Kiss Judit Ágnes: Szlalom (részletek)

Negyvenkettedik zsoltár

Kerestem Istent, ahogy a kiszáradt
folyómederben a vizet az állat.
Nem volt ott. Kiszáradtam. Szomjazom.
Csak a könnyem van, víz helyett iszom.
Saját húsomat harapom, ha kérdik:
„Az istened, ha hívod, mért nincs még itt?”
Hívtam. A telefont se vette föl.
Menekülök a rettegés elől.

Csak várd Istent. Ülj le a küszöbére.
Előbb-utóbb haza fog jönni végre.

Lelkem kiolvad, mint a biztosíték.
Folyó az Isten, a vizéből innék,
de átcsap rajtam, örvénye lehúz,
amíg süllyedek, felsejlik a múlt,
mikor velem volt. Éjjel énekével
őrizte álmom. Mért felejtettél el?
Mért hagyod, Isten, hogy gúnyoljanak?
Nem vagy nekem már forrás, se patak.

Csak várd Istent. Ülj le a küszöbére.
Előbb-utóbb haza fog jönni végre.

Ments meg, Istenem, ne hagyd, hogy ezek
a fejem fölött ítélkezzenek!
A leggyávábbja vádol gyávasággal,
a legmocskosabbak kennek be sárral.
Sötétségükből emelj ki a fénybe,
igazságod mosdasson hófehérre,
s napestig, míg torkom be nem reked,
lábadnál ülve éneklek neked.

Csak várd Istent. Ülj le a küszöbére.
Előbb-utóbb haza fog jönni végre.
Csak várd Istent.
Haza fog jönni végre.

Confiteor

megbaszott engem Isten
gyönyörrel fájdalommal
időmet szétfeszíti
napjaim közé döfni
örökkévalóságát
tetteim lehántja rólam
hogy magamba fogadjam
a mindenhatóságot
vonaglom még alatta
de lassan egyre jobb lesz
már nincsen ellenemre
és most már nem is félek
már nem az erőt érzem
csak azt hogy annyi bántás
hűtlenség állt közöttünk
ő keresztülnyúlt rajta
hogy újra hozzám érjen
mert kellek neki mégis
önmagam ellenére

Kiss Judit Ágnes: Szlalom
Kalligram Könyvkiadó, Budapest, 2021
152 oldal, teljes bolti ár 2990 Ft

A fenti verseket a szerző engedélyével közöljük.