Csodák indiai módra | Arundhati Roy: Az Apró Dolgok Istene

K A R A N T É N K Ö N Y V E S P O L C ●
Ú J R A O L V A S Ó

kistibi |

Arundhati Roy hihetetlenül izgalmas személyiség, és ha az életút bármelyik oldalát vizsgáljuk, a pályakép is hasonlóan izgalmas. A szíriai keresztény anya és bengáli hindu apa leánya Indiában él, építész végzettségű, játszott filmben, politikai aktivista. Harminchat éves korában írt egy regényt, Az Apró Dolgok Istenét, amivel egy csapásra világhírű lett. Booker-díjat nyert, az indiai politika a tenyerén hordozta.

Aztán fellépett az indiai nukleáris kísérletek ellen, felszólalt Kasmír függetlenségéért, és egy csapásra kikerült az indiai NER-ből. Húsz évig politikai esszéken kívül nem írt semmit; majd két évtized múltán jelentkezett újra – a már magyarul is olvasható – regénnyel, amelynek címe A Felhőtlen Boldogság Minisztériuma. Sokféle jelzőt lehet most használni rá, de hogy szokványos, azt semmiképpen.

Az Apró Dolgok Istene számomra duplán lett érdekes. Egyrészt csodálattal töltött el a stílusa, másrészt – és ennek ellenére – szokatlanul lassan olvasható. Semmihez nem hasonlító mű: a legmélyebb lírát keveri a nagyon ügyesen szerkesztett modern regénnyel. A történet két hetet áttekintő jelen idejéből csúszunk át a múltba, majd újra vissza a jelenbe.

Néhány példát hadd mutassak a stílusára, gondolatmeneteire. „– Csukd be, ha végeztél – mondta Baby Kocsammá, és bezárta az arcát, mint egy szekrényt.” Egy másik hasonlat: „Ráhel új fogai még az ínyében várakoztak, akár a szavak egy tollban.” Még történetet is lírában mesél: „Acélkemény rendőrfüttyök fúrtak lyukakat a Hangesernyőbe. A cakkos szélű esernyőlyukakon át Ráhel vörös égdarabokat látott.” Vagy egy tájleírása: „A napi-adag-zöld lecsurgott a fákról. Sötét pálmalevelek terpeszkedtek lankadt fésűként a monszunos ég előtt. A narancsszínű nap átsiklott meghajlott mohó fogaik között.” És az éjszaka Roy szemével: „Órákkal később felkelt a hold, és arra kényszerítette a homályos óriáskígyót, hogy kiöklendezze, amit lenyelt. A kert újra előbukkant. Egészben kiköpve. A benne ülő Ráhellel együtt… Az éjszaka könyöke a vízen nyugodott, és hullócsillagok pattantak le a rideg szilánkokról.” Rögtön el is mondom, hogy a(z eddig) nyolc-kilenc kiadást megélt magyar változat Greskovits Endre ihletett fordítása.

• Olvass bele!

A mítosz a templomi táncok kapcsán kúszik be a történetbe. A két főhős, Ráhel és bátyja, Eszta egy egész éjszakás táncelőadást néz. A mítosz mesélési módja is varázslatos, de a csúcs a záró mondat: „Az istenek történetét mondja, de meséjének fonala az istentelen emberi szívből tekeredik.” Ez egyrészt gyönyörű, másrészt kicsit fájdalmas. Azért fáj, mert rögtön adódik az összehasonlítás: Máté Angi Mamója hasonló stílusbravúr, az írásmód mindkét műben világteremtő erejű, csak éppen az egyik világnyelven jelent meg, a másik magyarul. Az Apró Dolgok Istenéért az egész világon lelkesedett a kritika, a Mamó még itthon is visszhangtalan maradt.

Végül a cselekményről: lassú libegéssel indul, akár egy tollpihe, ráérősen halad a végcél felé, aztán a második felében felgyorsul, és egy kőszikla erejével és sebességével csapódik a célba. Maga a történet krimi is, szerelmi történet is. Középpontjában egy elvált asszony áll, két gyermekkel. Szokványos lenne, ha mindez másutt esne meg. De az érzelmi kőgörgeteg férfi szereplője az érinthetetlenek kasztjához tartozik, s Indiában vagyunk, ahol a szegénység, a merev szokásjog, a kasztrendszer sok évszázada behatárolja az emberek, különösen a nők társadalmi helyzetét. A huszonegyedik században változatlanul gyakoriak a becsületgyilkosságok: ha a húgom, nővérem más kasztbélihez megy feleségül, esetleg egy érinthetetlenhez, akkor becsületbeli kötelességem megölni, lefejezni.

Roy említi egy interjújában, hogy az indiai alkotmány megalkotója, Ámbédkar szintén érinthetetlen volt, és az egyetemen, ahol tanított, kollégái nem fogták meg azt a poharat, amiből ő ivott. Ha egyetemi tanárok viselkednek így, akkor hiába tiltotta be az alkotmány a kasztrendszert, a gyakorlatban ugyanúgy él tovább, ahogy évezredek óta. Ebben a csodálatos stílusú regényben lassan feltárul előttünk India a maga csodáival, és a maga végtelenül kegyetlen valóságával, ahol nemzeti sport az asszonyverés, és a szegénység európai aggyal nem értelmezhető. Szép és nehéz olvasmány, érdemes belevágni!

Arundhati Roy: Az Apró Dolgok Istene 
Fordította: Greskovits Endre
Helikon Kiadó, Budapest, 2017, 2018
472 oldal, teljes bolti ár 3499 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 2799 Ft,
ISBN 978 963 227 8797

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Az Arundhati Roy gyermekkorának színhelyén, Kéralában játszódó regény egy tehetős szír keresztény család összeomlását követi nyomon egy ikerpár, Eszta és Ráhel szemével, akik hősiesen igyekeznek megérteni a tragédiák kérlelhetetlen láncolatát. Szépséges anyjuk fellázad a magányra ítélt, önfeláldozó asszony sorsa ellen, és megszegi a törvényeket, amelyek „megszabják, kit kell szeretni. És hogyan. És mennyire.”
Beleszeret ugyanis gyerekei bálványába, az érinthetetlen Velutába, az ezermesterbe, s innen a cselekmény megállíthatatlanul száguld a katasztrófa felé. Nincs isten, és nincs ember, aki képes volna feltartóztatni…
Az Apró Dolgok Istene egy csapásra világhírűvé tette íróját. Számos díjat nyert, és még számosabb nyelvre fordították le. Nem is csoda, hiszen a könyv remekmű: kíméletlenül pontos képet fest Indiáról, a kasztrendszerről, az asszonyi sorsról, a történelem örökségéről.