Mozgatóerő | Radnóti Zsuzsa: Megmozdult irodalom

Posted on 2022. január 27. csütörtök Szerző:

0


Tóth Zsuzsanna |

Kimondani is rémítő, hogy már közel húsz éve, hogy Radnóti Zsuzsa Lázadó dramaturgiák című kötete (2003), amelyet nem csak nagy becsben, de rendkívül nagyra is tartok, elbűvölt. Ugyanígy, újra rácsodálkoztam most megjelent Megmozdult irodalom című munkájára is. (Nehezemre esik leírni az életmű-kötet kifejezést, mert Radnóti Zsuzsa nagyon is élő személyiség – még bőven várhatunk tehát tőle munkákat –, bár tény, hogy színháztörténetünk kitörölhetetlen része, ikonikus dramaturgja.)

Bölcsessége, pontos elemzései nem csupán a színházzal hivatásszerűen foglalkozók, vagy arra készülők számára jelentősek, de minden tájékozódni kívánó színházbarátnak érdekesek lehetnek, s nem mellesleg, élvezetes olvasmányok. Egy olyan színházi ember írásai ezek, aki mindenekfelett hisz a színházban, annak társadalmilag nélkülözhetetlen szerepében, mint ahogy abban is, hogy a színház jobbá teszi az életünket.

Radnóti Zsuzsa neve az elmúlt évtizedek során egybeforrott a Vígszínházéval, hiszen évtizedeken át volt annak dramaturgja, ma is találkozunk ott munkáival (pl. A Pál utcai fiúk). Jelentős szerepet vállalt a múlt század utolsó harmadában színre lépő, akkori életünkről „tűpontos látleletet alkotó” drámaírók műveinek bemutatásában. Ma is szorgalmazza, többféle módon segíti a kortárs drámák megszületését, színpadra kerülését. Aktív munkássága alatt szakmai társadalmi szerepeket is vállalt, tanított, szervezett. Számos díjjal ismerték el: Kossuth- és Jászai Mari-díjas, Érdemes művész. (És igen, sokan tudjuk azt is, hogy Örkény István özvegye, ő gondozza írói hagyatékát.)

Megmozdult irodalom című kötetében ennek a gazdag, valódi mozgatóerőt jelentő gyakorlati munkásságnak elméleti esszenciáját kapjuk. Az egyes írások önmagukban is érvényesek, ám együttes hatásukra még élesebben rajzolódik ki az elmúlt ötven év kortárs magyar drámairodalma. Illetve, még több, hiszen a bevezető tanulmány összegzi a „lázadó dramaturgiák” 120 évét. Egy recenziónak nem lehet célja, hogy értelmezze, mit is jelent ez a kifejezés (pontosan megteszi ezt maga a tanulmány) – arra azonban fel kell hívni a figyelmet, hogy ilyen könnyeden és érthetően összefoglalva ritkán lehet e 120 év dramatikus tendenciáit felismertetni. Radnóti Zsuzsa kristálytiszta logikája segít értelmezni olyan, ha nem is mellőzött, de életében biztosan nem a helyén értékelt, valójában népszerűvé sosem váló alkotók műveit is, mint Füst Milán (A próféta színháza).

A Radnóti Zsuzsa által bemutatott kortársaink (és a kortárs drámairodalomhoz tartozó, de már nem élők) között vannak ismertek és majdnem elfeledettek, elkeseredettek, a színháztól keserűen elfordulók, és ott vannak a ma legnépszerűbbek is. A névsor gazdag, bár értelemszerűen nem teljes, viszont mértékadóan színvonalas. A kötet írásait, ha meg is jelentek korábban máshol, most bővítve, frissítve – és együttesükben határozottan aktuális lenyomatként olvashatjuk. A magas színvonalú elemző írásokban kontextusba kerül az alkotó és a kor, a nyelv, amivel, és a közeg, amiben dolgozik, tágabb és szűkebb értelemben; kiviláglik a „politikai, történelmi közös többszörös”. Szóba kerülnek drámaírói hagyományaink és közép-európaiságunk, örökölt reménytelenségeink és politikai-társadalmi kudarcaink, ám emellett az egyes szerzők személyes motiváció is felismerhetőek.

Nagyon érdekes mai szemmel és ismeretekkel olvasni A színház kihívásai fejezetet – az 1991-es színházi találkozóról alkotott véleményét, vagy a 2010-ben íródott Apokalipszis holnap című részt. No meg persze a fejezet harmadik írását, máig érvényesen, adósságainkról: a színpadra nem került drámákról.

Amiképp Radnóti Zsuzsa munkásságának, Háy János szavait kölcsönvéve, mindenekelőtt a „minőség” a jellemzője, ez a biztos érzék vezeti őt közéleti szerepvállalásaiban is. Ennek néhány tiszteletreméltó megnyilvánulását, fontos, nem csupán színházi ügyek melletti kiállásainak írásos lenyomatát olvashatjuk a kötet egyik fejezetében.

A magyar drámák, meghatározó színpadi előadások születésében bábáskodó dramaturgról a kötet végén két elismert drámaíró, Spiró György és Háy János köszöntő, elismerő szavait kapjuk. Bónuszként pedig a kötet szerkesztőjének, Légrádi Gergelynek a beszélgetése olvasható Radnóti Zsuzsával. Szóba kerülnek, bár inkább csak érintőlegesen – ikonikus rendezők, igazgatók, s más színházi emberek is.

Az egész kötetből olyan emberi arc és magatartás (szakmai és személyes) rajzolódik ki, amelyet legjobban Radnóti Zsuzsától kölcsönvett – mellbevágóan érvényes – mondattal tudnék jellemezni: olyan emberé, aki hisz abban, hogy „a kimondott szó segít a nagybetűs Gonosz feltartóztatásában”.

Radnóti Zsuzsa

Radnóti Zsuzsa: Megmozdult irodalom
Kossuth Kiadó, Budapest, 2021
432 oldal, teljes bolti ár 4800 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 4080 Ft
ISBN 978 963 544 5424

* * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Radnóti Zsuzsa (…) az 1950-es évek végétől kezdődően mutatja be meghatározó kortárs drámaíróinkat és színházi megjelenésüket, valamint fogadtatásukat egészen napjainkig. A kötet bevezető tanulmánya arra is vállalkozik, hogy a színházi dramaturgia szemszögéből láttassa a színház és a kortárs drámairodalom összefüggéseit és trendjeit.
(…) A Megmozdult irodalom érvényesen és élvezetesen beszél tizennégy meghatározó jelentőségű magyar drámaíróról, köztük a komor drámák és pesti komédiák alkotójáról, Füst Milánról vagy az abszurdot hazánkban útjára indító Mészöly Miklósról és a groteszk kiteljesedését hozó Örkény Istvánról, de a korszakok krónikásáról, Spiró Györgyről is, továbbá a nemrégiben tragikus hirtelenséggel elhunyt Térey Jánosról is.
Az írói arcképek között olyan szerzők drámaírói munkásságába is bepillantást nyerhetünk, akik nem drámai alkotásaikról ismertek elsősorban. Ilyen például Esterházy Péter, de szó esik a független színházak kiemelkedő alakjairól – így például Pintér Béláról –, újításaikról, műhelymunkáiról. (…)