Cserhalmi Imre |
Végel László már tavaly májusban megjósolta Mit dúdol a koronavírus? című írásában a pandémiára várható írói reagálásokat. Először jön a magánsebek nyalogatása, aztán az emlékezés a régi, szép időkre, majd a főzőcskézés, kesergés a bezártság miatt, aztán a városok kiürült köztereinek borongó leírása. A mélabú után a formabontó sztárírók ironikus és groteszk hangjai meg az új apokalipszis… Szándékozom megkérni Végelt a lottószelvényem kitöltésére…
A hazai könyvkiadás is rákattant a témára, amelynek eladására az Athenaeum még látni vélhetett úgynevezett üzleti rést, mert sebtében lefordíttatta és kiadta ezt az amerikai könyvet, amelynek a létrehozója a The New York Times Magazine volt. A szerkesztőség kérte fel az írókat a járvány-karantén téma novellában való feldolgozására, s a beérkezett művek közül huszonkilencet gyűjtött ebbe a könyvbe. Erre a könyvelőállítási módszerre itthon is akad példa, a hazai könyvtermés e témában oly sokoldalú és szapora lett, hogy eleve az volt az érzésem: a magyar olvasók számára a téma, pontosabban ez a kötet már lerágott csont.
A sejtésemet ez a régi projektet utánzó könyv igazolni látszik. Még akkor is, ha a szerzők közt olyan világhírű írók is vannak, mint Margaret Atwood, Mona Awad vagy Paolo Giordano. Még akkor is, ha – a hívószavakat sorolva – van benne is halál, magány, öregség, politika, kamasz, öreg, kutya, kórterem, pince, börtön, szex, továbbá Peking vagy Barcelona. Ugyanis látásmódban, mondandóban alig-alig tesz valamit az ismertekhez, némelyik novella inkább riportként funkcionál, hiszen az aktuálison túlra semmit és semmire sem mutat.
A színvonal meglehetősen egyenetlen, kiemelkedőt nemigen találtam köztük. De az egyiket sosem fogom elfelejteni. Etgar Keret izraeli író Odakinn című és a kötet egyik legrövidebb novellája arról szól, hogy a hosszú bezártságba annyira belefásultak az emberek, annyira elveszítették a kapcsolataikat a külvilággal, hogy a teljes zárlat feloldása után már nincs kedvük elhagyni az otthonukat. A kormánytól csak néhány nap haladékot kaptak, hogy visszatérjenek a korábbi életükbe, de miután erre nem hajlandók, a rendőrség és a hadsereg jelenik meg a lakásuknál, hogy a régi kerékvágásba hajtsa őket. Az emberek emlékeik közt kutatva, tétován, sőt rémülten válnak szinte tehetetlenné a visszanyert szabadságban. De amikor e novella szereplője egy éhező koldust lát meg az utcán, hirtelen felgyorsítja a lépteit, még szemkontaktust sem teremt vele, úgy hagyja ott. Visszatért a „normális” életébe.
A Borgula András által fordított novella keserű iróniája és cselekményének időpontja valószínűsítheti azt a feltételezésemet, hogy az irodalom majd talán csak a konkrétumoktól eltávolodó, idő nyújtotta nézőpontból fogja jelentős produkcióban ábrázolni az emberiséget ért csapást, pontosabban: amit ennek kapcsán az emberből és a világról ábrázolnia lehet és képes.
A járvány okozta történetmesélésről szólva kihagyhatatlan Giovanni Boccaccio újra divatba jött Dekameronjának keletkezéstörténete, a 14. századi fekete halál: a pestis, Firenze, Toszkána stb., stb. De ezzel együtt az is, amit a kötetet szerkesztő Rivka Galchen említ az előszavában: a memento mori (emlékezz a halálra) mellett jelen van a memento vivere (ne feledd, hogy élned kell) is. A megpróbáltatások, a szenvedések, a gyász sötét bugyraiban sínylődő emberiséget mégis ez utóbbi vezeti szorongással várt és remélt jövője felé. Ezért végül is erről szól minden irodalmi-művészi ábrázolás. Ez a könyv is.
Dekameron projekt – 29 új novella a járvány idejéből
Szerkesztette: Rivka Galchen
Fordították: Báder Petra, Borgula András, Csonka Ágnes, Gy. Horváth László, N. Kiss Zsuzsa, Lőrinszky Ildikó, Merényi Ágnes, Nagy Viktória, Szieberth Ádám, Todero Anna
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2021
328 oldal, teljes bolti ár 4499 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3599 Ft,
e-könyv változat 3199 Ft
ISBN 978 963 452 3895 (papír)
ISBN 978 963 543 0925 (e-könyv)
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
2020 márciusában a The New York Times Magazine elindította A Dekameron-projektet – egy novellagyűjteményt, amelynek történeteit egytől egyig a közelmúlt meghatározó eseménye, a Covid–19 vírusjárvány ihleti. A kötet világhírű alkotói (többek közt Margaret Atwood, Mona Awad, Tommy Orange, Edwidge Danticat vagy David Mitchell) ugyanabban a helyzetben találják magukat, mint Boccaccio szereplői, azzal a különbséggel, hogy történeteik szó szerint az egész világnak szólnak. A történetmesélés kordokumentum és gyógyír a korszakos sokkra, amelyet a járvány világszerte sok millió embernek okozott.
Posted on 2021. augusztus 2. hétfő Szerző: olvassbele.com
0