Újrarajzol | Kiss Judit Ágnes: Szlalom

Posted on 2022. január 24. hétfő Szerző:

0


Tóth Zsuzsanna |

Kiss Judit Ágnes költészete hangsúlyos a sokhangú kortárs lírában, formabiztos, és színekben gazdag, olykor meglepően lágy, máskor szókimondó, vagy még több. Szokatlan. Emlékszem, eleinte inkább meghökkentett, mint elragadtatott; ma már jobban értem őt. Remélem. Kedvelem szerepjátékait, iróniáját, szavakkal bíbelődő mutatványos kedvét, ám olykor ma is meglepnek vállaltan reszelős mély hangjai, mondjuk ki: trágársága. Úgy vélem, ez inkább bátorság, mint polgárpukkasztás részéről. Új (hetedik) kötetének címe találó: Szlalom, ami a szerepekben való kergetőzést, máskor a választott pálya, a költői őszinteség veszélyességét is eszembe juttatja. Meg azt is, hogy magam is kerülgetem némelyik versét, mert nem állíthatom, hogy mindegyikkel barátságba kerültem.

Kis kitérőben jegyzem meg, hogy mindig öröm, ha verseskötet kerül sorra a recenziók során, hiszen elkötelezett híve vagyok a költészetnek. Nagyon fontosnak tartanám, hogy az iskolai nevelés során a vers ne szükséges és bemagolandó „rossz” legyen, hanem bizonyíték arra, hogy a költészet teszi teljessé az életünket, hogy a nyelvvel való bíbelődés maga a Játék, az élet kivételes ajándéka. A legnagyobb költőink mind tudják ezt, hogy csak egy példát hozzak fel, Weöres Sándor (akiről épp a minap derült ki, hogy Nobel-díjra is jelölték!) kiváltképp szeret játszani. (És nem, nem csak az úgynevezett gyerekverseiben.)

Kiss Judit Ágnes sokat játszik, ettől tudatos költő. Ismeri és kiválóan alkalmazza a különböző versformákat, olykor éppen a tartalom ellenpontozására használja azokat. Talán nem véletlen, hogy hetedik verseskötetében noha asszociálhatunk – a kezdővers miatt joggal – a József Attila-i „hetedik”-re, mégsem afféle „te magad légy!” vállalást kapunk. Vagy nem csak azt. Úgy vélem, inkább az önazonosság kaleidoszkópját, a különféle alakokban elénk lépő költői én kiérlelt variánsait. Színes jelmezekben, szerepek sokaságában, vallomásokban lép elénk Kiss Judit Ágnes – némelyiket mintha ráöntötték volna. Képmásokat mutat, de nem képmutató, önazonos, csak változik a sminkje. Korokat idéz meg, miközben kortalan, vagyis kortárs. Alakjai nemcsak más nyelveket, de más kultúrákat is felvillantanak – gazdag asszociációs tartalommal.

Egy alanyi költő többnyire önmagáról beszél, de marad bennünk pici kételkedés is; nem lehetünk biztosak ráismeréseinkben. A kötetben többnyire „átélt” nőalakok jelennek meg, meglehetősen széles skálát találunk, ha úgy tetszik a szeretőtől az anyáig, fiataltól az idősödőig. Adódnak párhuzamok. De mi „önéletrajz”, és mi a fikció?

A sokszor erotikus részeket is vállaló szerelmi versek mellett, amelyet főként a társadalmi tudatunkban mélyen gyökerező prűdség, a nőktől még mindig elvárt, szemérmes magatartás hiánya miatt érzünk olykor durvának, a kötet szerepjátékai között megjelennek kis zsánerrajzok – kellően érzelemgazdagon, sokszor öniróniával bemutatva. Felbukkan egy ciklus erejéig a „bujdosó kuruc” motívuma is. Igaz, ezekben a közéleti versekben is találunk meghökkentően pajzán utalásokat (ez sem idegen a népi rigmusoktól), de gúnyos, cinikus hangot éppúgy, mint keserűt. A legjellemzőbb mégis az őszintén hazafias pátosz (ha lehet ezt a kifejezést manapság használni). Az aktuális mondanivaló a keservesek, kurucnóták rigmusos köntösébe bújik, máskor él a legismertebb citátumok merész áthallásaival. Számomra meggyőző a szenvedélyes költői hang; egyszerre kiábrándult, mégis reménykedő.

A kötet egyik legszebb részének az istenes verseket találtam, amelyeket erős hit, mégis afféle Tevje-i perlekedés jellemez. (Tudják, a tejesember, aki mindent megbeszél Istennel.)

Kiss Judit Ágnes meglehetősen személyes viszonyt ápol Istenével. Disszonánsnak tűnik, hogy verseinek szókincse az ezt tükröző ciklusban is mellbe vágja olykor az olvasót. Hétköznapi életünkben ezek a szavak rég elkoptak, már-már elvesztették eredeti jelentésüket. A lírai nyelvben viszont éles tárgyként bukkannak fel, és biztos vagyok abban, hogy sokan nem vállalják az esetleges sérüléseket. Jómagam, noha az egyik legszebb versnek éppen a Confiteort (Gyónom…) tartom, idézni nem merem. Zavarba ejtő, mégis magasztos, mint ahogy ez az egész ciklus is. (A Krisztus öt sebéről elnevezett Santiago de Compostela-i Felícia nővér titkos testamentumából.)

Egy verseskötet mindig tartalmaz az olvasó számára kiemelkedő és kevésbé megkapó szövegeket. Bár a kötet egészét kissé vegyesnek vélem, ugyanakkor rendkívül izgalmasnak is. Nem tudom, melyik ciklust ajánlanám elsőnek (nem feltétlenül a jelenlegi sorrendet), ám fontos, hogy lehetőleg egyvégtében olvassunk el egy-egy „szerepet” – teljesebb élményt kapunk. Bizonyos vagyok abban, bárhol kezdik is, visszalapoznak majd egy-egy részhez. Mert a nyitóvers József Attila-i parafrázisa, és a Zárszó között izgalmas hullámzást kapunk.

Kiss Judit Ágnes

Kiss Judit Ágnes: Szlalom
Kalligram Könyvkiadó, Budapest, 2021
152 oldal, teljes bolti ár 2990 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 2392 Ft
ISBN 978 963 468 2653

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Kösz, jól vagyok. Azt mondják, alig látszik.
És nem is fáj, csak hogyha nevetek.
Persze néha az időváltozás is,
de azt meg tűröm, mi mást tehetek.

Csak amit írnak annyi tanulmányban,
csak az a beígért poszttraumás
növekedés maradt el, amit vártam,
a belátás, a szenvedni tudás.

Mindegy. Felnőttem. Ideje volt végre.
Az évek gyűltek, mint cápák a vérre.
Mire van szükség? Nincsen sok a listán.

Rezignált lettem, mi több, bölcs, igen.
Csak sír bennem valami, mint a kislány,
kit ott felejtettek a bölcsiben.

„Az alkotás az egyetlen válaszunk a halálra.”