig sütötte őket a saját zsírjukban, végül felmelegített fehér agyagtálkába tette.

Amikor a fogást felszolgálták, a faburkolatú helyiség – benne az elnök családjával, feleségével, gyerekeivel, szeretőjével, barátaival – elcsendesedett. Mitterrand kihúzta magát a székében, félretolta öléből a takarókat, és ivott egy korty jó évjáratú Château Haut-Marbuzet-t.

– Az egyetlen érdekes dolog maga az élet – mondta.

Fehér szalvétával takarta le a fejét, hogy beszívja a madarak illatát, és a hagyománynak megfelelően elrejtse tettét Isten szeme elől. Fogta az énekesmadarakat, és egyben megette őket: a zamatos húst, a zsírt, a keserű belsőségeket, a szárnyakat, az inakat, a májat, a vesét, a meleg szívet, a lábat, az apró koponyacsontok ropogtak a fogai közt.

Percekig tartott, mire befejezte, s arca mindvégig rejtve maradt a fehér asztalkendő alatt. Családja hallhatta az elpattanó csontok hangját.

Mitterrand megtörölte száját a szalvétával, és félretolta az agyagtálkát, felemelte fejét, jó éjszakát kívánt, majd felállt, hogy aludni térjen.

A következő nyolc és fél napban böjtölt, majd meghalt.

| | 7 | |

Izraelben a madarakat országszerte – Eilat, Jeruzsálem, Latrun – a vonulási útvonalak mentén felállított érzékeny radarokkal követik, tartva a kapcsolatot a katonai létesítményekkel és a Ben Gurion repülőtér légiirányító irodáival.

A Ben Gurion irodáit a legkorszerűbb technikával szerelték fel, ablakaik sötétek. Számítógépek, rádiók, telefonok tornyai. Légi közlekedésben és matematikában képzett szakértők követik a repülési mintázatokat: a rajok méretét, útját, alakját, sebességét, magasságát, valószínűsíthető viselkedését az időjárásnak megfelelően, várható reakcióját oldalszélre, sirokkóra, viharra. Az operátorok algoritmusokat hoznak létre, és vészfigyelmeztetéseket küldenek ki a légiirányítóknak meg a kereskedelmi légijáratoknak.

Egy másik forródrót a légierőhöz fut be. Seregélyek 300 méteren a gázai kikötőtől északra, 31.52583°É, 34.43056°K. Negyvenkétezer kanadai daru közelítőleg 230 méter magasan a Vörös-tenger déli partjánál, 20.2802°É, 38.5126°K. Szokatlan rajmozgás Akkótól keletre, figyelmeztetés a parti őrségnek, vihar előjelei. Kanadai lúdcsapat várható a Ben Guriontól keletre 02:00 óránál, pontos koordináták hamarosan. Egy pár egyiptomi uhut jelentettek a fákon a B helikopterleszálló közelében Hebronban, 31.3200°É, 35.0542°K.

Az ornitológusok ősszel és tavasszal a legelfoglaltabbak, amikor teljes erővel zajlanak a nagy költözések: képernyőik olykor úgy néznek ki, mint a Rorschach-tesztek. Felveszik a kapcsolatot a földi madárfigyelőkkel, habár egy jó madárkövető csak a radaron látható raj alakjából is képes megállapítani a madarak fajtáját, és hogy milyen magasságban repülnek.

Colum McCann

A katonaiskolában a berepülőpilótáknak megtanítják a madarak vándorlásának kifinomult mintázatait, így elkerülhetik, hogy dugóhúzóba kerüljenek a katasztrófazónának nevezett területeken. Minden jelentőséggel bír: egy nagy tócsa a kifutópályán odavonzhatja a seregélyeket, egy olajfolt összekenheti a ragadozók szárnyát, és megzavarhatja a tájékozódásukat, egy erdőtűz eltéríthet útvonaláról egy lúdcsapatot.

Költözési időszakban a pilóták igyekeznek minél rövidebb ideig kilencszáz méternél alacsonyabban repülni.

| | 8 | |

Egy hattyú ugyanolyan halálos lehet a pilótára nézve, mint egy rakétavetőből kilőtt gránát.

Colum McCann: Apeirogon
Fordította: Sepsi László
Jelenkor Kiadó, Budapest, 2021
524 oldal, teljes bolti ár 4499 Ft