Félúton a felnőttkor felé | Schwechtje Mihály: Félúton Berlinbe

kistibi |

Üde és friss Schwechtje Mihály könyve, és letagadhatatlan, hogy filmes gondolkodású ember írta. Előbbre helyezi a karaktereket, a történetvezetést a nyelv virágainál, de ez egy ilyen történetben, ami a felnőtté válásról szól, egyáltalán nem zavaró.

Kíváncsiságot, igényt támaszt az olvasóban az apróbb részletek megismerése iránt is: vajon hogy nézhet ki Vivi, aki egyik barátja szerint a legszebb arcú lány a városban. Móga Vivien, akinek jelen idejű narrációját olvassuk, így mutatja be önmagát: „Ragad is rám a tananyag, szeretek is ülni a leckék fölött, és sosem éreztem elpazarolt időnek, amit ezzel töltök. Sőt, segített lekapcsolódni a zajos életről.” Egy kisváros-közeli apró faluban él, de gimis kora óta a kollégium lakója. Nagyon pontosan nem tudjuk a térképen elhelyezni a helyszínt, de sejthető, hogy valahol Szeged környékén vagyunk.

Vivien nem csak a tanuláshoz való viszonya miatt lóg ki kicsit a korosztályából, hanem azért is, mert tanárnak készül. Barátjával beszélget erről: „– Ha arra gondolsz, hogy tanár, mi jut eszedbe róla? – Anyám. – De nem úgy értettem. Tanárnak lenni milyen? Menő, tiszteletre méltó, nevetséges? – Hát, semmiképpen nem menő, de tiszteletre méltó szerintem. – Te mennél tanárnak, ha nem fociznál? – Nem, azt hiszem, nem mennék. – Miért? – Gondolj az osztálytársaidra… a leghülyébbekre közülük! Sokan vannak vagy kevesen? – A nagyon hülyék öten. – Hát, öt hülye minden osztályban van. Ha egy tanár négy osztályban tanít, napi húsz hülyével biztos meg kell küzdenie. Ehhez nekem nem lenne kedvem. És nagyon rosszul is fizet.” Számomra két dolog derül ki ebből a párbeszédből. Schwechtje nagyon érti a fiatalok gondolkozását. Ha egy felnőttet kérdezünk erről a témáról, egészen biztosan a társadalmi megbecsültség hiányáról kezd el beszélni, az egyen-tankönyvekről, illetőleg a politika által sulykolt lózungokról. A fiatal felnőttek még a saját fejükkel gondolkodnak, és közelebb állnak a valósághoz. Honnan tudja ezt az író, aki már korban nem áll olyan egyértelműen közel ehhez a korosztályhoz?

2018-ban jött ki Schwechtje első nagyjátékfilmje, a Remélem, legközelebb sikerül meghalnod 🙂. Tipikusan kamasz történet, felszínén az online zaklatással, a mélyén pedig sokkal általánosabb kérdésekkel: ebben a nagyon érzékeny életkorban hogyan próbálják megtalálni a kamaszok boldogságukat, érvényesülésüket. Mi van, ha észre sem veszem, hogy belegázoltam a másikba? Forgatás előtt rengeteget beszélgetett kamaszokkal, és a filmélmény után bátran mondhatjuk, meg is értette őket.

Egy nagyon jó film után jön egy nagyon jó első regény. A főszereplő életkora csak egy picit tolódik feljebb, közvetlen érettségi után vagyunk. Vivi és barátnői sikeresen túl vannak ezen a megpróbáltatáson. Már az utolsó évben megegyeztek, hogy mindenképpen együtt maradnak, mindenki úgy szervezi az életét, hogy ezt megtehesse, életük helyszíne marad a gimnáziumi évek terepe. Pedig sok minden szól ez ellen. Vivien összefut otthon egy volt általános iskolai barátnőjével: „Dorina hosszan magyarázza, hogy neki ez a falu már semmit nem jelent… hogy ez az ország annyira kicsi és jelentéktelen… Az öregek mindig csak annyit tudnak, hogy régi kommunista ország, a fiúk közül páran megnevezik Palvin Barbarát… Olyan nincs, hogy én is olyan begyöpösödött leszek, mint amilyen ez az egész ország… Ahogy hallgatom őt a felsőbbrendű dumájával, már most úgy érzem, hogy nincs miről beszélnünk.”

Talán ez az első nagy pofon, amit a felnőtté válás során kapott Vivien. Ez még nem fáj annyira, hiszen az elmúlt négy évet egymástól messze töltötték, mindenkinek új baráti köre alakult. Dorina ezen felül rövid és hosszú távú életstratégia kidolgozását követeli Vivientől, aki ezzel az üzenettel zárja le ezt a kiüresedett barátságot: „Igen, kidolgoztam. Maradok paraszt. Csá!”

Izgalmas dolog, hogy hogyan jelennek meg a műben a sokunkat érintő gondok-bajok, életnehézségek. Vivien édesanyjával és kisöccsével él. Édesapja már nyolc éve Németországban dolgozik, nagyon ritkán jár haza. Aztán lassan összeállnak a Móga család életének cserepei. Apának az építkezésre felvett kölcsön miatt kellett külföldre mennie, különben elárverezték volna a házat, itthoni fizetésből nem tudták volna fizetni a sokszorosára nőtt részleteket. Patrik nem tervezett gyermek, egy hazalátogatás során fogant, de jókor jött, mert új célt és tartalmat adott Vivi édesanyjának. Ez a háttér úgy úszik be a történetbe, hogy nem akar keseregni, nem akar politikai sztereotípiaként tetszelegni, egyszerűen csak élethelyzetként és Vivien életének háttereként jelenik meg.

Tombol a nyár. „Két óra múlva találkozunk a csajokkal a parton… A partra elsőnek érkezem, pedig kések egy kicsit… Amíg várom a többieket, kirendelek egy kör cidert…” Aztán kiderül, hogy barátnői Amszterdamban vannak. Ott is maradnak recepciósként egy hostelben. Vivienben egy világ omlik össze. „– Ne már Vivi… Változnak a dolgok. Veled még nem volt ilyen? – Megegyeztünk. Nekem ez volt a TERV! – De mi, mi volt a terv? A Garayban akarsz lenni életed végéig? Tanítani a kreténeket? Most akkor örökre ott kell lennünk, mert neked ez volt a terved?” És mennyire filmes-író Schwechtje Mihály, azt mutatja az epizód befejezése: „Nem fogok sírni. A dühöm most erősebb. Felnyitok egy cidert. A többit otthagyom a homokban.” Vajon filmesként hova vinném a kamerát? Az elárvultan heverő cideres üvegekre? A részvétlenül tovahömpölygő folyóra? Vagy ezeket váltogatva Vivien arcán időzne kicsit a kép?

• Olvass bele!

Első film, első regény. A gyanútlan olvasó azt hinné, hogy fiatal pályakezdőről van szó. De nem így van. Schwechtje Mihály elmúlt negyven, és komoly életmű áll már mögötte. Kommunikációs szakember, filmtörténész, a Színház- és Filmművészeti Egyetemnek nemcsak hallgatója, de oktatója is volt. A nagyjátékfilmjéig tizenkét rövidfilmet is rendezett. A Hideg berek a legjobb kisjátékfilm díját kapta a 40. Magyar Filmszemlén. Színházi előadást a Jurányi Házban és a Radnóti Színházban rendezett. A kamaszfilmért a legjobb első film és a legjobb forgatókönyv díját kapta. A Jurányi Házban bemutatott drámájáért (Az örökség), melyet ő írt és rendezett, Kortárs Magyar Dráma-díjat kapott. Kísérőfilmként szokták játszani az Aki bújt, aki nem című rövidfilmjét, ami véleményem szerint a legmegrázóbb történet, amit a magyar falusi mélyszegénységről valaha is forgattak.

A Félúton Berlinben című regényből nemcsak az derül ki, hogy az önálló élet kapujában megtenni az első lépéseket ugyanolyan nehéz, mint kamasznak lenni, csak másképpen, hanem az is, hogy a szerző ezt a világot is ugyanolyan jól ismeri, mint a kamaszokét. Vivien számára váratlan helyről érkezik a harmadik megrázkódtatás, és ezt már nem is igazán tudja kezelni. Nem várt időben érkezik haza: „Halvány fény dereng anyám szobájából… Anyám meztelenül, csukott szemmel, teljes átéléssel, ülve vonaglik. Egy kéz megmarkolja a mellét… A kapu felé szaporázom a lépteimet… Az milyen, hogy nekem kell bujkálnom az anyám bűne miatt? Undorodom tőle.”

Vivien nem sokáig habozik. Összedobál egy táska cuccot, és irány Németország, ahová közben barátja, a futballista is költözött. Kettős a cél: édesapa és a szerelem.

Innentől nem illendő további részleteket elárulni a történetből, de további meglepetéseket is tartalmaz, a főhős súlyos döntésekkel, nehéz élethelyzetekkel szembesül.

Ritkán találkozik igazán jó címekkel az olvasó, de ez a jobbak közé tartozik, mert áthallásos. Félúton a kamasz és felnőttkor között. Félúton a szerelem felé. Félúton Berlin felé, ahol teljesen bizonytalanság vár… Félúton az elvesztett biztonság és a jövő bizonytalansága között… Vivien mondja el a legpontosabban: „Erre most azzal találom szembe magam, hogy pár nappal érettségi után minden darabokra hullik, nem működnek a gyerekkor reflexei, és úgy kell döntést hoznom a jövőmről, hogy nem találom hozzá a kapaszkodót, mert az valahol a felnőttkorban található, amit egyáltalán nem ismerek.”

A filmrendező Schwechtje Mihály nem okozott csalódást az irodalom területén sem. Ugyanazok az erősségei, mint a filmen, elsősorban az ábrázolt korosztály pontos ismerete. Merész vállalkozás egy negyvenes éveiben járó férfi számára, hogy egy tizennyolc éves lány hangján szólaljon meg, de sikeres. Hiteles tudott maradni az alkotó ebben a szerepben is.

Schwechtje Mihály: Félúton Berlinbe
Tilos Az Á Könyvek
Pagony Kiadó, Budapest, 2022
224 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 2967 Ft,
ISBN 978 963 452 3895

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Vivi okos, érzékeny 18 éves lány. Anyja és öccse a közeli faluban él, az apja tíz éve Németországban dolgozik, ő pedig most érettségizik egy vidéki kisvárosban. Koliban lakik, tanárképzőre készül, és reméli, viszonylag gondtalan élete a gimi után is folytatódik. De a dolgok nem a tervei szerint haladnak – mind a barátnőivel, mind a szüleivel, mind a szerelemmel közbejön valami, ami miatt Vivinek mennie kell és muszáj megállnia Halle-Neustadtban, félúton Berlin felé.