Világpókháló | Annemarie Bon: Fake!

Tóth Zsuzsanna |

Bár élettapasztalatom és tanulmányaim ellenére talán kevesebb hamis információnak dőlök be, mint az átlag, azért azzal kell kezdenem, a könyv végén található 28 kérdésből 6-ra rossz választ adtam. (Jó, három abszolút becsapós volt, belegabalyodtam a „pókhálóba”.) Ez is mutatja, hogy úgy általában hajlamosak vagyunk a hiszékenységre. Vagyis ránk fér mindenféle felvilágosítás. Ránk, felnőttekre, nem csupán a gyerekekre, akiknek 10 éves kortól ajánlják Annemarie Bon könyvét.

Noha a cím hallatán egyértelműen napjaink világhálón terjedő álhírei jutnak eszünkbe, a holland szerző Fake című könyve jóval nagyobb merítésből dolgozik. Ez a szélesebb kitekintés adja a kötet izgalmát és nehézségét. Az alap a fake kifejezés tág jelentéstartama, amibe belefér a csaló, csalás, hamis, hamisítvány, koholmány, szélhámosság értelmezés is.

Hírekkel körülzárva élünk, elkerülni se nagyon tudjuk, nemhogy rendet vágni bennük, ember alig menekülhet a hatásuk alól. Hogyan különböztessük meg a valódi információkat a téves elméletektől vagy az eleve szándékos félrevezetéstől? (És most ide kell érteni mindenféle rémhírt, hiedelmet, babonát, a mágikus gondolkodásmód maradványait is, akármi is legyen a közlő szándéka.) Mindannyian – magamat is beleértve – könnyen áldozatául esünk egy-egy fake-nek. Kivédhető-e mindez anélkül, hogy lemondanánk a világhálón kóborlásról?

A Wendy Panders élénk, bár néhol számomra túl vibráló rajzaival illusztrált kötet meglehetősen vaskos (ez egyeseknek kissé ijesztő lehet). Tipográfiáját sem nevezhetjük laza-könnyednek, habár igen színes – viszont néhány, pirosra feketével nyomott oldala nehezen olvasható. Ugyanakkor a tartalom annyira szerteágazó, a tévhitek, babonák, összeesküvés-elméletek, városi legendák olyan kaleidoszkópot nyújtanak, hogy érdemes belekezdeni – izgalmas ismeretterjesztő utazás lesz. A tíz nagy fejezetre tagolt könyvben a babonáktól (illetve az e témakörhöz kapcsolható tévhitektől) indulunk és jutunk el a paranormális jelenségekig. Közben számos példát kapunk arra, hogyan alakulnak tévedéseink, öröklődnek tovább beidegződések, hogyan csap be minket saját memóriánk (nem merevlemez!), szemünk, meggyőződéseink. Miért lehetséges az, hogy hittel vallunk valamit, amit mások tagadnak? A szerző több ízben folyamodik a tesztelés módszeréhez, így szembesíti saját nézeteinket például a neten keringő „igazságokkal” – ami többnyire ragacsos pókhálónak bizonyul. Könnyű belegabalyodni. A magam részéről meglehetősen jónak tartom ezt a tükrözést, a hangvétel iróniáját – talán még magunkat is ki tudjuk nevetni egy-egy felismerés után.

• Olvass bele! 

Leszögezhető tehát, hogy az egész könyv nagyon szórakoztató s egyszersmind tanulságos. Ha ki kell emelnem valamit, kifejezetten hasznosnak ítélem meg a 3. (Ne bízz az agyadban!), a 6. (Álhírek) és a 8. (Igen, de te…) részeket. Ha csak elgondolkodik valaki a némiképp közhelyes, de mégiscsak igaz mondatok valamelyikén, az már nyereség: „Az embereket nagyon nehéz lebeszélni a kialakult elképzeléseikről, amelyekhez még inkább ragaszkodnak, ha ellentmondanak nekik. Sok vallás és hitbéli meggyőződés esetén látni hasonlót.” (De ez csupán egyetlen kiragadott példa.)

Természetesen sokszor szóba kerül az internet, a közösségi oldalak, ahol a legnagyobb képtelenségek is hihetetlen (és ijesztő!) gyorsasággal terjednek. Nem kapunk ugyan feltétlen „gyógymódot”, hogyan kerülhetnénk el ezeket, de némely példával találkozva már a ráismerés is megvilágosodást jelenthet. Ám itt vissza kell térnem a bevezetőre; ha én felnőtt fejjel érzem úgy, hogy vannak még felismerni-valóim, akkor vajon egy 10 éves (mindenféle élettapasztalat híján) – mit ért meg ebből az egészből? Azon túl, hogy a könyv nyelvezete – Wekerle Szabolcs könnyed fordítása ellenére is – meglehetősen bonyolult lehet a számukra; a fogalmak szétszálazása, a sokszor humoros hangütés iróniájának felismerése is problémát jelenthet. Ezért mindenképp azt ajánlanám, hogy inkább szülői segédlettel fogjanak a könyv olvasásához – mondjuk a 14 év alattiak. Felső korhatár viszont szigorúan nincs!

Annemarie Bon: Fake!
– Minden, amit tudnod kell az álhírekről,
az átverésekről és az összeesküvés-elméletekről
Illusztrációk: Wendy Panders
Fordította: Wekerle Szabolcs
Pagony Kiadó, Budapest, 2021
168 oldal, teljes bolti ár 4990 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 4242 Ft
ISBN 978 963 587 0196

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Tudtad, hogy bizonyos lottózókban gyakrabban nyernek az emberek? Hogy 2010-ben egy csodapolip megjósolta a focimeccsek eredményét? Hogy a NASA titokban állatkísérleteket folytat a Marson? Vagy talán mégsem?
Ezek persze nagyon meredek állítások, de nem mindig ilyen könnyű felismerni az álhíreket. Az elmúlt pár évben megsokszorozódott a ránk ömlő információk mennyisége. Nap mint nap olvashatunk, hallhatunk rémes és borzongató híreket, hihetetlen tényeket, elképesztő felfedezéseket. Nagyon nehéz eldönteni, hogy minek és kinek higgyünk – hiszen mindenhez nem érthet az ember! De elsajátíthatunk olyan gondolkodási formákat, amelyek segítenek megállapítani, hogy mi a hír és álhír, a tudomány és az áltudomány, a babona és a valódi között az összefüggés.
A könyv rengeteg nyelvi és képi humorral, sok-sok példával és vicces kvízkérdésekkel járja körbe ezt a nagyon is komoly témát, és bemutatja a tudományos gondolkodás alapjait gyerekeknek (de felnőtteknek is!). Szól a fake newsról, az összeesküvés-elméletekről, az érvelési hibákról és a sarlatánságról – mert tények igenis léteznek.