Az Isten keze – és lába | Jimmy Burns: Maradona

Pál Attila |

Örök és kilátástalan a vita arról, hogy ki minden idők legnagyobb labdarúgója. Hiszen minden korosztály szemében előnyt élveznek azok, akiket „élőben” láttak játszani, akinek a stadionokban vagy a rádió, televízió előtt ülve szurkoltak ifjúkorukban. A legidősebb futballrajongók Di Stefanót és Puskás Ferencet istenítik. A mai hatvanasok számára nem vitás: Pelé, a Fekete Gyöngyszem felülmúlhatatlan. A csöppet fiatalabbak már Franz Beckenbauerre, Johan Cruyffra esküsznek, a legifjabbak pedig ádáz vitákat folytatnak arról, hogy Lionel Messit vagy Cristiano Ronaldót ültessék-e trónra. De minden korosztály megegyezik abban, hogy Diego Armando Maradona legalábbis felér bármelyik korábbi vagy későbbi csillaggal. Akkor is, ha jelleme nem volt éppen makulátlan, s pályán kívüli élete sem állítható példaképnek a focistapalánták elé.

Egy ilyen emberről, aki méltán bálványa a futballimádók többségének, ám emberi gyarlóságai miatt akár elrettentő példa is lehet, roppant nehéz tárgyilagos életrajzot írni. Másmilyent lehet, de nem érdemes, mert a kritikátlan istenítés vagy éppen az érdemeket háttérbe szorító ostorozás egyaránt hamis képet ad. Maradona egy személyben volt zseniális labdazsonglőr, irányító és góllövő, a legbőkezűbb barát, ugyanakkor sértődékeny, olykor gyerekes, önző és pénz- és élvhajhász. Aztán tavaly, mindössze 61 évesen elhunyt.

Ha valaki egészen tömören akarja összefoglalni Argentína és a világ labdarúgása egyik legnagyobb egyéniségének jellemét, elég felidéznie az 1986-os világbajnokságon Anglia ellen szerzett két gólját. Az elsőt, amelyet azóta is Isten kezeként emlegetnek a futballvilágban – s amelyet az angolok nem bocsátottak meg haláláig sem –, amikor Maradona kézzel juttatta a labdát Shilton kapujába, s erre haláláig büszke volt. De ugyanennyit nyom a latban másik találata, amikor egy zseniális cselsorozat végén lőtt a hálóba. A kettő együtt fest képet a futballistáról és az emberről.

• Olvass bele!

Jimmy Burns angol újságíró és író – a falklandi válságról írt The Land That Lost Its Heroes című könyvével Somerset Maugham-díjat nyert – a tőle megszokott alapossággal sok éven át gyűjtötte az anyagot az argentin labdarúgás talán legnagyobb alakjáról. Felkeresett szinte mindenkit, akinek köze volt a pályafutásához és a magánéletéhez. De talán még ez sem adott volna kellő magyarázatot élete váratlannak és olykor érthetetlennek tűnő fordulataira, hangulatának és egészségi állapotának nagy amplitúdójú hullámzására. Mi taszította sokszor a mélybe, és hogyan sikerült mégis újra meg újra csúcsra jutni? Ez nem deríthető ki, ha csupán élete eseményeit és a pályán történteket vesszük sorra.

A brit szerző éveket töltött Buenos Airesben tudósítóként, érthető hát, hogy plasztikus hátteret rajzol Argentínáról a politikai és gazdasági helyzet alakulásáról a múlt század hatvanas éveitől szinte a mai napig. Szól a katonai diktatúrák és a futball viszonyáról, hiszen Maradona úgy kellett a hatalomnak, mint egy falat kenyér, amellyel éhes szájakat lehet betömni és elterelni az elégedetlenkedők figyelmét. Beszél a Maradona-jelenségről is, a fiúról, aki a mélyszegénységből páratlan tehetségével gyorsan kitör, világhírnévre jut, és megszédíti a csillogás – a menedzserek és léhűtők pedig a meggazdagodás eszközét látják benne. Egyszerre hiszékeny és bizalmatlan. Tudatában van kivételes tehetségének, mégis kétségek gyötrik. A szegényes gyermekkor után belecsöppen a mesés gazdagságba, és ezt nem tudja józanul kezelni. Burns megrajzolja a világsztár futballista képét, aki igencsak befolyásolható, és nem képes ellenállni a maffia bűvkörének (és a kábítószernek). És végül beszél a férfiról is, aki szívében talán soha nem szakadt el gyermekkori szerelmétől, két kislánya anyjától, de könnyen szerelembe esett mással is, ám annak következményeit már nem akarta vállalni.

Jimmy Burns utánajár minden részletnek, minden kérdésnek, és igyekszik észszerű magyarázatot adni, amire csak lehet. Dicsőít és bírál, de nem ítélkezik. Könyve – amelynek alcíme: A legenda mennybemenetele és pokoljárása – talán a legteljesebb és leghitelesebb életrajz az argentin szurkolók örök bálványáról.

Jimmy Burns: Maradona
Fordította: Mezősi Péter és Molnár Csaba
Partvonal Könyvkiadó, Budapest, 2021
320 oldal, teljes bolti ár 4999 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3999 Ft,
ISBN 978 615 605 8539

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Diego Maradona, az „Isten keze”-ként is emlegetett focista 2020. november 25-én, életének 61. évében hunyt el. Minden idők legismertebb labdarúgóját hazájában szinte vallásos tisztelet övezte. Az isteni Diego azonban nemcsak a sportsikereiről volt híres, mozgalmas életében a labdarúgás mellett sajnos meghatározó szerepet játszott a drog és más káros szenvedélyek is.
Jimmy Burns, a Financial Times oknyomozó újságírója a kulisszák mögé tekintve tárja elénk az argentin legenda hullámvölgyekben gazdag életét: az „aranykölyök” szegénynegyedben töltött gyermekkorától a fényűző gazdagságon és példátlan sikereken át egészen a világra szóló botrányokig.
A fotókkal illusztrált bestseller átfogó képet ad a háttérben zajló piszkos manőverekről is, amelyek nagyban befolyásolták a futballbálvány karrierjét és magánéletét.