Óvatos közeledés | Alfred Uhry: Miss Daisy sofőrje / Veres1 Produkció

Bedő J. István |

Dísztapsos előadás volt a Miss Daisy sofőrje a Veres1 Színház budapesti vendégjátékán, és ez a közönség hatalmas elismerését jelezte. A háromszereplős kamaradarab színpadra állítására szellemesnek szánt forgódobozt tervezett Vereckei Rita, hogy a sok helyszínt sikerüljön egy szűkebb térbe beleszuszakolni, nem is eredménytelenül, mert a tolóajtóival japán házat idéző opálos doboz tényleg lehetett lakás, iroda, autóbelső – szóval szinte minden.

Alfred Uhry darabját (Páli Veronika fordításában) vitte színre Dicső Dániel. Maga a történet az amerikai múlt egy vastag szelete, az ottani Délen kezdődik a negyvenes években, és fog át három mozgalmas évtizedet. Érdemes belegondolni, hogy a történet elején a feketék még nem szállhattak buszra együtt a fehérekkel, csak alja munkákat kaphattak – és társadalmi pozíciójuk alig múlta felül a rabszolgák felszabadítás utáni helyzetét. De ez volt az időszak, melyben komoly mozgások indulnak a mélyben, komoly mozgalmak az utcán és tereken az egyenjogúságért: megszerzéséért és megtartásáért.

Martin Luther King álma ezekben az években kap nagy nyilvánosságot. Nos, erről beszél Uhry darabja, összepárosítva történetében egy zsidó család akaratos, önfejű nyugdíjas tanítónő mamájának életével. Hiszen két, HHH (halmozottan hátrányos helyzetű) kisebbségről szól akkor, amikor az ország hozzávetőleg fele konzervatív (ennek egy jelentős része pedig vas-konzervatív) szegregációpárti, előítéletes stb. Mondanom sem kell, hogy az 1987-es off-Broadway bemutatót követően két évvel már filmre is szabták a történetet, ami aztán alkotóinak és szereplőinek gereblyével összefogható díjesőt hozott.

Vagyis a filmváltozat világsikere legalább annyira érthető, mint az amerikai terepen a bemutatóké, turnéké. A jobbára elviselhetetlen, hisztis és jobb-ha-elkerülöd öregasszony mellé szerzett fekete (már a Wikipédián is afroamerikai!, holott eredetiben csak ’néger’, felhangok nélkül) sofőr évtizedei az önkéntes alárendelődéstől az öntudatra ébredésig írnak le nagy ívet, míg az idős, majd mind romlóbb állapotú asszony az elzárkózástól a tűrésen, sőt támogatáson át jut el addig, hogy a demencia két sötét órája között egy világos fellobbanásban kimondja, hogy a sofőr volt a legjobb barátja.

Ezt kellett volna kapnunk az Egri Márta (Miss Daisy Werthan), Kálid Artúr (a sofőr, Hoke Colburn) és Pál Tamás (Boolie Werthan, Miss D. felnőtt fia) triótól. A nagy tapsos siker ellenére ez csak részben sikerült. Nem tudtam eldönteni, vajon Uhry eredeti darabja került a Belvárosi színpadára, amelyből ő maga írt többszereplős filmet, avagy a filmet csupaszította vissza a dramaturg, Venyige Sándor kamaradarabbá. De úgy tűnik, nem a majdnem három évtizede volt (Radnóti Színház-i) bemutató került most színre.  (FRISSÍTVE: Tévedtem. Az eredeti színpadi szövegváltozat 20 jelenetből állt, két részben. V. S. szíves közlése. – BJI)

Kálid Artúr Hoke-ja az elején lelkileg hajlott gerincű sofőr, a végére a lelke kiegyenesedett, csak az a fránya test, az öregedett meg. Egri Márta maga a tömény jiddise máme, aki mindig mindent jobban tud. Nemcsak vezetni és tájékozódni (ami nem igaz), de még azt is, hogy az ő zsinagógájuk előtt biztosan nem robbanthattak, mert ők reform irányzatúak, nem ortodoxok. (Akiket a nem-annyira-toleráns Dél olykor megmerényel a különbözőségük miatt.) Ezzel együtt ha játékban meg is mutatkozott Miss Daisy hullámzó kedélye, majd elcsituló ellenszenve Hoke iránt, ez nem alakult ívvé. Végső vénülését pedig a járókeret tologatása roppant külsőségesen oldja meg.

Boolie (Pál Tamás) fontos mozgatója lett volna az eseményeknek. Igazi súlyt mégsem kapott itt, holott neki egyensúlyozni kellett volna a ’felnőtt-fiad-vagyok-mama’ és a ’hagyd-végre-hogy-elintézzem’ szerepek között.

Az elején említett forgó doboz a széles színpadon, a Belvárosi Színház ívelt nézőtere előtt nem tökéletes, gyakran kissé takarja a cselekményt, de keskenyebb színházteremben bizonyára jobban érvényesül, még kézi mozgatók (Köszönjük, kedves műszak!) közreműködésével is. Huszár Piroska és Zorgel Enikő jelmeztervezése különösen Miss Daisy ruháinál mutatkozott meg: Egri Márta decens, kortalan kosztümöket viselt. Igen jó volt még Hoke semleges sofőrruhája is.

A néző meg, ha nem csak egy kellemes estének tekintette a darabot, magában elgondolkozhat, talál-e magában intoleranciát, vagy ellenkezőleg: a másféleség tiszteletét, netán képes lenne-é hasonló jellemi fordulatra, mint Miss Daisy.

Fotók: Lethenyei László

Alfred Uhry: Miss Daisy sofőrje
Fordította: Páli Veronika
Rendezte: Dicső Dániel
Dramaturg: Venyige Sándor

Szereplők:

Daisy Werthan: Egri Márta
Hoke Coleburn: Kálid Artúr
Boolie Werthan: Pál Tamás

Díszlet: Vereckei Rita
Jelmez: Huszár Piroska, Zorgel Enikő
Zene: Nyitrai László