Sznobizmustámogató segédeszköz | Cserháthalápy Halápy Gábor: Első magyar sznobszótár

Posted on 2021. október 12. kedd Szerző:

0


Ú J R A O L V A S Ó

Somogyi András |

Szórakoztató és érdekes élmény volt lapozgatni a nyilván óriási és alapos munkával elkészített, lassan tíz éve polcra került Első magyar sznobszótárt. A szerkesztő iróniától sem mentes összeállítása hűségesen tükrözi anyanyelvünk szeretetét, továbbá az újkori alakulásáról alkotott véleményét. Most olvasva viszont még valamit hozzá is tesz a beszélt nyelv változásairól szerzett ismereteinkhez.

Nem szokásom, de a szótár hasznos mivoltát most hadd támasszam alá egy személyes élménnyel. Évtizedekkel ezelőtt a feleségem egy kutatóintézet tudományos munkatársaként dolgozott, szövéstechnológiával foglalkozó tehetséges és sikeres textilgépész mérnök volt. Egy nap szomorúan jött haza: nem fogadták el a kutatási zárójelentését. Azt mondták az illetékes elvtársak, hogy a munka jelentős módosításra szorul. Add ide, mondtam, majd én átírom. Hírközlési berendezések fejlesztésén dolgozó villamosmérnökként annyit sem értettem a dolgozat témájához, mint hajdú a harangöntéshez. Nem tettem mást, mint telezsúfoltam a szöveget annyi idegen szóval – a tartalmat nem érintve –, amennyi csak eszembe jutott. Működő egység helyett operatív blokkot, részleges helyett partikulárist írtam, és így tovább. A feleségem bevitte munkahelyére az újragépelt anyagot, majd széles mosollyal tért haza. Főnökei így értékelték a jelentést: „Ez már igen! Tudsz te, ha akarsz!” Nem tudok fényesebb példát a szakmai, áltudományos sznobizmusra.

Azért ne vessük el a sznobizmus Fekete Istvántól kölcsönzött lényegét, amint azt a szótár szerkesztője teszi. Aki sznob, bizony ma is műveltebbnek, előkelőbbnek akar látszani, mint amilyen valójában. A szótárban az eredeti magyar szavakat helyettesítő „újmagyar” kifejezések döntő többsége megfelel a mindennapi tapasztalatnak. Néhány szempontot azonban, mint nyelvünket szerető és művelő író/olvasó felvetnék. A technológia, különösen az informatikát illetően, gyorsabban fejlődik, mint anyanyelvünk. Így számos idegen kifejezésnek egyszerűen nincs magyar megfelelője. Vajon mivel helyettesítené a szótár szerkesztője a hipernetet – esetleg bonyolult körülírással. Másrészt azt a szempontot se hagyjuk figyelmen kívül, hogy rengeteg idegen kifejezés beépült szókincsünkbe, gazdagítja nyelvünket. Vajon élő ember mond-e diadalemléket trófea helyett, vagy rendel előitalt aperitif helyett? Mondja valaki, hogy aki affektál, az szenveleg? Esetleg beül valaki többrétű moziba multiplex helyett?

És hadd ejtsek még néhány bíráló szót. Több esetben a szótár nem az általánosan használt magyar szónak felelteti meg az idegen kifejezést. Így például a sziréna nem duda (vagy nem csak az), hanem megkülönböztető vagy figyelmeztető jelzés; aki integrál, nem egységesít, hanem összevon, összeolvaszt; nem mindenki immigráns, aki külföldi; a kompresszor nem fújtató, hanem sűrítő; a szuverén nem fölényes, hanem önálló, és jó néhány társuk is akad. Persze akad ellenpélda is,  hogy nem minden „újmagyarnak” titulált (bocsánat, nevezett) szó napjaink terméke. Hiszen a diákos helyett a bursikóz, a kedélyes helyett a fidélis kifejezést már Jókai is használta. De ezektől az apróságoktól eltekintve a szótárban összezsúfolt számtalan kifejezés szemelgetése szórakoztató és hasznos foglalatosság az anyanyelvet szerető minden olvasó számára.

Tinta_Sznobszótár-INDTudom, hogy léteznek – éppen a Tinta Kiadó választékában – olyan művek (például Tótfalusi István Magyarító szótára), amelyek a kerülendő, nem kívánatos idegen kifejezés helyett kínálnak anyanyelvünk gazdag szókincséből merített, a köznyelvben alkalmazandó alakokat. Csak éppen használni kellene őket.

Cserháthalápy Halápy Gábor:
Első magyar sznobszótár

Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2012
240 oldal, teljes bolti ár 2990 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 2392 Ft
ISBN 978 615 521 9245