Se ez, se az, de jó | Ronald D. Gerste: Történelmet író betegségek

Cserhalmi Imre |

Elképzelem, amint ebéd után, a csendes emésztés kellemességében olvas a nyugdíjas a kedvenc foteljében, aha-aha – mondogatja magában, felfedezvén a tartalomjegyzékben George Washington, Lenin, Mitterrand, Roosevelt, Sztálin, Kennedy nevét, meg a himlőt, kolerát, influenzát és tuberkulózist; csupa olyasmit, amiről már vannak ismeretei. És mert a remekül fordított szöveg könnyen olvasható, elszunnyad tőle és felette… Az se baj, ha a könyv kicsúszik a kezéből, mert ébredés után bárhol folytatható.

Valóban a mese újraolvasásának élményét idézi a hangulat. Mindent tudtunk már Piroskáról, de most az is kiderül, hogy hol és mennyire sérült meg, amikor a farkas bekapta. Milyen folyamatok játszódtak le Csipkerózsika szervezetében, mire a királyfi csókjától életre kelt. És ugye azt se mindenki tudta, hogy Hegel ugyan a berlini kolerajárvány idején, de nem kolerában halt meg, hogy Washington három hétig feküdt himlőben, lázasan, hogy XIV. Lajos, V. Károly és VIII. Henrik nemcsak köszvényes, hanem szifiliszes is volt, viszont Benjamin Franklin csak köszvényes, szifilisz nélkül. Rooseveltnek a lábizmai sorvadtak el, az agg Csernyenko, az egykori Szovjetunió mindössze 13 hónapon át vezetője olyan gyenge volt, hogy gyakorlatilag már az ágyból se tudott felkelni, s ha valamilyen szavazáson mégis meg kellett jelennie, segítettek magasba emelni a kezét. A paranoia ugyanúgy jelen volt a Kremlben (Sztálin), mint a Fehér Házban (Nixon).

Ha valamiben hasonlít az állami vezetők patobiográfiája (betegségtörténete), abban mindenképpen, hogy mindig titkolni igyekeztek a nyavalyáikat. A nyilvánosság előtt a tettrekészség, a döntésképesség, a tökéletes fizikai és szellemi kondíció képét kellett produkálniuk, mert a vezetők életerejének csökkenése az állam gyengülésének veszélyét, de legalább gyanúját keltheti. Mitterrand francia köztársasági elnök – sok más mellett – a prosztatabántalmait is titkolta, egészen addig, amíg prosztatarákban meghalt. Ennek olyan erős hatása lett, hogy egy későbbi francia elnök, Holland jobbnak látta már az indulása előtt nyilvánosságra hozni a prosztataműtéte utáni szövettani leletét. Lenin agyvérzéseit is sűrű titok leplezte, csakúgy mint az amerikai elnök, Kennedy fűzőjét, amit csillapíthatatlan hátfájdalmai miatt mindig az inge alatt hordott, Helmut Schmidt német szövetségi kancellárt a műtéte után szinte össze kell tákolni egy-egy alkalomra.

• Olvass bele! 

Nem véletlen, hogy Putyin sokoldalú sportemberként való ábrázolása állam- és hatalomszervezési propagandatevékenység is. És – hogy ne menjünk messzire, bár ez a könyvben nem szerepel – 2006-ban, a szocialisták elsöprő választási győzelmének sok oka volt, de vitathatatlanul növelte az esélyeket, hogy a nem sokkal korábban megsérült Horn Gyula a fejét, nyakát rögzítő, súlyos és kellemetlen „koronát” lankadatlan erővel és önfegyelemmel, meglehetősen hosszú ideig viselte.

Hogy a nagy történelmi személyiségek mozgatták a történelem kerekét, vagy azok a gazdasági-társadalmi folyamatok, amelyeknek ők csupán reprezentáns végrehajtói voltak, ez régi és máig lezáratlan vitatémája a tudománynak. A kérdést a szerző sem akarja megkerülni, s ezt írja könyve előszavában: „Az orvostudományt és a történelmi alakok életútját összekapcsoló patobiográfia óhatatlanul arra a spekulatív kérdésföltevésre csábítja az embert, hogy »Mi lett volna, ha…?« Ám a történelemmel való foglalatosságunk, amióta világ a világ, mindig is fontos szempontja volt, hogy dacoltunk a tényekkel… A következő lapokon két szinten vizsgáljuk a betegségeket: utánajárunk a nagy betegségeknek és a nagyok betegségeinek.”

A szerző orvos is, történész is, ami nagy hasznára válik a könyvnek, amelyben a – mondjuk így – szakmai jelenléte óhatatlanul egyenetlen: hol az orvosi, hol a történészi tudása, mondandója nyomja el kissé a másikat. Persze, a könyv nem terheli ilyen elemzői szempontokkal az olvasót, aki joggal élvezheti, ahogyan a szerző mesél és mesél. Sem a történelemből, sem az orvoslásról nem fog igazán lényeges ismeretekre szert tenni, de amit megtud, az mindig érdekes, akár voltak a szóba kerülő kórokról és betegekről ismeretei, akár nem. A stílus színessége, a szöveg sodrása nyilván Győri László fordító érdeme is.

Az író korábban időjárással, klímával is foglalkozott – történészi megközelítéssel –, ezért némi kajánsággal ajánlhatnánk, hogy legközelebb például a gyermektelenségnek, az alkoholizmusnak a történelemhez való viszonyát is bogozgathatná, biztosan szórakoztató lenne az ő tollán. Távol áll tőlem, hogy bármilyen értelemben alábecsüljem a könyvét, amely színvonalasan szórakoztató, és még mindig sokkal értelmesebb időtöltés ezt olvasni, mint a napi politikai híreket.

Ronald D. Gerste: Történelmet író betegségek
Fordította: Győri László
Corvina Kiadó, Budapest, 2021
256 oldal, teljes bolti ár 4490 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3592 Ft,
e-könyv változat 3199 Ft
ISBN 978 963 136 7249 (papír)
ISBN 978 963 136 7355 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Egy angol királynő férjével, a spanyol királlyal összefogva újra katolikussá akarja tenni az országát. Terhesnek látszik, ám kiderül, hogy tumora van – vajon lehetett volna enélkül Spanyolország a tengerek ura?
Egy német császár a liberálisok reménysége, haladó, alkotmányos monarchiává formálná Németországot, ám gégerákban szenved. Csak 99 nap adatott meg neki a trónon – vajon elkerülhető lehetett volna az I. világháború, ha nem betegszik meg?
Birodalmak, országok, nemzetek – az irányítóikat megtámadó betegségek újra és újra beleszóltak a történelem alakulásába, olykor drámai módon megváltoztatva a világ sorsát. Sőt, a betegségek a népek életét, kultúráját és gondolkodását is nagy mértékben befolyásolták, és befolyásolják ma is. Egész korokra nyomta rá bélyegét a pestis, a kolera, a szifilisz vagy az AIDS.
A szakavatott szerző hosszú utazásra viszi olvasóját, és egészen más perspektívából: az orvostudomány nézőpontjából mutatja meg történelmünk fordulópontjait.